A hétvégén megrendezett kétnapos Kávébazáron a legjobb kávét keresték, és bemutatták az AeroPress nevű kávékészítő szerkezetet.
Szombaton reggel 10-kor már viszonylag sokan toporogtak a budapesti Corinthia szálló első emeltén, itt rendezték meg ugyanis a Kávébazárt. Az eseményen összejöttek azok a fogyasztók, akiknek a kávé sokkal többet jelent annál, hogy reggel megszokásból megfőzik a kotyogóson, aztán dolgozni indulnak, de kivonultak a kétnapos seregszemlére a pörkölők, a kis családi kereskedések és a multik is. A laikus kávéfogyasztó pedig csak lesett, hogy hová került.
Nem igazán sikerült megfejteni, hogy ez a szakmának szóló seregszemle vagy a fogyasztókat próbálják a kávékultúra irányába terelni, ugyanis a koktélalapanyagos cégektől az ipari tisztítókat árulókig mindenki jelen volt. A beugróért 3000 forintot kértek, ezért viszont annyi kávét kóstolhattunk, amennyit infarktus nélkül kibírtunk, és járt még hozzá 15 féle bor is.
Persze voltak programok is, az egyik legizgalmasabbnak az AeroPress bemutatása bizonyult, egyébként valószínűleg ez lesz itthon 2014 cronutja. A műanyag szerkezet hasonló elven működik, mint a french press, azaz a dugattyús kávéfőző – ez az, amibe betesz egy adag őrölt kávét, és ráönt egy adag forró vizet, majd lenyomja a zaccot a üveg aljára. Természetesen a forgalmazók szerint ez teljesen más, nyilván forradalmi újítás.
Annyira, hogy versenyt is rendeztek belőle, amin a legjobb kávét keresték. A műanyag cuccba bele kell tenni a megfelelőre őrölt kávét – naná, hogy frissen őröltet –, hozzátenni a megfelelő hőfokú tisztított vizet, majd összekeverni, rázni vagy ráolvasni. Ha ez kész, a kávét le kell préselni a vízzel együtt, ami belefolyik a megfelelő edénybe. A dolog egyszerűen hangzik, ennek ellenére elég sok tényezőn múlik a jó kávé. Hiszen nem mindegy, milyen finomra van darálva a kávé, illetve hány fokos víz kerül bele, arról nem is beszélve, hogy minden versenyző stopperrel mérte, meddig kell áztatni a kávét. A versenyzőket három tagú zsűri bírálta el, mindenki azonos kávét kapott.
Azok számára, akiknek fogalmuk sem volt róla, mi az a kütyű, aminek a nevét csak suttogva ejti ki a kávésznobok törzse, nem volt túl látványos a verseny, maximum azt lehetett megfigyelni, ki milyen módszerrel elegyíti a vizet és a kávét. Egészen eltérő módszerekkel találkoztunk: volt, aki szitálta az edénybe, más lassan öntötte bele, és akadt, aki csak rázogatta. A szombati versenynapot Szalczer Péter nyerte, vasárnap este nyolcig pedig eldől, ki nyeri a fődíjat.
Érdekes és elég fura élmény volt, hogy amikor az egyik standnál 200 gramm kávét kértem őrölve (Flor del Café – trintitario kakaóbab és sárga trópusi gyümölcsös jegyek), akkor úgy néztek rám, mintha azt mondtam volna, hogy jó kávét csakis nescaféból lehet csinálni. Nem is tudom, mikor kaptam utoljára ennyi lesújtó pillantást. Hosszas rábeszélésre sikerült csak elérnem, hogy ugyan, hadd vehessek már némi kávét 2500 forintért, és meg kellett ígérnem, hogy beszerzek egy őrlőt, mert ugye így nem élet az élet. A szégyentől azóta sem tértem magamhoz, pedig még néhány macaront is benyomtam.
