A pókfóbiások egy pillanatra most forduljanak el, mert egy hihetetlen adat következik: a világon több mint 43 ezer pókfaj él, szerencsére azonban ezeknek csak kisebb része igazán veszélyes.
1. Tölcsérhálós pók
Bolygónk egyik legveszedelmesebb pókfajaként tartják számon a tölcsérhálós pókokat, azon belül is a sydney-it, amely harapása 2017-ben majdnem egy ausztrál kisfiú életébe került. Az Araneida rendbe tartozó pókcsalád a tölcsér alakú hálójáról kapta a nevét. Az állat különleges építményének szája szélesre nyílik, a pók viszont a keskeny tölcsérben ülve várja a zsákmányát.
Ha a leendő áldozat a háló közelébe merészkedik, a tölcsért birtokló ízeltlábú kiszalad, és rögtön lecsap.
Szerencsére e póktól semmiképp sem kell tartanunk Magyarországon, hiszen a legfontosabb nemzetségei jobbára Észak- és Dél-Amerikában élnek, legmérgezőbb példányai pedig Ausztráliában. A nagy, barna Atrax robustustól azonban joggal rettegnek Ausztrália déli és keleti részén: csípése olyannyira mérgező, hogy az 1920-as évek óta nem egy ember halálát okozta Sydney térségében. Noha a pókok mérgében található fő toxin ellenszerét már kifejlesztették, csak akkor hatásos, ha az áldozatok a marás után röviddel megkapják azt.
2. Vöröshátú pók (ausztrál fekete özvegy)
A vöröshátú pók, vagy más nevén az ausztrál fekete özvegy a már sokszor emlegetett „igazi” fekete özvegy unokatestvére, ám ez a faj kevésbé elterjedt. Ahogyan a lista első helyén álló sydney-i tölcsérhálós pók, úgy ez is Ausztráliában őshonos, ám
a szőlőexport révén eljutott már Új-Zélandra, Belgiumba és Japánba is.
A faj Ausztrália egész területén fellelhető, kivéve a legforróbb sivatagokat és a hideg hegycsúcsokat. A vöröshátú pók ráadásul még a városokban is előfordul, sőt gyakran lakásokba is befészkeli magát.
Noha e pókfaj nem agresszív, sőt ha megzavarják, előbb tetteti magát halottnak, mintsem támad, a tojásaikat védő nőstények azonban nem állnak jót magukért. Egyedei akkor is haraphatnak, ha cipőbe vagy ruhába bújva találkoznak áldozatuk bőrével.
Hasznos tudni, hogy mind a hím, mind pedig a nőstény vöröshátú mérges, ám a legtöbb mérgezés elsősorban a nőstény harapásából származik. Mérge az alfa-latrotoxinnak nevezett neurotoxinok keveréke, amely fájdalmat, izzadást, szapora szívverést és duzzadt nyirokcsomókat okoz. Érdekesség, hogy miután a pók mérsékelheti az általa befecskendezett méreg mennyiségét, ezen tünetek súlyossága gyakran attól is függ, hogy mennyi toxint juttatott áldozatába.
3. Vöröslábú özvegy
A lista harmadik helyét a vöröslábú özvegy foglalja el, amely leginkább a pálmafélék uralta bozótosokban él Florida középső és déli részén. A pók rovarokkal táplálkozik, és emberekkel szemben nem tekinthető kifejezetten agresszívnak. Köztudott azonban, hogy ahogyan a vöröshátú rokona, úgy ez is harap, amikor a petéit védi.
Csípése hasonló a fekete özvegyéhez, és jellemzően azonos tünetek – fájdalom, görcsök és hányinger – is jelentkeznek.
A vöröslábú özvegy harapása miatti halál azonban nagyon ritka, miután a pók csupán kis mennyiségű mérget fecskendez be. Ennek ellenére érdemes azért inkább messziről kerülni, különösen a kisgyermekeknek, az időseknek és a krónikus betegeknek.
4. Barna özvegy
A barna özvegyről azt tartják, hogy Afrikából származik, az első példányról viszont Dél-Amerikában írtak. A világ más részein az invazív fajok közé sorolják. Barnaözvegy-populációkkal találkozni Kalifornia déli részén, a Karib-térségben, az Egyesült Államok Öböl-parti államaiban, Japánban, Dél-Afrikában és Madagaszkáron, valamint Ausztráliában és Cipruson is.
A faj épületekben, régi gumiabroncsok belsejében és autók alatt, valamint cserjék és más növényzet között talál otthont.
A barna özvegy mérgét kétszer olyan erősnek tartják, mint a fekete özvegyét, dacára annak, hogy csípése során csak kevés toxint juttat áldozatába. Ennek ellenére Madagaszkáron ölt már embereket is a kilencvenes évek elején, akik egyébként rossz egészségi állapotban voltak, és nem kaptak ellenanyagot sem.
