Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Olvasónk kipróbálta a hipnózist, ahol elmélyült, elveszítette az időt, végül rájött, hogy túl erős kontrollt gyakorol a saját érzései felett. Élménybeszámoló következik.
Összeszedtünk néhány dolgot, amit a hipnózisról feltétlenül tudni kell, és megkértük olvasóinkat, hogy ha az ország legnagyobb pszichorendezvényén, a Pszinapszison betérnek egy hipnózis-műhelyre, feltétlenül írják meg élményeiket. Gábor megtette. Olvasónknak nem volt könnyű dolga: egy különleges tapasztalásról, egy módosult tudatállapotról írt, amiben megváltozik a világ megszokott észlelése, amikor másra és máshogyan figyelünk, mint azt megszoktuk. Gábor élménybeszámolója következik a dr. Benczúr Lilla hipnoterapeuta vezette hipnózisműhelyről.
Rákészülés testben és lélekben
A háromórás műhely egy gyakorlati sajátélmény blokkal indult, ezután következett az élmények megbeszélése, a beszélgetés. A gyakorlati rész bemutatkozással kezdődött, és pár mondatban elmondtuk, hogy miért érdekel, miért választottuk a hipnózist. Már itt felmerült néhány kérdés, és eloszlattunk pár félelmet és tévhitet. Noha borítékoltam a választ, de azért megkérdeztem, hogy ha hipnózis közben viszket valamim, ugye megvakarhatom. Megkaptam az engedélyt.
A csoportos hipnózis előtt rávezető gyakorlaton vettünk részt: éber állapotban egyenes háttal ülve (nem kényelmesen, hátradőlve) kaptunk instrukciókat, hogy nagyjából tudjuk, miről lesz szó. Valószínűleg ez egy előszűrő lehetett, hogy kiderüljön, ki az, aki fél, és az inkább hagyja is ki a foglalkozást. Ezután kényelmesen elhelyezkedtünk (nem szükséges teljes kényelem az élményhez), és keresni kellett egy pontot, amit nézünk. Eközben a csoportvezető folyamatosan adta az instrukciókat. Nekem váltakozott a vizuális élmény: hol vibrálásszerű volt, hol elhomályosodott, hol visszaélesedett – de ez sem az a szokványos éles kép volt, mint amikor az ember normálisan váltogatja azt, amit néz. Nem ijedtem meg, nem volt új az élmény, mert alsós koromban párszor próbáltam, hogy ha mereven nézek egy pontot, akkor kiszürkül, vagy elhomályosodik körülötte minden más. A csoportvezető sugallatára aztán lehunytam a szemem.
Az élmény mély és személyes
Próbálok nem leírni konkrét dolgokat, hogy ezzel ne befolyásoljak senkit, aki szeretné kipróbálni a hipnózist. A csoportvezető el is mondta: azért nem mond nekünk előre semmi konkrétat, hogy tudjunk a saját, „hozott anyagból" dolgozni. Nekem ennek a módosult tudatállapotnak a megtapasztalása nem nagyon különbözött egy vezetett meditációétól, igaz, hamarabb jutottam el mély szintre, mint általában meditációban. Fekvő, vezetett meditációnál elég hamar jutok mély tudatállapotba, rendszerint többször, pár másodpercre bele is alszom, majd visszaébredek, azaz úgy táncolok az álom határán, hogy párszor átesek a túloldalra, és kiesik az az idő. Most ugyanezt tapasztaltam ülve. Körülbelül öt alkalommal aludtam bele, veszítettem el a tudatosságom, így egy-egy mondat ki is esett (más nem számolt be hasonlóról). Több más műhelytárs is meditált már vagy meditál rendszeresen, ők többnyire mélyebb tudatállapotról számoltak be, mint amit korábban tapasztaltak, tehát e tekintetben különböző volt az élményünk.
Más szempontból is voltak különbségek a tapasztalatainkban. Én például úgy voltam azokkal a feladatokkal, amelyekhez meg kellett mozdulni, hogy előbb mérlegeltem, majd megtettem, tehát nem egyből, hanem rövid idő elteltével mozdultam. Vagyis túl sok volt a saját kontroll. Csak később, a csoportfoglalkozás második szakaszában, a beszélgetés során állt össze a kép, amikor is elhangzott, hogy azoknak a dolgoknak, amelyek tapasztalatainkban zavartak minket (például amikor túl sok vagy túl kevés valami, amikor nem elég részletes, vagy csak részleteket látok nem az egészet), azoknak mondanivalója, üzenete van számunkra a saját életünkkel kapcsolatban. És úgy hiszem, meg is értettem a nekem szóló üzenetet a túlzott kontroll kapcsán.
Hasonló különbségek voltak az imaginációs résznél is, amikor is egy tárgyat kellett elképzelnünk. Mindenki másképp látott dolgokat, és a megbeszélés során kiderült, hogy ezekben az egyedi különbségekben is ott van a személyre szóló üzenet. Számomra egyébként ez is adta a legtöbbet ebben az élményben: tehát az, hogy a megtapasztalás egyedi, személyre szól (ahogy szerintem az élet maga is).
A végén, amikor jöttünk ki a hipnózisból, a csoportvezető sokkal keményebbre váltotta korábbi lágy hangját: egyfajta ébresztőként, kényszerítő erőként dolgozott vele, hogy visszatérjünk a módosult állapotból.
És helyére kerül a mozaik
Én főleg arra voltam kíváncsi, hogy hipnotizálható vagyok-e, de mivel a hipnózisban a módosult tudatállapot a lényeg, az meg megvolt, ezért értelmetlenné is vált a kérdésem. Egyébként számomra összességében az derült ki, hogy a hipnózis és a meditáció nem a tudatállapotban, hanem egyrészt a célban, a fókuszban különbözik, másrészt itt az alany nagyon bizalmas, közvetlen kapcsolatba kerül a hipnoterapeutával. Kicsit spirituális jellegűnek éreztem ezt a megtapasztalást, de nyilván azért, mert alapvetően ilyen beállítottságú vagyok. Az élményből kiolvasható üzenet mondanivalója illeszkedett az életemhez, és ez alapján azt is tudom már, hogy mit akarok másként szemlélni. Ahogy egy jó barátomnak írtam: mintha egy mozaik utolsó darabkája került volna helyére.
