Az agyunk is megváltozik, ha hangszert ragadunk

Az agyunk egy folyamatosan változó, rugalmas rendszer, melynek területeit a legkülönbözőbb hétköznapi tevékenységekkel fejleszthetjük. Ha például több nyelven beszélünk, a logikus gondolkodásért, memória menedzselésért, a tervezésért és a problémamegoldásért felelős agyterületeken több szürkeállományt szerzünk, ha edzünk, az agyunk rugalmasabb, az egyensúlyozást igénylő mozgásokkal (például fára mászás) pedig a memóriánkat fejlesztjük. Az agykutatók vizsgálataiból tudjuk, hogy az összetett feladatok hatnak legjobban az agyunkra, azok, amelyek megdolgoztatják a figyelmünket, az emlékezetünket, az érzékelésünket és motoros képességeinket is. Tipikusan ilyen például a hangszerek megszólaltatása, nem véletlen, hogy a zenészek agya sokban különbözök az átlag emberétől. 

A New Scientist cikkéből kiderül például, hogy, amikor az embereket megtanítják egy zongoradarab lejátszására, akkor az ujjmozgásokért felelős agyterület konkrétan megnő, hogy a zenészeknek gyorsabban és erőteljesebben reagál az agya a hangokra, vagy hogy a két agyfélteke közötti összeköttetést biztosító kéregtest náluk nagyobb, mint a többségnél. 

A PLOS One-on nemrég megjelent tanulmányban finn agykutatók egy csoportja funkcionális MRI segítségével 18 zenész és 18 olyan ember agyát hasonlították össze, akik soha nem zenéltek profi szinten.  A zenészek között voltak csellisták, hegedű-, fagott- és harsonaművészek, valamint zongoristák. A vizsgálatban mindenki ugyanazt a feladatot kapta: a szkennerben kellett feküdni és rockot, argentin tangót és Stravinsky-t hallgatni, miközben a finn csapat mérte, hogyan reagál a jobb és a bal agyfélteke a zenére. 

Az eredmények azt mutatják, hogy a zenészek két agyfélteke a vizuális és motoros területeken szimmetrikusabban – vagyis egymáshoz jóval hasonlóbban – reagált a zenére, mint többieké, és ez a hatás a zongoristáknál volt a legkifejezettebb. A kutatás vezetője, Iballa Burunat szerint azért, mert a zongorán való játék jóval szimmetrikusabb kézmozgást igényel, bár a húros hangszerek kezeléséhez is bőven szükség van az összehangolt finom motoros koordinációra. Ez alapján felételezhető, hogy a a zenészek két agyfélteke között jobb a kommunikáció, mint az átlag embernél, de az, hogy ez pontosan milyen előnyökkel jár az élet egyéb területein még nem tisztázott. 

Mindenesetre az egyértelmű, hogy ha hangszeren játszunk, az fejleszt, de ha csak hallgatjuk, azzal sem járunk rosszul. A zenehallgatás ugyanis a legelemibb érzelmi és jutalmazó rendszerére hat, vagyis érzéseket mozgat meg bennünk, örömöt ad, szórakoztat és ellazít. 

Oszd meg másokkal is!
Mustra