Szenes Hannát Magyarországon Anikóként anyakönyvezték amikor 1921. július 17-én Budapesten megszületett jómódú értelmiségi, asszimilálódott zsidó családban. Édesapja Szenes Béla újságíró, színpadi szerző és műfordító, Szenes Andor újságíró kabarészerző unokatestvére volt, és valószínűleg kevesen tudják, hogy a 20. század legnagyobb magyar dalszerzője, Szenes Iván Izrael nemzeti hősének másod-unokatestvére volt. Amikor Anikó hatéves korában édesapja váratlanul elhunyt, édesanyja és bátyja, György nevelte fel.
Szerzőnkről
Tulok Péter történész kutató, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem doktorandusza. Kutatási területe a magyar történeti historiográfia, a 19–20. századi diplomácia- és művelődéstörténet, a svéd–magyar diplomáciai kapcsolatok, Budapest ostroma és a magyarországi embermentés története.
Úton a kiválóság felé
Középiskolai tanulmányait a református Baár-Madas leánygimnáziumban végezte. Az 1930-as évek második felében a magyar állam által kihirdetett zsidótörvények az élet számtalan területén nehezítették és keserítették meg sokak életét, így az övét is. Az iskola nem keresztény felekezeti tanulójaként a reformátusokhoz képest eleinte háromszoros tandíjat kellett fizetnie, majd miután kérvényt adott be, tandíját a katolikus felekezetűekéhez hasonló mértékűre, a reformátusok duplájára csökkentették. 1937-ben közölték vele a gimnáziumban, hogy származása miatt semmilyen tisztséget nem tölthet be az önképzőkörben.
A kirekesztésről így írt naplójában: „Rém nehéz egyáltalában megtalálni azt az utat, amely se nem megalázkodás, se nem büszkeség, se nem elvonultság, és nem is tolakodás. Az embernek minden mozdulatára szinte kell vigyáznia, mert minden egyéni hibáját általánosítják. Szerintem csak egyéni kiválóságokkal lehet küzdeni az antiszemitizmus ellen, de éppen ez a legnehezebb küzdés. Most kezdem csak látni, mit jelent zsidónak lenni egy keresztény társadalmon belül, de azért én nem bánom egyáltalán. Éppen azáltal, hogy küzdenünk kell, nehezebb elérnünk a céljainkat, ezáltal fejlődünk és leszünk kiválóbbak.”
Nem csupán szavakkal
Ebben az időben fedezte fel a cionizmust, és csatlakozott is egy cionista ifjúsági mozgalomhoz. Elkezdett héberül is tanulni, mert már ekkor elhatározta, hogy alijázni fog, vagyis Izrael földjén fog letelepedni. 1939-ben sikeres érettségi vizsgát tett, de az érvényben lévő törvények miatt származása okán már nem tanulhatott egyetemen. Még az év szeptemberében a brit fennhatóság alatt álló Palesztinába érkezett, és tanulmányait a nahalali mezőgazdasági iskolában folytatta. Arra a kérdésre, hogy kiváló szellemi képességeit kamatoztatva miért nem felsőfokú intézményben tanult tovább, választ adnak édesanyja sorai, melyek megmutatják elhivatottságát:
„És amikor fölvetem a legtöbbet vitatott kérdést, hogy ha már Palesztina, miért mezőgazdasági iskola és miért nem az egyetem, ahol adottságainál és képességeinél fogva a helye volna, ahol bizonyára értékesebbet produkálna, mint a tőle oly távol eső mezőgazdasági munkában, a már jól ismert választ kapom: Palesztinában túlontúl sok az intellektuel, holott elsősorban építő kezekre van szükség. Ki végezze el ezt a munkát, ha nem mi, fiatalok?”
