Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Igyekszünk pszichológiai továbbképzést is nyújtani tanárainknak arról, hogy mi a teendő, ha a nő elsírja magát a kocsiban, mert ez mindennapos - mondja leendő autós oktatóm. Úgy éreztem, itt az ideje szembenézni a komplexusaimmal, és megtanulni vezetni. Egy speciális, nőknek szóló képzést választottam, mert nehéz eset vagyok. Ha nekem sikerül, akkor bárkinek. Új sorozat indul: Jogsinapló, 1. rész.
Vannak olyan szerencsés nők, akiknek a vezetés teljesen problémamentes terület az életükben. Én nem tartozom közéjük. És az a rengeteg csaj sem a környezetemben, akinek ugyan van jogsija, de inkább a metrón nyomorog, vagy taxira költi a fizetését, minthogy volán mögé üljön.
Az oktató porig alázott
Ők azok, akik az oktatáson annyira inkompetensnek érezték magukat, hogy az élményt azóta sem sikerült kiheverniük. Mindenkinek van minimum egy hajmeresztő sztorija a oktatójáról, aki válogatott módszerekkel, de biztosan porig alázta.
Belátom, én sem vagyok könnyű eset. Nem érzem az irányokat, borzasztóan rosszul tájékozódom, nehezemre esik koncentrálni (egyszer egy bringó hintót vezetve majdnem tömegkarambolt okoztam, mert elbambultam), félek a balesetektől, ráadásul műszaki analfabéta vagyok. Nem véletlen, hogy eddig messze elkerültem az egész felhajtást. Sokáig ellenálltam, hiába presszionált szinte mindenki a környezetemben, aki tudta, hogy nincs jogosítványom.
A nők rosszul vezetnek: ez mélyen bennem van
A sztereotípia, hogy a nők rosszul vezetnek, annyira mélyen benne van a köztudatban, hogy sokszor önbeteljesítő jóslatként működik. Utálok általánosítani, de maradjunk annyiban, hogy nekünk tényleg nehezebben megy a parkolás, és gyakrabban remeg meg a kezünk a kormányon, viszont sokkal biztonságosabban vezetünk, és nem az a napunk fénypontja, ha végre bőszen mutogathatjuk a középső ujjunkat kifelé a többi szerencsétlen autósnak.
Azt gondolom, hogy minden vélt vagy valós hiányosságom ellenére nem vagyok butább a férfiaknál, csak egyszerűen másképp működöm, mint ők. Ráadásul nem az érzelmi stabilitásomról vagyok híres, ha üvöltenek velem, akkor darabokra esek, és bőgni kezdek. Ha dicsérnek, akkor persze szárnyalok, azért ezt ki lehetne használni. Azt szeretném, ha valaki mindezt figyelembe véve tanítaná meg nekem a vezetés fortélyait, és ha szükséges, ötödször is elmagyarázná, amit nem értek. Közben persze ne legyek hülyének nézve, mert attól teljesen leblokkolok. Szóval vannak elvárásaim.
Női autós iskolára gondoltam
Mivel újabban tudatosan vágok neki minden kihívásnak, és direkt szembemegyek a félelmeimmel, mostanra érett meg bennem az elhatározás. A neten böngészve meg is találtam, amit kerestem: autós iskola nőknek.
Aztán kiderült, hogy a speciális nőknek szóló vezetési módszer Smink&Drive névre hallgat, és azonnal feltört belőlem a mélyről jövő ellenszenv. A névről azonnal egy sztereotíp vízió ugrott be, amiben egy szőke nő, vezetés közben (helyett) a sminkjét igazgatja a visszapillantó tükörben. A férjem epésen megjegyezte, szerinte nekem nem sminkelni, hanem vezetni kellene megtanulnom. Én viszont azért sem csináltam ebből híúsági kérdést, és beiratkoztam egy partner iskolába, akik Mosolyzónának nevezik női vezetés módszerüket - ezt azért már jóval kevésbé éreztem megalázónak.
