Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Aki magyar árut akar, az nyúljon mélyen a zsebébe. Ez lehet a konklúziója a Kézműves Magyar Ízek vásárának.
Azonnal tudtam, hogy jó helyen járok, amikor egy krumplispultba botlottam a Csodák Palotája helyén. Balra csicsóka és burgonya, jobbra kenyérlángos hétszázér', középen meg a pénztárak.
Borbás Máriával, Madárral és kétszáz kiló kolbásszal indult nyitott a Kézműves Magyar Ízek vására. A nemzet háziasszonya a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálatnak adta át ünnepélyes keretek közt a kolbászt, majd harangzúgással nyitotta meg kapuit a vásár. Sosem értettem miért kell fizetni azért, hogy sok pénzt hagyjak valahol, de ezt már megszokhattuk a hasonló fesztiválokon, legyen szó csokiról vagy gasztronómiáról.
A tényeknél maradva: 120 termelő, 5000 íz, 100 féle hurka, kolbász és 30 féle újbor várja a vásárlókat. Szombaton az Alma együttesre csápolhatnak a gyerekek, addig anyu nézheti a sztárokat, akik főzni fognak, délután pedig házi bejglit lehet készíteni, és zenél.. a Borra-való együttes.
A vásár gyakorlatilag egy baromi nagy piac, ahol állítólag kézműves magyar termékeket árulnak. Ezek szerint mi a borhoz, a kolbászhoz a sajthoz és a lekvárokhoz értünk, na meg persze a pálinkához, de mióta ezt háztájiban főzzük, azóta kétszer meggondolja az ember, hogy vegyen-e a boltban drágán.
A régiókra osztott vásár nem is igen szól egyébről, mint, hogy adjunk el sokat és drágán a népnek, akik itt aztán igazán kézműves árut kaphatnak. Alapvetően a koncepcióval nincs is baj, daliás legények és leányok álltak sorban a kávéért – mintha csak a Felszállott a páva főpróbájára érkeztünk volna –, és osztották meg közben a tippeket, hogy hol jó a mangalica és hol nem érdemes ordát kóstolni. Voltak itt a határon túlról is, magyarnak magyar az is, szó se róla.
Az egyes régiókban a bor, kolbász, sajt, lekvár váltogatta egymást, mintha magyar áruból csak ezek léteznének, bár néhol befigyelt egy-két tésztás is. Külön öröm volt a pisztrángospult, ahol a halfüstölő kínálta portékáját (és szendvicset is 750,-ért), de hogy a lazac helyett miért nem lehet valami magyaroscht füstölni, azt nem értettem. Ugyanígy a csokisokat sem, amiben annyi a magyar, mint a Szegedi Paprika Zrt paprikájában anno az aflatoxin idején, de végül is az áru itthon készült, így mondjuk rá, hogy magyar.
Az árusok egy része alapból bekalkulálja a fizetendő helypénzt az árba (ezen a vásáron a termelők sem helypénzt, sem forgalmi jutalékot nme fizetnek a szervezőknek) más azzal érvel, hogy jön a karácsonyi szezon, de mindenki nagyon bízik benne, hogy a következő két napban teletömheti a zsebét.
Péntek délelőtt a médiamunkásokon és a hurkát kóstoló Madáron kívül nyugdíjasok próbálták végigkóstolni a pultokat, hogy aztán eldöntsék, hogy az 5600 forintos szalámi, vagy a 2200 forintos méz kerüljön-e a kosárba.
Akinek fontos, hogy kistermelőktől vásároljon, és erre hajlandó költeni is, annak ott a helye a Millenárison, de tegyük hozzá: egy jobb piacon is találkozhat hasonló kínálattal.
Gyerekeknek 12 éves korig ingyenes a belépés. Diák és nyugdíjas jegyeink nincsenek. Étkezési jegyet és utazási csekket nem tudunk elfogadni.
2012. november 18. vasárnap: 09.00 - 20.00
