Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az arany ma leginkább gazdagságot és luxust jelent, de nem volt ez mindig így. Az ősi Amerika civilizációi egészen más szemmel néztek erre a ragyogó fémre. Számukra az arany nem csupán anyagi érték volt, hanem az istenségekkel való élő kapcsolat megélésének egyik formája.
Az ősi amerikai kultúrákban használt aranytárgyakról mára egyértelműen kiderült, hogy nem pusztán díszként vagy ékszerekként használták őket, hanem spirituális erővel bíró eszközként tekintettek rájuk a mindennapokban. A gyarmatosítás előtti amerikai civilizációkból – főként az Azték és Inka birodalmakból – fennmaradt aranytárgyak egy olyan világba engednek betekintést, ahol e nemesfémnek teljesen más társadalmi funkciója volt, mint manapság.
Az istenek fémje
Az ősi amerikai kultúrákban az aranyat gyakran a Naphoz kötötték,
sőt egyes helyeken annak „verejtékének” tartották.
A fém csillogása nemcsak esztétikai élményt jelentett, hanem a természetfeletti erők és istenségek jelenlétének bizonyságát is. Az aranytárgyakat ezért nem egyszerűen birtokolták a prekolumbiánus Amerikában: kapcsolatot teremtettek általuk az isteni erőkkel.
Egyes kolumbiai leletek alapján arról is van tudomásunk, hogy az aranytárgyakat a napfényre való kihelyezéssel „töltötték fel” isteni energiákkal, hiszen a nemesfémből készült tárgyak a napfényben csillogtak a legjobban.
Nem véletlen, hogy az aranyat gyakran szent helyekhez és istenekhez kötötték. Az Andok vidékein például már az i. e. második évezredben megjelent az aranyművesség, és innen terjedt tovább észak felé: a mai Közép-Amerika térségét az i. u. első évszázadra érte el a nemesfém bányászatának és művelésének kultúrája.
Hatalom, ragyogás, identitás
Az aranytárgyak elsősorban a társadalmi elit kellékei voltak. Uralkodók és nemesek viselték őket látványos ceremóniák során, ahol a csillogás a hatalom vizuális nyelvén fejezte ki a felsőosztály előkelőségét.
A csillogó ékszerek státuszszimbólummá válását segítette az is, hogy az ékszerek viselésének előjogát törvényekkel szabályozták az ősi amerikai kultúrák.
Mind az azték, mind az inka civilizációból maradtak fenn az utókor számára olyan információk, melyekből arra következtethetünk: csak az uralkodó adhatott jogosultságot bizonyos típusú aranytárgyak viselésére és birtoklására.
Arany és pusztulás
A 16. századi európai felfedezők (majd hódítók) nem tudták értelmezni az arany ősi amerikai jelentését és társadalmi funkcióját. Saját, európai gondolkodásmódjukat követve csak gazdasági értéket láttak a hatalmas aranymennyiségben, és számos eszmei és művészi értékkel bíró ékszert, spirituális és használati
aranytárgyat beolvasztottak, hogy rudakban szállíthassák az aranyat az „öreg kontinens” felé.
Múzeumokban azonban ma is lehetőségünk van megtekinteni ősi amerikai aranytárgyakat, melyek az elmúlt évtizedek régészeti ásatásai során kerültek elő. Az egyik legjelentősebb gyűjtemény Kolumbia fővárosában, Bogotában tekinthető meg a nemzeti bank fenntartásában működő Aranymúzeumban. Szépségük mellett egy letűnt világ gondolkodását is tükrözik ezek a tárgyak, ahol az esztétika, a hit és a hatalom elválaszthatatlanul összefonódtak egymással.
Kapcsolódó: Itt van a Föld aranykészletének 99 százaléka, mégsem jut hozzá senki
