A kutatást az Arizonai Egyetem egyik pszichológia professzora, Matthias Mehl vezette és egy kisebb csoport nőt interjúztak, hogy megtudják, hétköznapi életünkben milyen kicsinek és jelentéktelennek tűnő dolgok lehetnek pszichológiailag fontosak és járhatnak következményekkel - írja a Jezebel.
A kiinduló hipotézis szerint: ha többet káromkodsz, az ahhoz vezethet, hogy a szeretteid megszakítják veled a kapcsolatot, mert sokkot kapnak attól, milyen csúnyán beszélsz, ettől viszont te esel mély depresszióba, mert úgy érzed, már senki sem szeret. Szóval jobb, ha úrinő maradsz és lenyeled azt a káromkodást, mert ha mások is hallják, az minden korábbi jó tulajdonságodat felülírja és örökre elmagányosodsz. Merész feltételezés, ugye?
Valószínűleg maguk a kutatók is érezték, hogy az elmélet kissé meredek, ezért igyekeztek pontosítani: "A mintavételünk középkorú nőkre korlátozódott, akiknél a káromkodás nemi és életkori normákat is sérthetett. Így tulajdonképpen nem tiszta, hogy milyen mértékig járult hozzá az érzelmi támogatás csökkenéséhez a nonkonvencionális viselkedés vagy a káromkodás. Elképzelhető, hogy más csoportokban nem ez lenne az eredmény" - mondta Mehl professzor. Sőt, a feltételezésben odáig merészkedtek, hogy fiatal társaságokban még tiszteletet is kivívhat, de a társaival szorosabb kapcsolatba kerül az, aki csúnyán beszél. Elképesztő!
