Eldöntheted, hogy maradsz, vagy továbbállsz - utazások stoppos szemmel

Zanza!

Utazni sokféleképpen lehet: családdal, barátokkal, egyedül, busszal, vonattal, repülővel. Utazási irodával vagy anélkül. Utóbbi mindenképpen olcsóbb és élménydúsabb is a szervezett utaknál. Ehhez azonban némi kalandvágyra és nyitottságra van szükség. Költséghatékony utazásokkal foglalkozó sorozatunk első részében egy vérbeli stoppos mesél élményeiről.

A pénzed helyett az időddel fizetsz

A stoppolás az egyik legkalandosabb, és természetesen a legolcsóbb utazási mód is. A 70-es, 80-as években élte a fénykorát, de még ma is működik. Nem kell hozzá más, csak sok-sok szabadidő, bátorság, és nagy adag kalandvágy. A stoppolással kikerülhetjük a drága utazási irodákat, és jóval olcsóbban juthatunk el bárhová. Mielőtt azonban felkapnánk a hátizsákot a sarokból, érdemes megfogadni egy tapasztalt stoppoló tanácsait.

Gorondy Máté több tízezer kilométeren van túl, és rengetegszer használta a hüvelykujját utazásai során. „Egy dolgot kell tudni, hogy egy ilyen útnál a pénzed helyett az időddel fizetsz. Tehát sosem tudhatod, hogy mennyi idő alatt jutsz el A-ból B pontba. Viszont ugyanúgy nem lehetsz tisztában azzal sem, hogy milyen élmények fognak érni az úton, milyen emberekkel ismerkedsz meg, és hány új dolgot tanulsz, akár pár óra alatt is. Az emberek többsége az életében a biztonságra, a kiszámíthatóságra törekszik, amit meg is értek. Ugyanakkor én más típus vagyok, én nem látom értelmét a házunk köré emelt magas kerítésnek, és az „én autóm az én váram” gondolkodásmódnak" – meséli a nagy múltú stoppos, aki a hétköznapokon egy vállalkozásban dolgozik.

A legfontosabb a bizalom

A rendszeresen stoppal utazók szerint a stoppolás egyik talán legnehezebb, mégis legfontosabb alaptétele, hogy ha kiállsz az út szélére, és felmutatod a hüvelykujjadat, nem lehetsz bizalmatlan. Nem tudod, ki vesz majd fel, milyen ember ő, mégis meg kell bíznod benne. Vagy választhatod a biztonságos, de jóval drágább utazási irodát is, vélekedik Máté. „Amikor kiállok az útra, vállalom azt, hogy beülök valakinek az autójába, akiről fogalmam sincs, hogyan vezet, milyen személyiség, vagy hogy jóindulatú-e. Ezért nagyon fontos, hogy az alap beállítottságom az legyen, hogy az emberek természetüknél fogva jók. Ha ebben kételkedem, akkor a stopp inkább kényszer lesz, mint élmény. Természetesen előfordult már velem, hogy visszautasítottam egy olyan fuvart, amit pénzért kínáltak, és cserébe egy nagy pofon lett a jutalmam, de ezek a dolgok idővel megszépülnek, és valahogy átkerülnek az élmény oldalra. Szerintem sok tízezer kilométer stoppolás után egy ilyen „negatív élmény” elenyészőnek mondható – teszi hozzá a férfi, aki korábban blogján osztotta meg élményeit, amelyet még ma is rendszeresen látogatnak.

A stoppolás szabályai

A legtöbb stoppolós élménybeszámolóban kiemeli, hogy az országhatáron túl nem szabad autópályákon stoppolni, ehelyett inkább a benzinkutakon és pihenőhelyeken érdemes próbálkozni. Azt is ajánlják, hogy az indulás előtt az utazó szerezzen be magának egy jó autóstérképet, hiszen azon fel vannak tüntetve a pihenőhelyek is. Tapasztalataik szerint a városközpontokban általában nehezen veszik fel az embert, ezért szerintük érdemes inkább a kivezető utakon leállni, normális, tiszta ruhában. A 27 éves kalandornak erről is van véleménye.

„Az én tapasztalatom, hogy Magyarországon szinte bárhol átlagosan 20-30 perc alatt veszik fel az embert. Ha valaki nagyon szeretne számolni azzal, hogy mennyi idő alatt jut el valahova, akkor egy 50 km/óra átlaggal kalkulálhat. Ha az átlag mellett a szélsőségek is fontosak, akkor az eddigi legrosszabb időim: Bulgária és Szerbia határán 5 és fél órát álltam, mire felvettek, valamint volt egy rossz menetem Bajáról Budapestre: 170 km 6 óra alatt. Ugyanakkor jutottam már el Budapestről Stuttgart mellé egy kisvárosba – kb. 1000 km - kevesebb, mint tíz óra alatt. Ahogy a legtöbb dolognak, ennek is megvannak a trükkjei: olyan helyen érdemes állni, ahol az autósok egyébként is lassítanak, messziről láthatnak, és amennyire lehet, az embernek érdemes magára erőltetnie egy mosolyt és bizalmat sugároznia. Én már utaztam vadonat új 7-es BMW-vel, Chevrolet Camaroval, robogóval, terepjáró platóján, és szekérrel is. Volt már olyan, hogy úgy állt meg mellettem valaki egyik este, hogy ki sem raktam a kezem, csak sétáltam az úton. Először elvitt a saját kis éttermébe, megetetett, aztán hazavitt és a családjánál töltöttem az éjszakát. Mindezt úgy, hogy nem volt egy olyan nyelv sem, amit mindketten értettünk volna" - teszi hozzá Máté, aki rendszeresen részt vesz stopversenyeken is.

