Így lehet öröm a rendrakás

A rendrakás kapcsán általában nem az öröm és az élvezet jut először eszünkbe. Egy japán módszer, a Konmari azt ígéri, hogy segítségével az otthonunkat uraló káoszból hosszú távra letisztult, átlátható élettér lesz, és már az is tiszta gyönyörűség lesz, ha kinyitjuk a gardróbszekrényt. Állítólag elég csak egyszer igazán rendet rakni - ehhez viszont meg kell szabadulni azoktól a dolgoktól, amiket nem használunk, és amelyek már nem okoznak örömet. Elolvastuk a már magyarul is kapható Tiszta öröm című könyvet és mi is kipróbáltuk a módszert.

Miért van az, hogy a rendrakás után szépen lassan újra teret nyer a rendetlenség, és miért érezzük úgy, hogy soha nem férnek el a dolgaink? Hogyan lehet úgy tárolni a holminkat, hogy mindig, mindent azonnal megtaláljunk? Egy japán módszer azt ígéri, hogy végleg elköszönhet a túlzsúfolt szekrényektől.

Miért pont Japán?

A tökéletes rendrakás gyakorlata Japánban született meg. Ott, ahol komoly hagyománya van a tevékenységek tökélyre fejlesztésének, gondoljunk csak a japánkertekre, vagy a Toyota Corollára. Annak, hogy a japánok szeretik, ha tökéletes rend veszi őket körül, praktikus okai is vannak: a viszonylag kisméretű városi terek könnyen túlzsúfolttá válhatnak, ha túl sok dolgot halmoznak fel, és nem tárolják megfelelően.

A nő, aki abból él, hogy rendet rak

Marie Kondo már gyerekkorában is imádott rendet rakni és takarítani, 15 éves korára pedig tökélyre fejlesztette a dolgot, kidolgozta a Konmari-nak elnevezett módszert. Ma már sikeres üzleti vállalkozást vezet Tokióban, tv-show-kban szerepel, könyveket ír. Szinte hihetetlen, de rengetegen hajlandóak sok pénzt kifizetni neki azért, hogy segítsen nekik megszabadulni a felesleges tárgyaiktól, és zsúfolt otthonaik „ihletet adó” terekké alakuljanak át, ahol mindennek megvan a helye.

Azt, hogy erre milyen nagy az igény – és nemcsak Japánban – az is bizonyítja, hogy tavaly megjelent könyve, a Rend a lelke mindennek bestseller lett, Marie Kondo rendrakás-útmutatói pedig világszerte több mint 6 millió példányban keltek el, 40 nyelven.

A módszer lényege: az öröm

De hogy jön a képbe az öröm? A módszer lényege nagyon leegyszerűsítve az, hogy elvileg már az feldobja a napjainkat, ha rendezett az otthonunk, és olyan tárgyakkal vesszük magunkat körbe, amelyek örömet okoznak - ráadásul ezeket átláthatóan tudjuk tárolni. Többek között erről szól legújabb, “Tiszta öröm” című könyve is.

Ha szeretné megtapasztalni ezt a fajta örömet, az első lépés, hogy nagyon komolyan el kell határoznia, hogy rendet rak. De tényleg. Szerencsére ezt csak egyszer kell megcsinálni az életben, de készüljön fel, hogy átmenetileg óriási káosz lesz.

Aztán fel kell ismernie és ki kell selejteznie azokat a tárgyakat, amelyek „már nem szereznek örömet”, és valójában már nincs szüksége rájuk. Ez nem jelenti azt, hogy mindent egyszerűen csak ki kell hajítani. Ha egy tárgy boldoggá teszi, akkor a jó döntés az, ha megtartja, bármit is mondjanak mások. A molyrágta kifakult plüssállat és a 8 éves korában kapott szerelmeslevél tehát maradhat, ha még most is könnyet csal a szemébe.

A káosztól a tökéletes rendig

Amiben a módszer teljesen más, mint egy „normál” selejtezés, az az, hogy a rendrakást nem helyiségenként kell elvégezni, hanem kategóriánként. Ha szobáról szobára próbál rendet tenni, akkor csak az egyik helyről a másikra fogja áthordani a holmikat, vagy csak szétpakolja a házban, ezért sosem kap valós képet arról, hogy valójában mennyi cucca van. Ezért egyszerre kell elővennie az összes ruhát, majd a könyveket, stb. Hatalmas kupleráj lesz, de nyugalom, Marie Kondo végig Önnel lesz. Drukkol , és elnézi az ideiglenes „visszaesést”. Szinte látja majd, ahogy Marie figyeli a sarokból, hogy tényleg kidobja-e azt, amire nincs szüksége.

A selejtezést a legkönnyebb kategóriával érdemes kezdeni, ezek a ruhák, és ha belejött, jöhetnek a könyvek, a papírok, a vegyes dolgok és azok a tárgyak, amelyekhez emlékek kötik minket. Ezeket ugyanis a legnehezebb kiszórni. Marie Kondo egyébként el is búcsúzik a dolgaitól:

„Mindig köszönetet mondok a tárgyaknak, mielőtt megválok tőlük, és úgy bánok velük, mint a plüss állatokkal, amiknek lelkük van, különleges tisztelettel, mintha temetői búcsúszertartást tartanék.”

Akkor is bánjon szépen a tárgyaival, ha gyűlöli őket.

„Attól függetlenül, hogy milyen emlékeid vannak, soha ne vetítsd ki a negatív érzéseidet a tárgyakra. Mindig köszönd meg nekik a szép emlékeket, és hálával válj meg tőlük.”

A könyvben átfogó útmutatást talál mindenről, a szerző lépésről lépésre magyarázza el, hogyan kell tökéletesen összehajtani egy kapucnis pulóvert, mi a teendő a sminkeszközökkel, a gyűjteményekkel, a régi fényképekkel, vagy korábbi szerelmek emlékeivel (ha új kapcsolatot akar, a szerző szerint jobb ezektől megszabadulni). Az sem mindegy, hogy miben tárolja a dolgait, és kiderül, hogy miért „érzik” magukat jobban a természetes alapanyagú – papír, rattan – dobozokban.

Miért sikeres?

Marie Kondo első könyvének megjelenése óta valóságos Konmari-láz tört ki a világban. Az emberek megválnak a helyet foglaló, már nem hasznos dolgaiktól, a barátnők ruhabörzéket rendeznek, és ma már egyre elfogadottabb dolog tovább ajándékozni használt, jó állapotban levő tárgyainkat.

Az egészben az a legfantasztikusabb, hogy aki megfogadja a rendrakóművész tanácsait, nemcsak otthonában, de saját életében is felszámolhatja a rendetlenséget. „Ha egyszer s mindenkorra végeztél a rendrakással, soha többé nem fogsz visszaesni. Tisztába kerülsz az értékeiddel és azzal, hogy mit akarsz csinálni. Jó gazdája leszel a tulajdonodnak, valamint megtapasztalod minden nap a megelégedettség érzését” – írja a szerző. „Az életed valójában az után kezdődik, miután rendet teremtettél az otthonodban.”

A cikket a Brand & Content készítette a Bookline megbízásából, nem a Dívány szerkesztősége. Arról, hogy mi is az a támogatói tartalom, itt olvashat részletesebben.