Miután a kétéves mezőgazdasági tanfolyamot elvégezte, csatlakozott a Szdot Jam kibuchoz Caesareában. Választásának oka az volt, hogy megőrizze anonimitását. Attól tartott, hogy ha máshol dolgozott volna, mindenhol „Szenes Béla lányának” nevezték volna, sokan voltak ugyanis, akik Magyarországról alijáztak és jól ismerték édesapja munkásságát. Hanna a konyhában és a kibuc mosodájában nehéz fizikai munkát végzett.
Új képességek: távírás és ejtőernyőzés
1943-ban a Zsidó Ügynökség tisztviselői megkeresték Hannát, hogy csatlakozzon egy titkos katonai akcióhoz, amelynek célja az volt, hogy különböző módokon segítséget nyújtson az európai zsidóságnak. 1943. január 8-án naplójába a következő sorokat jegyezte be: „Hirtelen egy ötlet ragadott meg, hogy vissza kell térnem Magyarországra, és ott maradni ezekben az időkben. Rendelkezésére bocsátom az életemet és a lehetőségeimet az Alija Hanoár (Ifjúsági Bevándorlás) szervezetnek. Eldöntöttem: vállalom a kockázatot, és cselekszem.”
A palesztinai zsidó közösség vezetése minden befolyását latba vetette, hogy az innen jelentkező zsidó fiatalokat harcoló egységekhez osszák be, és a brit hadvezetést is igyekeztek nyomás alatt tartani, hogy olyan különleges alakulatokat hoznak létre, amelyeket kifejezetten a nácik által megszállt területeken vetnek be.
A lány nemsokára a palesztinai zsidó közösség, a Jisuv földalatti hadseregéből, a Hágánából alakult rohamosztagnak, a Pálmáhnak a tagja lett, és alapos katonai kiképzést kapott, majd az akkor bevett módon jelentkezett a brit hadseregbe. További kiképzését a brit Különleges Hadműveletek Osztálya (SOE) irányította. Elsőként a távíró használatával ismerkedett meg, majd 1944 januárjától ejtőernyős kiképzésben részesült, hírszerzési oktatással kibővítve. A felkészítés végén a brit hadsereg főhadnagyi rangját kapta meg.
Ugrás a sötétbe a Dráva fölött
Egyike volt annak a tizenhét magyar származású fiatalnak, akiknek az volt a feladatuk, hogy Magyarország német megszállása esetén segítséget nyújtsanak a zsidók ellenállási mozgalmának szervezéséhez. Mielőtt elhagyta volna Palesztinát, találkozott György testvérével, aki nemrég érkezett Európából, és a rendelkezésükre álló kevés időben családjuk megmaradt tagjairól cseréltek információt. A köztes állomás a dél-olaszországi Bari volt, ahonnan nem sokkal később elindult a veszélyes akcióra.
Az akció neve Csirke Hadművelet, Szenes fedőneve pedig Minnie volt. Április elején egy négytagú különítmény tagjaként Ruben Dafni, Abba Bardicsev és Yonah Rosen társaságában dobták le ejtőernyővel a jugoszláviai partizánok által ellenőrzött területen. Őket követte pár nappal később az angol MacCoy kapitány, Yoel Palgi és Peretz Goldstein, akik horvát területen, nem messze Zágrábtól értek földet. A magyar határ közelében végül találkoztak Szenes csoportjával.
A Dráva területén ebben az időben jelentős csempésztevékenység is folyt, különböző bűnszervezetek tevékenykedtek, akik rendkívül megbízhatatlanok voltak, és esetenként akár a magyar, később a német hatóságoknak, illetve az egyébként is megbízhatatlan jugoszláv partizánoknak is adhattak át információkat. Ezt Szenes is megerősítette a csoportnak, ezért úgy döntöttek, hogy különválva nagyobb esélyük lehet átjutni, azonban így sem volt könnyű sikeresen megoldani a feladatot.
