Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Fejér Lipót derűje, optimizmusa, sajátos humora rendkívül népszerűvé tette tanítványai körében, de a matematikus csak a szerencsének köszönhette, hogy nem végezték ki a Duna-parton 1944-ben.
1909. július 25-én Ady Endre a Nagyvárad melletti Püspökfürdőre utazott. Nem egyszerű kirándulás volt ez: a költőt a kolozsvári egyetemi idegklinikán gyógykezelték, és kezelőorvosa, dr. Lukács Hugó csak hosszas rábeszélésre engedte el a fürdőhelyre. Dr. Lukács pontosan tudta, hogy Ady mennyire szeret lumpolni (és milyen szívesen használja ki szanatóriumi tartózkodásait ilyen célokra), így a költőt maga is elkísérte, sőt, két jó barátját is magával vitte.
„Voltunk én, az orvosom s két egyetemi tanár barátunk Váradon egy napot. A Püspökfürdőben vacsoráztunk. Kedves, elég jó kis kirándulás volt” – írta Ady Lédának 1909. július 28-án. A „két egyetemi tanár barát”, dr. Kanitz Henrik orvos és a matematikus Fejér Lipót megígérte, hogy „nem tágítanak mellőle, vigyáznak rá, és szépen visszaviszik Kolozsvárra, pihenni”; Püspökfürdőn pedig mások is csatlakoztak hozzájuk.
„Fejér Lipótot bolondos, gyermekes szeszéllyel és tréfás malíciával azért nyaggatta folyton, hogy matematikai egyenleteket készítsen az utcák görbéiről”
– emlékezett Ady viselkedésére Nagy Mihály nagyváradi ügyvéd.
Nem ment a matek
A pécsi születésű Fejér Lipót (születési nevén Weisz Lipót) szülővárosának reáliskolájában kezdte tanulmányait, ám különös módon éppen matematikából teljesített a leggyengébben. Jegyei akkor sem javultak, amikor szülei korrepetitort fogadtak mellé, így rövidesen kiiratkozott az iskolából, és beállt apja mellé az üzletbe. Később mégis visszatért a gimnáziumba, ahol egy új tanár nemcsak megszerettette vele a matematikát, hanem felfedezte, hogy tanítványa kifejezetten tehetséges, s a fiatalember hamarosan szép eredményeket ért el a matematikai versenyeken.
Tegnapok és holnapok
Fejér Lipót apja nyomására először a mérnöki pálya mellett döntött, az egyetemen azonban átiratkozott matematika-fizika szakra. Mindössze húszéves volt, amikor a Francia Tudományos Akadémia lapja, a Comptes Rendus közölte a Fourier-sorok lezártnak hitt elméletéről szóló tanulmányát, amellyel később nemzetközi hírnevet szerzett. Ezt a munkáját mintegy száz matematikai dolgozat követte, abban a szellemiségben, amely tudományos munkásságát általában jellemezte: ,,A tegnap bonyolult problémáját a holnap trivialitásává tenni”.
A matematikus és a nők
Fejér néhány Göttingenben töltött szemeszter után visszatért Budapestre: a Pázmány Péter Tudományegyetemen kapott gyakorlatvezetői állást. Ezt követően a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem kérte fel matematikaprofesszornak, s az évek során rengeteg tehetséges és később híressé vált tanítvány – köztük például Neuman János – mestere lehetett. Tanítványai körében kedves és közvetlen stílusa, derűje tette népszerűvé: szívesen segített nekik, partnerként kezelte őket; a tudományos világban sem ritka irigység vagy féltékenység viszont egyáltalán nem volt rá jellemző. Sajátos humora is sokakat megnevettetett:
„Tudjátok, hogy hányszor voltam szerelmes, de szerencsére mindig viszonzatlanul”
– mondogatta gyakran, nagy derültséget okozva.
A „kancsal, gyerekképű ember” nem volt szerencsés a szerelemben. Bálint Lajos Tudós házikabátban címmel írt visszaemlékezésében idéz fel egy esetet, amikor Fejér megpróbált meghódítani egy csinos nőt: „Fejér mosolygós sunyi képével itt udvarolt neki, sőt meghívta, hogy óra után ebédeljen vele. A lány fölényesen kijelentette:
nem fogadja el a meghívást, mert még azt hinnék, hogy a kisöccsét cipeli magával ebédelni.”
Fejért minden nőkkel kapcsolatos pletyka érdekelte: „az egyetemi hallgató kisasszonyoktól egész az úgynevezett jótársaság dámáiig”, de érdeklődése itt is leginkább elméleti volt:
„Szeretem a szép nőket, és a róluk szóló történeteket – mondta –, de csak látni és hallani. Első személyben nem vállalok szerepet.”
Képletek a szalvétákon
Bár Fejér nem alapított családot, tanítványai többé-kevésbé pótolták ezt számára. Velük az egyetemi órákon kívül is találkozott: a matematikusok a budai Erzsébet kávéház és a pesti Mignon törzsasztalánál sokszor szalvétákra vagy számolócédulákra írták ötleteiket. A matematikus kitűnően zongorázott és szívesen énekelt is hozzá, leginkább a párizsi sanzonok pikáns szövegeit.
A Horthy-korszakban egyre szaporodó egyetemi atrocitások és a fasizmus sem szegte kedvét a tanításban: bár számos külföldi egyetemre hívták tanítani, nem akarta elhagyni Magyarországot. A nyilas hatalomátvétel után mint "nemzettől idegen elemet" megfosztották a katedrától, ami mélyen lesújtotta – pedig a legnehezebb hónapok még ezután következtek.
Kis híján a Dunába lőtték
Fejér Lipótnak származása miatt a budapesti gettóba kellett volna költöznie, végül egy Tátra utcai védett házban talált menedéket – néhány hónapig. 1944 karácsonyán ugyanis a nyilasok ebből a házból is a Duna-partra vezényelték a zsidókat, köztük a világhírű matematikust. Végül egy honvédtiszt kimentette a csoportból, így a tudós túlélte a halálmenetet. Ő maga később tanítványainak köszönte megmenekülését, hiszen barátai mellett ők voltak azok, akik élelmiszerrel és pénzzel segítették, amikor Budapest ostroma során lebombázták a házát, és mindene odaveszett.
A megpróbáltatások megviselték a tudóst. Bálint Lajos így idézte fel az ostrom utáni első találkozásukat:
„Szörnyű állapotban találtam. Megtört, alig támolygó öregember, reszkető kézzel támaszkodott kísérőjére.
(...) Engem alig ismert meg. Igaz, hogy én se voltam különb állapotban. Ott tipegett a mai Gorkij fasorban és semmi esetre se látszott olyannak, mint aki valaha még munkaképes lesz. Dadogva beszélt, alig értettem meg.”
„Aki nem ismerte, az valamit nem tud a világról”
Az idős matematikus mindenki meglepetésére viszonylag gyorsan felépült. Elfoglalta egyetemi katedráját, s 1948-ban megkapta a Kossuth-díjat is. Még több mint tíz évig szolgálta a tudományt: 1959-ben, 79 évesen hunyt el. Barátja, Ottlik Géza író ezekkel a szavakkal emlékezett rá: „Kívülállónak nem lehet elmondani, hogy milyen volt Fejér Lipót. Óriás volt. Földöntúli vigasztalás a puszta lénye. Aki nem ismerte, az valamit nem tud a világról, és sohasem fogja megtudni”.
Kapcsolódó: Fejér Lipót tanítványa, Neuman János nem csak a matematikában alkotott maradandót