Bárhová eljuthatsz, nincsenek határok

Stoppolni nemcsak egyedül, de társaságban is lehet, de ennek is megvannak a maga sajátos, kialakult szabályai. Természetesen többedmagával nehezebben veszik fel az embert. Legkönnyebb dolga az egyedül stoppoló lánynak van, ezt követi az egy lány, egy fiú felállás, majd egy fiú egyedül áll az út szélén variáció, aztán a két lányos, majd a két fiús opció. Máté többször stoppolt egyedül és társaságban is, a lényeg azonban mindig maga a kaland volt.

„Keletre egy nagy utam volt. Az útvonal nagyjából Románia, Bulgária, Szerbia, Görögország, Törökország, Irán, Pakisztán, India, majd repülővel Kalkuttából Thaiföldre volt. Mindegyik országban körutakat tettem, tehát korántsem volt egyenes utam. Teheránig közlekedtem stoppal - egyszer összeszámoltam, 12000 km volt csak ez a szakasz -, onnantól buszra, majd később vonatra váltottam."

Napi 800 forintból szállodában laktam

"Iránban és Pakisztánban csak úgy ismerik a stopp fogalmát, hogy bármelyik autó leáll neked, és taxi áron elvisz valahova.- folytatja Máté. "Ennél viszont lényegesebben olcsóbbak a tömegközlekedési módok. Iránban keresztül az országon, ami kb. 2500 km, nagyjából 3000 forintért visz egy olyan busz, amilyenhez foghatót Európában nem is látni. Stewardok vannak, ételcsomagot kap az ember, keksszel, üdítővel, és mindez benne az árban. A fent említett út 4 és fél hónapig tartott, és körülbelül 5-600 ezer forintot költöttem. Ha árakról kérdeznek, általában az indiai Purival szoktam példálózni. Ez egy tengerparton található kisváros a Bengáli-öbölnél. A tenger melletti második utcában laktam egy szállodában, saját zuhanyzóval, csapból folyó melegvízzel – ez ott ritka –, eljártam egy kis étterembe napi kétszer többfogásos kajákat enni, valamint a strandra jártam és interneteztem – ez volt a napi programom. Ez idő alatt átlag napi 800 forintot költöttem, amiben benne volt minden, amit felsoroltam, szállással együtt. Jó pár más dolgot említhetnék, az iráni helyi tömegközlekedés például: a buszjegy nagyjából 5 forint volt, a metrójegy - légkondis, a nyugat-európainál egy hajszálnyival újabb kocsikkal - 18 forintnak megfelelő összeg volt. Ezek azok a dolgok, amelyeket  egy utazási iroda igyekszik nem hirdetni" – osztja meg a élményeit Gorondy.

„A fűben feküdtem a Taj Mahalnál”

A stoppolás sok időt követel, ennek köszönhetően azonban az utazó valóban ki tud kapcsolni a hétköznapokból. Nem egy hetet ad magának a relaxálásra, az élet élvezetére, hanem megtapasztalja a valódi elszakadást az anyagi világtól is. Máté és társai, akik ezt az életformát választották, ebben hisznek. „Nekem az egyik legnagyobb élményem az volt az út kapcsán, hogy megtapasztalhattam, milyen az, amikor reggel felkelsz, és eldöntheted, hogy maradsz, vagy továbbállsz. Nincs az a fejedben, hogy egy hét múlva vége a nyaralásomnak, és vissza kell mennem dolgozni, hanem térben és időben korlátlannak érzed magad. Ez egy ritka szerencsés állapot, és én nagyon örülök, hogy ilyen fiatalon megtanultam, hogy az utazás csak kis mértékben köthető az anyagiakhoz. A Taj Mahalnál történt meg velem az, hogy leheveredtem a fűbe, és jó pár órát ott töltöttem nézelődve, pihenve. Ez idő alatt több ezer turista nézte meg, fényképezte le, pipálta ki a listáján az épületet. Valahogy mégis úgy éreztem, hogy anélkül, hogy sok idővel rendelkeznének, az egésznek nincs sok értelme. Ami furcsa, hogy a legtöbb ember tényleg anyagiakhoz köti ezt az állapotot, míg kellő hozzáállással, azért valószínűleg jó néhány embernek megadathatna egy ilyen lehetőség.”

Folytatjuk: a költséghatékony utazások sorozatunk második részében a couch surfinggel foglalkozunk!

Címlapfotó: Kováts Dániel

Blogmustra