A savanykás piros gyümölcsök tetszőleges kombinációjából remek lekvárt főzhetünk, meggy-ribizli-áfonya következik, kérem, kapaszkodjanak.
A savanykás piros gyümölcsök tetszőleges kombinációjából remek lekvárt főzhetünk, itt most meggy-ribizli-áfonya következik, de csináltam már meggy-málna-ribizlit, cseresznye-meggy-áfonyát, meggy-áfonya-málnát is, mind jó lett. Használjátok ki a hűvösebb időt, ilyenkor jó befőzni.
A kiinduló mennyiség bő két kiló meggy, bő egy kiló áfonya és bő kiló ribizli volt. Az alapanyagokért összesen 3150-et fizettem a piacon, felhasználtam hozzá még 20-30 deka cukrot. Összesen 6 kis üveg (3-4 decis) lekvár lett, üvegeim, tetőim voltak itthon, vagyis egy üveg lekvár 525 forint (plusz az energia és az időm). Nem olcsó, de megvenni nagyon nehezen/drágán tudnánk, én meg ezt szeretem. A ribizli csumázása, a meggy magozása undok, mégis minden évben főzök pár üveget ebből a műfajból, mert nagyon jó. Aki az édes lekvárokra bukik, cukrozzon bőkezűbben, ez savanykás lesz.
Hozzávalók
2 kg meggy
1 kiló áfonya
1 kiló ribizli
cukor
Az ilyesmi lekvárok ízesítésével (adódna a fahéj, csillagánizs, kardamom, stb) könnyű belecsúszni a karácsony-forraltbor irányba, ehhez nem volt kezdvem, ezért most maradtam a natúrnál.
A piros lekvárokba az íze mellett magas pektintartalma miatt szoktak ribizlit tenni, ez zselésíti a lekvárt. Idén cifráztam, és a lecsumázott ribizlit kezdtem el főzni egyedül, amikor jól szétfőtt, egy szitán nagyon alaposan átpasszíroztam. Ezzel azt akartam elérni, hogy a kész lekvárban ne legyenek magok (sikerült), de azért bennemaradjon a pektin a ribizliből (sikerülhetett volna jobban is).
A passzírozást illetően még a végeredmény ismeretében is bizonytalan vagyok, tényleg sokkal símább így a lekvár, de még nem döntöttem el, megéri-e a macerát. Ha valakinek kifejezetten baja van a lekvárban lévő ribizlimagokkal, az ne hagyja ki ezt a lépést, a többiek mérlegeljenek.
Egy nagyon masszív acél lábosban a megfőzött és átpasszírozott ribizlizseléhez adtam a meggy és az áfonya felét-kétharmadát, és beletunkoltam a botmixerrel. Nem simára, de eléggé folyósra turmixoltam, és kislángon otthagytam, nem lefedve, hogy sűrűsödni tudjon. A hűtőbe üresen beraktam egy icipici kistányért.
Amikor már láthatóan kevesebb, és viszonylag sűrű lett, beledobtam a maradék meggyet és áfonyát, tettem hozzá cukrot, nem mértem, kóstoltam, és azokkal is főztem vagy 15 percig. Ekkor a hideg kistányérra tettem egy mokkáskanálnyit, vissza a hűtőbe, kb egy perc után ellenőriztem zselés-e (az volt). Ha ilyenkor még nagyon folyik, addig kell főzni, míg a kistányéros próba meggyőző állagot nem eredményez.
Erre a lekvárra is érvényes, hogy kóstoljuk meg újra, amikor a második adag gyümölcs is főtt már valamennyit, és ha kell, cukrozzuk. A végső eredmény savanykásabb lesz, mint, amit érzünk, mert a második adag meggy és áfonya még vesz majd fel valamennyit a lé cukortartalmából.
Sterilizálás
Az utolsó etap alatt sterilizáltam. Mivel többen kérdeztétek, jövő héten lesz egy nagyon részletes cikk a hogyanról. Most csak kulcsszavakban: a forrásban lévő vízzel kétharmadig töltött üvegeket 15 percre a mikróba raktam. Egy lábosban vizet forraltam, abba tettem a fedőket, a merőkanalat és a fedőkiszedő csipeszt. A tiszta pultra egy tiszta konyharuhát készítettem, arra sorakoztattam szájjal felfele a mikróból kiszedett, kiürített üvegeket, és fejjel felfele a kupakokat. A forrásban lévő lekvárt ilyenkor egy tálcára rakom, amire az üveg is ráfér, és azon töltögetek.
Ha valakinek van lekvárhoz való széles tölcsérje, az sokkal kényelmesebb, csak ne felejtsétek el azt is fertőtleníteni. Lezárva visszamentek fejjel lefelé a lábosba egy kicsit, aztán be az ágyneműtartóba, dunsztolódni.
