Itt a tavasz, virágoznak a fák, rügyeznek a bokrok, és dagad a... gardróbszekrény. Becsukhatatlan ajtók, betolhatatlan fiókok, kinyúlt, feleslegessé vált, megunt ruhadarabok minden mennyiségben. Ideje rászánni egy délutánt (vagy akár kényelmesen egy egész napot), és átszortírozni a ruhatárat – ehhez pedig álljon itt most 10 tipp, melyek nem csak egyszerűbbé teszik a rendszerezést, de segítenek, hogy a jövőben kevesebbet kelljen aggodalmaskodni a szekrényben uralkodó káosz miatt.
1. Megvarratni VS elajándékozni
Ha eljött a gardróbfrissítés nagy napja, két külön pupacba pakolom a “nem kell” darabokat – amelyeket csak azért nem hordok, mert lukasak, szakadtak, vagy lógnak rajtam, bepakolom egy nagy zsákba, és adok nekik egy második esélyt: ruhajavítóhoz viszem őket. Az emberek gyakran azt hiszik, hogy szabóhoz, varrónőhöz járni luxus – pedig rendberakatni egy lukas darabot még mindig sokkal olcsóbb, mint újat venni. Érdemes megkérdezni 3-4 ruhajavítót, mennyi az annyi, mielőtt otthagyjuk a kupacot valahol – drasztikus eltérések is lehetnek az árak között. A másik ruhakupac (amelyekre biztosan nem lesz többé szükségem) mehet az adományboltba, vagy egyszerűen csak kirakom egy utcai padra valami olyan környéken, ahol biztosan lesz, aki örül neki.
2. Ahány nadrágtípus, annyi oszlop
Kész önkínzás minden nadrágot egy kalap alá venni, és kétségbeesetten túrkálni a farmerok között, mikor épp rövidnacit keresünk. Nálam külön sorba kerülnek a skinny és hagymányos farmerek, a harmadik oszlop az otthoni „játszós” naciké, a negyedik pedig az elegánsabb, élükre vasalt gatyeszoké. Talán mondanom sem kell, hogy a rövidnadrágok külön polcra kerülnek – így sokkal könnyebben találom meg, amit keresek, és ha nincs ötletem, mit vegyek fel, áttekinthetőbb a ruhatáram.
3. Félbehajtom, nem négyrétbe
Valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva a szekrényeink úgy vannak kiképezve, hogy sokkal mélyebbek, mint amire szükségünk van, cserébe viszont nem túl sok hely van két polc között – ez utóbbi érthető, hiszen senki nem akarja, hogy bábeli toronnyá épített ruhák rendszeresen leomoljanak. Ezért én amit csak lehet – nadrágokat, de akár felsőket is – egyszerűen kettéhajtom, így mélyebben terülnek el a rendelkezésükre álló polcon, viszont laposabbak is, így nem épül olyan magas ruhatorony, hogy veszélyeztesse a szekrényben uralkodó rendet.
4. A fehérneműs fiók diszkrét bája
Soha nem értettem az embereket, akik hajtogatják, ne adj' Isten vasalják a fehérneműiket. Semmi értelmét nem látom időt és energiát áldozni az alsónadrág (vagy bugyi) hajtogatásra, hiszen nyilvánvaló, hogy egyrészt x-színű fehérneműt keresgélve már a rendrakás másnapján tönkreteszem a katonás rendet, másrészt pedig sokkal egyszerűbb rálelni a keresett példányra, ha bűntudat nélkül túrhatom ide-oda az egyes darabokat. Ennek viszont az az ára, hogy nem hagyhatom színültig telni a fiókot – ha túl sok alsóm van, egyszerűen végigmegyek rajtuk, és mindent kihajítok, ami lyukas, kitágult, elengedett a gumija, vagy egyszerűen csak kényelmetlen. És persze ugyanígy azoknak a fürdőnadrágoknak is búcsút mondok, amelyek kibolyhosodtak vagy elvékonyodtak.
5. A zoknievő mosógép kicselezése
Bár a tudomány sokat fejlődött, soha senkinek nem sikerült megfejteni, hová tűnnek időről időre a zokni egyik fele, vagy hogy hogyan és honnan kerülnek elő hónapokkal azután, hogy a megmaradt(nak hitt) párjukat kidobom. Hogy ez soha többé ne történjen meg, kineveztem egy szatyortáskát „félpárzoknis” zsáknak, és ide gyűjtöm a mosás-száradás után magukra maradt példányokat. Két-három havonta leülök velük és átnézem a zsákot, hogy időközben megkerült-e valamelyik elveszett pár, és ilyenkor rendszerint ki is derül, hogy jelentős részüknek az elmúlt pár hónap során meglett a társa, csak közben az is idekerült a félpárzoknis táskába. Aminek viszont 2-3 ilyen pároztatási időszak után se lesz meg a párja, attól tényleg megszabadulok.