Az iskolában aztán gyorsan kiderült, ide férfiak is jönnek tanulni – erre mondjuk nem számítottam. Később az iskolavezetővel Pető Attilával beszélgettem a női módszerről, és arról, hogy akkor most ez valójában kinek szól.
„A módszert szakemberek, marketingesek és pszichológusok dolgozták ki, mikor rájöttek arra, hogy a nőknek általában legalább 14 órával több vezetésre van szükségük, mint a férfitársaiknak, és érzelmileg is nehezebben veszik az akadályokat. Kezdetben elég sok iskolában lehetett ezzel találkozni, de azt senki nem vállalta be, hogy csak nőket tanítson. Mi is hagyományos iskolaként kezdtük a pályafutásunkat, aztán szép fokozatosan törtük meg a férfi dominanciát, és álltunk át a női módszerre. A fiúkat azért mi sem küldjük el, az elméleten egyenesen spannolja őket, hogy egy csomó nő előtt bizonyíthatnak, a gyakorlaton pedig általában már hagyományos módszerrel dolgozó oktatóhoz kerülnek."
Ebben a szakmában alig van női oktató
"Az egész metodika azon alapul, hogy figyelembe vesszük a női agy működésének a sajátosságait – tágabb értelemben véve is. Figyelünk arra, hogy a vezetéshez kapcsolódó első élmény lehetőleg pozitív legyen. Ez egy nagyon kiszolgáltatott helyzet, mert a nő ott ül bezárva a férfival egy autóban, megsértik egymás intim zónáját, ráadásul mindeközben a tanuló többnyire komplett idiótának érzi magát" - folytatta tapasztalatai alapján Pető.
"Ebben a szakmában alig találunk női oktatókat, így a férfiakat kellene arra tanítani, hogyan kezeljék a női tanulókat úgy, hogy az egész ne egy nagy kudarcélmény legyen. Igyekszünk pszichológiai továbbképzést is nyújtani tanárainknak arról, hogy mi a teendő, ha a nő elsírja magát a kocsiban, mert ez mindennapos. Ráadásul a tanulók nem csak az oktató előtt érzik hülyének magukat, de még azon is problémáznak, mit gondol róluk a többi autós. Szóval a lélektani háttér itt kardinális kérdés. Persze lehet ehhez az egészhez úgy hozzáállni, hogy rossz lesz, de túl kell rajta esni, de ha van jobb alternatíva, akkor miért ne?"
Az ég világon semmi köze a butasághoz
"A módszer nem merül ki abban, hogy érzelmileg másképp állunk a hölgyekhez, hanem komolyan foglalkozunk azzal, hogy megértsük a női agy működését, és kisebb trükkökkel könnyítsük meg a tanulást. Például néhány oktatókocsiban különböző színű szalagok jelzik a jobb és a bal oldalt, mert rengeteg nő összekeveri az irányokat. De ettől nem nézzük őket hülyének, csak tudomásul vesszük, hogy ez egy olyan plusz nehézség, amin segíteni kell. Ráadásul az egészre tudományos magyarázat is van: már az őskor óta a nőké a tanító szerep, emiatt sokakban a rendezői jobb és bal oldal keveredik a valódi irányokkal. Ennek az ég világon semmi köze a butasághoz.”
Az iskolavezető szerint a náluk tanuló nők átlag életkora kissé magasabb, mint más iskolákban, sok jelentkezőnek már kialakult egyfajta stabil női identitástudata. Érkeznek negatív visszajelzések is, miszerint ez egyszerűen diszkrimináció, sok nő kikéri magának, hogy máshogy kezeljék. Pető Attila szerint azonban nem csak elégedettebbek tanulók, de a vizsgaeredmények is őket igazolják.
Hogy a módszer csak egy jól hangzó marketing fogás, puszta pszichológia, vagy tényleg vannak különbségek az oktatásban, ki fog derülni. Az azonban biztos, hogy magabiztosabban, női identitásomban megerősödve kezdek neki ennek az egész kalandnak, és remélem, hogy tényleg megengedhetem magamnak azt a luxust, hogy nő legyek. Az is előfordulhat, hogy a végén még tényleg meglesz a jogsim.
Folytatjuk.