Ma már nyilvánvaló tény, hogy az SOE nem megfelelő alapossággal készítette elő a Magyarországgal kapcsolatos titkos akcióit, és ezzel életveszélybe sodorta a résztvevőket. Ezenkívül a dél-magyarországi területen, Pécs környékén nem épített ki olyan helyi lakosokból álló hálózatot sem, amely a beérkező ügynökök elrejtéséről és továbbjuttatásáról gondoskodott volna, ezzel alapjaiban veszélyeztetett minden vállalkozást, és a bátor résztvevők túlélési esélyét a minimálisra csökkentette.
Szomorú találkozás a Margit körúton
Amikor Szenes Hanna júniusban átlépte a magyar határt, az ország már német megszállás alatt állt. A határnál szinte azonnal letartóztatták, először a szombathelyi börtönbe, majd a budapesti Hadik laktanyába, végül a Margit körúti fogházba szállították. Többször brutálisan megkínozták, hogy küldetésének részleteit megtudják, de a lány ezek hatására sem tört meg.
Hogy mindenképpen szóra bírják, édesanyját is elfogták, és a Margit körúti fogházba szállították. Ő később így emlékezett vissza a viszontlátásra: „Négy férfi vezette be. Ha nem tudom, talán első pillanatban meg sem ismerem az öt év előtti Anikót. Egykor lágyan hullámos haja kuszált, elhanyagolt. Arcvonásai feldúltak, szenvedő kifejezést tükröznek vissza. Két nagy szeme alatt az arcán kék-zöld foltok. De mindez csak egy pillanat. Anikó kiszakítja magát az őt kísérő férfiak közül, repül felém, átölel és zokogva mondja: Édesanyám, bocsáss meg!”
Anya és lánya néhány alkalommal még szót tudott váltani egymással, amikor is Hanna azt mondta küldetésével kapcsolatban édesanyjának: „Nyugodt lehetsz, nem követtem el semmit, ami Magyarországnak kárára volna. Sőt. Ami ma bűn, holnap érdem. Az események igazolni fognak.”
Ítélet kímélet nélkül
Először a nála talált rádióadó miatt kémkedés vádjával akarták bíróság elé állítani, de a Szálasi-kormány október 15-i hatalomra kerülésével minden még rosszabbra fordult. Hannát végül már a nyilasok állították bíróság elé október 28-án, és halálra ítélték. Az ítélet kihirdetése után a bíróság kegyelmi tanáccsá alakult át, de az nem javasolt kegyelmet a fiatal lánynak. November 7-én – édesanyja tudtán kívül – a Margit körúti fegyházban golyó által kivégezték. Az ítélet végrehajtási záradékát a későbbi háborús bűnös Feketehalmy-Czeydner Ferenc írta alá, aki az 1942. januári délvidéki vérengzésnek is a legfőbb felelőse volt.
Hanna kérése ellenére már nem találkozhatott édesanyjával, ezért kivégzése előtt írt levelében búcsúzott el tőle: „Drága Édesanyám, nem tudok mit mondani, csak kettőt: millió köszönet. Bocsáss meg, ha lehet. Te tudod nagyon, miért nem kellenek szavak. Végtelen szeretettel. Lányod.”
Izraelben is emlékeznek rá
Édesanyja nem sokkal később kiszabadult, és az elkövetkező sötét időszakban az ünnepelt színésznő, Dajka Margit bújtatta, másokkal együtt. A későbbiekben Izraelbe költözött, ahol élete fő céljának lánya emlékének méltó ápolását tekintette. Szenes Hanna síremlékét 2007-ben állították fel katonai tiszteletadás mellett. A Szdot Jam kibucban kialakított emlékhelyét évente több ezer zarándok keresi fel.
Szenes Hanna története tanulságos mind a mai napig. Élete, sorsa kevésbé tragikus körülmények között alakulhatott volna másképp is. Sírja Izraelben a Herzl-hegyen a hősi halottak parcellájában található, egykori sírhelyét a budapesti Kozma utcában ma emlékmű őrzi. A róla elnevezett erzsébetvárosi téren a tavalyi nőnap óta Kolodko Mihály miniszobra örökíti meg alakját.
Borítókép és címlapkép: Csabai Kristóf / Dívány.hu
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
