SP-t még sosem láttam - az élet tévé nélkül

Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!

Mivel a komplett hazai celebvilág főleg a tévéből építkezik, ez a világ homályos marad - mondja egy fiú, aki tévé nélkül él. A televízió a legnagyobb hatású tömegmédium, amelyre a legfrissebb felmérések szerint Magyarországon hárommillió háztartás fizet elő. A magyarok naponta négy és fél órát töltenek a televízió előtt. Megnéztük az érem másik oldalát, azt, hogy milyen az élet a tévé nélkül.

A „doboz” a legtöbb otthonban valódi családtagnak számít. Míg a kezdetekkor tízen – húszan ültek egy-egy készülék előtt, ma már szinte mindenki egyedül nézi azt, hiszen egy családban több is akad belőlük. Ennek köszönhetően a szülők és a gyerekek nem közösségi élményként tekintenek a műsorokra, hanem elszigetelődve nézik. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy a családokban egyre kevesebbet kommunikálnak egymással a felnőttek és a gyerekek is.

Jómagam akkor léptem ki a televízió bűvköréből, amikor egy éve lejárt a tévés-internetes szerződésem, és anyagi okokból úgy döntöttem, hogy nem fizetek elő egy új szolgáltatásra. Azóta eltelt tizenkét hónap, és ma már megszoktam, hogy nem a tévéműsorokat bámulom esténként. Az elmúlt egy évben jóval többször vacsoráztunk együtt a lányommal, rendszeresek az esti beszélgetések, és ha épp közös filmélményre vágyunk, együtt berakunk egy dvd-t, és megnézzük azt.

SP-t például még fényképen se láttam

Tapasztalatom szerint, ha valaki kiesik a tévés körforgásból, egy idő után azt veszi észre, hogy nem tud hozzászólni az internetes közösségi oldalak csevegéseihez, de sokszor még a közös esti borozós sztorizásokhoz se. Mivel nem tudja, melyik az a csodálatos hangú fiú, aki miatt szombat este Friderikusz sírva fakadt. Külső szemlélőként sokszor nevetségesnek is tűnik, amikor az emberek egy vadidegenért lelkesednek, miközben neked fogalmad sincs, ki az az őstehetség, akiről épp szó van. Pedig kétség sem fér hozzá, amikor még én is néztem, ugyanilyen lelkes voltam.

Fotós kollégánk, Levente hosszú évek óta él tévé nélkül. „ Igen, ez tényleg nagyon érdekes!” – mindig ezt mondom minden tévés témára, majd igyekszem másra terelni a beszélgetést. Nem csak az aktuális sorozatokhoz nehéz így hozzászólni. Mivel a komplett hazai celebvilág főleg a tévéből építkezik, iránytű nélkül neten sem követem a bulvár híreket, ez a világ is homályos marad a mindennapi beszédtémák során. Ha nem sikerül a terelés, a legrosszabb, ami történik, hogy jókat mosolygunk rajta, mikor kiderül: SP-t például még fényképen sem láttam – meséli Levente.

Egy másik megkérdezettünk, Juli szerint a tévé hiányát meg lehet szokni, de végső soron nem érdemes tévé nélkül élni. "Tavaly karácsonykor történt, hogy bevacsoráztunk a testvéreimmel, beszélgettünk, majd olyan jól esett volna valami jó kis gagyi, karácsonyi tévéműsort nézni. Akkor nagyon hiányzott a tévé."

A távirányító rabul ejt

Megfigyeltem, hogy mióta nincs tévénk, szívesebben találkozom a barátaimmal a lakásukon. Hihetetlen élmény, amikor hosszú hónapok elzárása után újra nyomogathatod a távirányítót, és szörfölgethetsz a csatornák között. Ilyenkor képes vagyok néhány tíz percre még azt a műsort is odaadással nézni, amit korábban a rengeteg lehetőségnek köszönhetően biztos, hogy kihagytam volna. Nekem az utolsó ilyen élményem Hugh Hefner és a Playboy címlaplányok közös élete volt, A Playboy villa lányai címmel.

„Az ingerküszöb felfelé tolódik, és egyre nagyobb teret kapnak az erőszakról szóló műsorok. A naturalista elemekben gazdag sorozatok nem az életre készítik fel a gyermeket, hiszen szerencsére általában egész életünkben nem találkozunk annyi gyilkossággal, mint egy átlagos „krimi szerda” alatt. Albert Bandura, a pszichológia egyik jeles képviselője bebizonyította, hogy a gyermek szociális tanulás útján tanul, így a tévében látott erőszakos jelenetek fokozzák az agresszivitását. Nem véletlenül került ki tehát (többé-kevésbé pontosan) a képernyő aljára a piros karika, ezért is fontos, hogy a készülék olyan helyre kerüljön, ahonnan szabályozni tudjuk a műsort. A fiatalok igényszintje gyermekkorban alakul ki, és nem lehet hibáztatni őket, ha megragadja a figyelmüket egy nem nekik való műsor, ezért is fontos, hogy szűrjük a látottakat. Emellett a cikkíró példájából is láthattuk, hogy ha úgy döntünk, hogy nem engedjük be a televíziót az otthonunkba, az nekünk is segíthet abban, hogy ne egy dobozból beszéljenek a gyermekünkhöz.” – vélekedik a szakember.

A gyereknek is jobb így

Ismerek egy családot, akiknek sosem volt tévéjük. Én akkoriban még az RTL Klubnál dolgoztam, és fel nem foghattam, hogy létezhetnek emberek televíziós műsorok nélkül. Nos, tanúsíthatom, hogy boldogan. Ezek az emberek sosem engedték a gyermekeiknek, hogy tévézzenek, és lám, semmi bajuk nem lett.

A lányom csak egy éve produkál Hannah Montanah és Disney Channel elvonási tüneteket, de ha néha reklamál is, általában hamar túllendülünk a „legyen újra tévénk, mami” témán. Korábban naponta akár három órát is képes volt a doboz előtt ülni, és csak néhány nem és igen szócskával kommunikálni. Amíg volt televíziónk, annak muszáj volt a háttérben szólnia, és szinte sosem tudott odafigyelni a leckére, ha épp kezdődött a kedvenc sorozata. Most viszont tudja, csak akkor mehet a lejátszóba a film, hogy ha kész a házi. Hozzáteszem, hogy így nekem is könnyebb a csendben dolgoznom.

A megoldás

Véleményem szerint a digitális televíziózás változtathat majd a felesleges tévéfüggés dolgán, hiszen ennek köszönhetően felvehetünk, visszanézhetünk egy-egy műsort, akkor, amikor a kedvünk tartja. Így tulajdonképpen ugyanúgy funkcionál majd a doboz, mintha este egy dvd-t raknánk be a lejátszóba. A digitális adással és a tudatos televíziózással több időnk maradhat a családra, a sportra, a gyerekekre, és közben a kedvenc műsorunkról, sorozatunkról vagy a focimeccsről sem kell lemondani. Azt kell csak eldönteni, mennyit, mikor, és milyen műsorokat nézünk majd. Egy azonban biztos, hogy a tévé után is van élet.