6. A kiegészítőkből a kevesebb több
Nem tartok meg olyan napszemüvegeket, amelyeknek karcos, vagy rendszeresen kiesik a lencséje, olyan öveket, amiknek hiányzik a csatja, nyakkendőket és kendőket, amelyeket legfeljebb farsangra vennék fel, táskákat, amelyeknek eltűnt a vállpántjuk, kimoshatatlan folt van rajtuk, vagy amelyeket évek óta nem viselek. Búcsút mondok az olyan nyakláncoknak, amelyekről látványosan hiányzik egy darab, és a kinyúlt gumin lifegő karkötőknek is. Az ékszereket – köztük jelvényeket, fülbevalókat, stb – egy külön kis dobozba teszem. A kalapok és sapkák közül is csak azok maradnak, amelyeket valóban viselek és szeretek, a meggyűrődött, összement, elázott kalapok, és utoljára 2001-ben viselt baseball sapkák pedig kipenderülnek.
7. Pólómánia
A póló az a ruhadarab, amiből a legkönnyebb felesleges mennyiséget felhalmozni, és amelyektől a legnehezebb megszabadulni – főként érzelmi okok miatt. Ismerek srácokat, akik addig hordanak egy-egy pólót, amíg azt gyakorlatilag le nem fújja róluk a szél magától. Nálam két teljes polcon sorakoznak, a következő szisztéma szerint. Külön oszlopba kerülnek az egyszínű pólók – mert általában ezeket keresgélve lesz a legnagyobb kupi a pólós polcon. A következő sor az ingek alá is viselhető pólóké – nagyon szeretek kigombolt kockás, vagy farmeringet, esetleg kardigánt hordani, de ezek alá nem minden póló cool. A harmadik sor azoké a pólóké, amik vannak annyira izgalmasak, hogy önállóan is megállják a helyüket, ing, vagy kardigán nélkül – ezek a feliratos és galléros felsők. Végezetül ismét külön oszlop jár az ujjatlan, és hosszuujjú pólóknak.
8. Melegedő
Amikor az ember fázik, és felszalad a szekrényhez kikapni egy felsőt, megkezdődik a tragédia. Ha a kötött pulóverek és kapucnis pólók egymás hegyén hátán hevernek, sanszos, hogy nehezebben találok rá az ideális darabra, még nagyobb kupit csinálok, végül pedig úgy préselem vissza őket a polcra, hogy egyes példányokat a következő gardrób takarításig nem is látok többé. Ezért a kapucnis felsők, zippzáras melegítőfelsők és kötött pulcsik mind külön oszlopba kerülnek – ez utóbbiakat, ha már úgyis rendrakás van, ilyenkor alaposan átnézem, és visszahúzkodom a kilógó fonalakat.
9. Lógnak a szeren
Az akasztós szekrény rendberakása minden bizonnyal az egyik legtrükkösebb feladat. Nálam – és tapasztalataim szerint a legtöbb nagy gardróbban – két sor vállfa fér el a szekrényben, egymás alatt. Nálam felülre kerültek az ingek, alukra pedig a kis kabátok, zakók és kardigánok – a nagy kabátokat a bejárati ajtó melletti álványon tartom télen, nyáron pedig bezsákolva mennek a raktárba. Az elsőszámú szabály, hogy egyetlen vállfán sem lehet több, mint két ruhadarab. A második, hogy az egymásra halmozott ingeknek, vagy zakóknak stílusukban, vagy színükben hasonlítaniuk kell – így amikor mondjuk egy másik kék inget keresek – nem pont azt, ami felül van -, nem kell feltúrnom az összes inget, azonnal tudni fogom, merre kutassak. A harmadik pedig: akármekkora a kísértés, nem súvasztok tárgyakat a ruhák alá, mert egyrészt ha nincs elég helyük lógni, gyűrödtek lesznek, másrészt pedig minél tömöttebb a szekrény, annál nagyobb az esély, hogy a szekrényben megvesse a lábát a penész, és bedohosodjanak a ruhák.
10. Ismétlés a rendes gardrób anyja
...mert hogy hiába rak az ember katonás rendet a szekrényben, hiába látja át végre a ruháit, és hiába sikerült kikisérletezni a tökéletes rendszert, a gardrób legfeljebb (sokkal) jobb állapotban lesz, Andrássy úti luxus butik polcaivá viszont sosem fog átalakulni, és nem is ez a cél. Én évente minimum két gardróbfrissítést javaslok – már csak azért is, mert az ember nyilvalóan vásárolgat, ajándék ruhákat és kiegészítőket kap, bizonyos ruhák kifeslenek, pecsétesek lesznek.
+1. Friss illat örökké
Persze a valdi megoldás kimosni az összes ruhát, ami sokáig állt a szekrényben érintetlenül - ám sem időmilliomos, sem 24 órás házimunkás nem vagyok, és hiszem hogy ezzel a legtöbben így vagyunk. Itt egy gyors trükk a szó szerinti gardrób "frissítésre": a levendula nem csak kellemes és frissítő illat, de a molyokat is távoltartja - én 100%-os valódi levendulaolajjal csepegtetem kőrbe a szekrény falait - nyilván ott, ahol a ruhák nem érnek hozzá. A szekrény aljába pedig bedugtam egy valódi levendulacsokrot, és ahogy miután lassan elkezdett kiszáradni, és elveszíteni az illatát, időnként ő is kapott a levendulaolajból.
