Magyarországon egyszemélyes a HIV- és AIDS-felvilágosítási kampány

Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!

Shivamantra 2006 óta írja AIDS-felvilágosító blogját, mert - mint mondja - "nem csinálja senki más". Állami szerv legalábbis egy darab se.

December elseje az AIDS Elleni Küzdelem Világnapja, ami (többek közt) a megelőzés fontosságáról is kellene szóljon. Ez azonban itthon mintha a hivatalos szerveket nem érdekelné különösebben. Bár Magyarország állítólag jól áll AIDS-ügyileg, gyakorlatilag évek óta fenyeget a veszély, hogy a járvány terjedése hirtelen berobbanhat. Sajnálatos módon hazánkban az állami szervezetek gyakorlatilag leálltak a felvilágosító kampányokkal, a Kék Pont tűcsereprogram kigolyózása a Józsefvárosból, majd a szakmai egyeztető fórumokból is pedig csak fokozza a veszélyt, hogy - Budapesten legalábbis - az eddigieknél is több megbetegedésre számíthatunk. Ezért is fontos az olvasói által Shivamantra néven ismert HIV fertőzött férfi munkássága, aki 2006-ban kezdett blogot írni betegségéről, ez később honlappá nőtte ki magát, most pedig a shivamantra.tumblr.com mikroblogon kezdte újra az ismeretterjesztést - mert, mint írja, "nem csinálja senki más ezt a munkát – se az állam, se a civilek, senki sem". És a szomorú az, hogy igaza van.

Magyarországon jelenleg ön az, aki a szervezett, hivatalos keretek hiányában önszorgalomból, (érintett) magánszemélyként végez AIDS-felvilágosítást. Állami szervezetek, akik a kampányokat csinálnák erről, gyakorlatilag nincsenek. Ennek mi lehet az oka?

Nem tudom pontosan, csak találgatni tudok. Az mindenképpen igaz sajnos, hogy az állami prevenciós és felvilágosító programok sok évvel ezelőtt megszűntek, az erre a célra a civil szervezeteknek juttatott források elapadtak. 2010-ig még működött a Nemzeti AIDS Bizottság, aminek a prevenciós munka és a tájékoztatás, valamint a koordináció volt a feladata, de az Emberi Erőforrások Minisztériumának meg- illetve átszervezésekor ez az intézmény eltűnt. Már azt megelőzően is komoly forráshiánnyal küzdött ez a terület, a hatásos és hatékony felvilágosító kampányok bő 10 évvel ezelőtt megszűntek.

Sok éve beszélünk arról, hogy bár Magyarország a gyengén fertőzött országok csoportjába tartozik, de jelentős annak a kockázata, hogy a fertőzések száma hirtelen megugrik. Hiába fenyegettünk, huhogtunk, ilyen "robbanás" nem következett be. Folyamatosan nő ugyan a fertőzések száma (a pontos számokat most nem tudjuk, mert sok év alapos adatszolgáltatás után most először az EPINFO nem közöl erről adatokat), miközben Magyarországon a legalacsonyabb az 1000 főre jutó tesztek száma, de robbanásról nem lehet beszélni. Talán ez az oka annak, hogy a HIV-fertőzés vagy az AIDS jelenleg nem prioritás az egészségügyben, hiszen számos olyan betegsésgcsoport van, ami sokkal több embert érint és jóval nagyobb problémát jelent. Ráadásul a HIV politikai szempontból kifejezetten kellemetlen betegség, politikusok nem szokták szeretni, mert sok társadalmi tabuhoz kapcsolódik: homoszexualitás, szexmunka, kábítószerfogyasztás, migráció. Ezek többsége ma már csak mítosz, de pont a felvilágosítás hiánya miatt ezt csak kevesen értik.

Egyfajta ördögi körré vált mindez: Keveset tudunk a HIV-ről, ezért nagyon félünk tőle, egyre kevesebbet foglalkozunk vele, egyre kevesebbet tudunk róla, egyre jobban félünk és így tovább.

Mit gondol a HIV-megelőzés egyik lényegi pontja, a tűcsere program józsefvárosi megszüntetéséről, és arról, ahogy ennek képviselőjét a Kék Pont Drogkonzultációs Központot a szakmai egyeztető tárgyalásokról is kigolyózzák?

Az ENSZ és az Európai Unió megfelelő szervei és intézményei évek óta hangsúlyozzák, hogy az ártalomcsökkentés egyik leghatékonyabb módja az átgondolt, alaposan megszervezett tűcsereprogramok biztosítása. Ezért volt nagyon meglepő egy ezzel homlokegyenest ellenkező véleményt olvasni dr. Újhelyi Esztertől, egy olyan nagytudású szakembertől, aki Magyarországot képviseli ezekben a szervezetekben, és aki a Nemzeti AIDS Bizottság volt titkáraként éveken át egyetérteni látszott azzal az állásponttal, hogy a kriminalizáció és a diszkrimináció nem javítja, hanem rontja a droghasználók helyzetét. Tudomásom szerint az Európai Bizottság mellett működő HIV/AIDS Civil Egyeztető Fórum hamarosan írásban kér majd magyarázatot a magyar minisztériumtól és dr. Újhelyi Esztertől, milyen tudományos vagy egyéb indokok vezették őt arra, hogy homlokegyenest az ellenkezőjét mondja, mint amikor még a Kék Pont tűcsereprogram munkatársaival közösen végzett kutatásokat.

Magyarországon több tűcsereprogram is működik, általában minden különösebb gond vagy nehézség nélkül, jó eredménnyel. A HIV elsődlegesen intravénás droghasználattal terjed, és ebben az esetben nem szabad csak az olyan klasszikus drogokra gondolni, mint a heroin. Összehasonlíthatatlanul nagyobb kockázatot jelentenek például az edzőtermekben előforduló szteroidinjekciók, vagy a rekreációs szerek injekciós használata, ami a közhiedelemmel ellentétben távolról sem csak a melegek egyes csoportjaira jellemző. A tűcsereprogramok nem csupán a használt tűk befogadására és a steril tűk kiosztására szolgálnak, hanem kaput is jelentenek az egészségügyi és szociális szolgáltatások rendszerei felé. Tévedés azt gondolni, hogy a tűcsereprogram valamiféle dekadens luxus - sokkal inkább alapvetően fontos és hasznos szolgálat, ami megkönnyíti a droghasználók rehabilitációját és társadalmi reintegrációját.

Magyarországon máig él az a hit, hogy a HIV-fertőzés és az AIDS inkább a melegek betegsége. Ezt hogy látja?

Magyarországra illetve a közép-európai országokra igaz, hogy a melegek, vagy pontosabban az olyan férfiak jelentik a legnagyobb kockázati csoportot, akik más férfiakkal (is) szexelnek. Pont azok a legveszélyeztetettebbek, akik nem tartják magukat melegnek, de alkalmanként mégis létesítenek nemi kapcsolatot más férfiakkal. Épp azért, mert ők nem mennek el tesztre. A magyarországi meleg férfiak általában jobban tisztában vannak a kockázatokkal és rendszeresebben járnak teszteltetni magukat. Az időben felfedezett HIV-fertőzés megfelelő kezeléssel sok-sok éven át jól karbantartható, még ha nem is lehet meggyógyítani. Több klinikai vizsgálat, sőt például Svájcban és Kanadában született minisztériumi és bírósági határozat is igazolja, hogy a kezelésben lévő, gyógyszerét az előírásoknak megfelelően szedő HIV-fertőzött személy nem fertőzőképes. Ezért igyekszünk minél több embernek biztosítani a kezelést. Ehhez az első lépés a teszt. A túl későn diagnosztizált HIV-fertőzés viszont végzetes lehet. Nem véletlenül ez a most folyó, egész Európára kiterjedő kampánynak, a HIV-tesztelés Hetének a legfontosabb üzenete.

A világ más részein az intravénás droghasználat és a heteroszexuális nemi kapcsolatok jelentik a fő kockázatot. Ha a globális statisztikákat nézzük, akkor a HIV-fertőzött nők száma meghaladja a férfiakét. Tőlünk keletre lesújtó a helyzet: Ma már nagyobb eséllyel, olcsóbban és könnyebben lehet HIV-gyógyszerhez jutni Afrika Szaharán túli területein, mint pl. Ukrajnában vagy Oroszországban. Ehhez képest Magyarország még mindig viszonylag jó helyzetben van, azonban jelenleg tökéletesen hiányzik minden olyan prevenciós erőfeszítés, ami arra irányulna, hogy ez így is maradjon.

Hogyan lehetne még jobban felhívni az emberek figyelmét a betegségre?

Gyakorlatilag nevetségesen kevés pénzből lehetne nagyon hatékony és működőképes felvilágosító és tájékoztató kampányokat illetve szolgáltatásokat szervezni, amik néhány év alatt mérhető és pozitív eredményt hozhatnának. Ez olyan terület, aminek világszerte hatalmas irodalma van: nagyon sok országban csináltak már rengeteg igazán remek és ötletes dolgot, amiből gond nélkül lehetne válogatni - nem is kell kitalálni semmi újat. A HIV-fertőzöttek közössége Európában is alaposan megszervezett és erős civil szervezetekre épül (Magyarország sajnálatos kivétel), amelyek készek lennének segíteni, ha valaki hívná vagy befogadná őket. Mindennek a költsége elenyésző a megfelelő intézkedések elmaradásának költségeihez képest: Egyetlen AIDS-beteg gyógykezelésének árából több évnyi kampányt lehetne finanszírozni. Ennek a felvállalása tehát leginkább politikai feladat.