5. Fekete özvegy
A fekete özvegy csípése miatt évente több mint 2 és fél ezren keresik fel az Egyesült Államok „mérgezőközpontjait”. E pókfaj az USA-tól Kanada egyes részein, valamint Latin-Amerikán át egészen Nyugat-Indiáig megtalálható farakásokban, odúkban vagy olyan növények között, amelyek a hálója támaszaként szolgálnak. A fekete özvegy csípése ugyan egy tűszúrásnak tűnhet a bőrön, ám gyakran súlyos izomfájdalmat és görcsöket, hányingert és a rekeszizom enyhe, légzést nehezítő bénulását okozza.
A legtöbb áldozat súlyos szövődmények nélkül felépül.
6. Farkaspókok
A farkaspókfélék a világon mindenhol megtalálhatóak, így egyes fajaik – például a szongáriai és a pokoli cselőpók – Magyarországon is. Amíg Észak-Amerikában körülbelül 125 fajuk fordul elő, addig Európában nagyjából 50, sőt még az Északi-sarkkörön túl is lehet néhányukkal találkozni. Noha vannak köztük kicsik és közepesek is, a világ legnagyobb pókjai jobbára közülük kerülnek ki. A futósebességükről is ismert farkaspókfélék legtöbbje sötétbarna, a testük szőrös, a lábuk pedig hosszú és vaskos. Sokak számára ezért oly rémisztőek.
Érdekességük, hogy nem szőnek hálót. Míg az egyik csoportjuk mély üregekben tölti élete nagy részét, addig a másik csoportjuk réteken és erdőkben szalad.
Gyakran találkozni tehát velük fűben, kövek, rönkök vagy falevelek alatt, de betévedhetnek akár a lakásainkba is. A legtöbb fajuk különleges, selyemmel bélelt, csőszerű fészket épít a talajba, amely bejáratát eltorlaszolják vagy toronyszerű szerkezetet építenek fölé. A farkaspókok nőstényeit arról is könnyű felismerni, hogy úgy hordják magukon a petezsákot, mint egy nagy labdát. Mi több, az anyák a kikelt utódaikat sem hagyják magukra,
a fiatal pókok az első vedlésig a nőstény hátán maradnak.
De miért is szerepelnek ők a világ legmérgesebb pókjainak listáján? Többek között azért, mert bár a farkaspókok nem tekinthetők agresszív állatoknak, önvédelemből azonban gyakran ejtenek sebet az embereken is. Az tény, hogy mérgük van, ám a csípésüket nem tartják veszélyesnek. Általában a pókcsípésre allergiások érezhetnek émelygést, szédülést, és tapasztalhatnak megemelkedett pulzusszámot, de egy farkaspók jobbára „csupán” fizikai sérülést okoz. A marását méhcsípéshez hasonlítják, amely során a pókok megmérgezik az áldozataikat, így okozva viszketést harapásuk helyén.
7. Dajkapókok
Dajkapókfajok tucatjaival találkozhatunk az egész világon, sőt közülük kettővel, a sárga és a mérges dajkapókkal még Magyarországon is. Utóbbiakra akár a bugaci pusztán sétálva is felfigyelhetünk: jelenlétüket elárulja a növényekre szőtt fehér, harangra emlékeztető szövedékük, amelyek belsejében megláthatjuk a pókot is. A mérges dajkapók – a nevével ellentétben – nem is olyan agresszív, azt viszont nagyon nem szereti, ha zavarják vagy piszkálják. Csípése ugyan nem halálos, de fájdalmas, a pókharapás helyén
akár órákig tarthat a zsibbadás, sőt előfordulhat émelygés és enyhe láz is.
Ha már egyikükről beszéltünk, illik megemlítenünk az unokatestvérét, a sárga dajkapókot is. E faj alapvetően nem őshonos Magyarországon: a lakásokban előforduló fajt leginkább behurcoltuk, országos elterjedésüknek azonban a klímaváltozás is oka lehet. Hasznos tudni, hogy bár a sárga dajkapók igencsak hasonlít mérges rokonára, utóbbival nem találkozhatunk a lakásban.
8. Brazil vándorpók
Mi tagadás, ha vannak már ránézésre is félelmetes pókok, akkor a brazil vándorpókok biztosan azok. Testtartásuk is agresszív védekező, amelyben mellső lábukat egyenesen a levegőbe emelik. Erős mérgük miatt a világ összes pókja közül a leghalálosabbnak tartják. Csípésük fájdalmas és olyan idegrendszeri tüneteket okoz, mint a nyálfolyás, szabálytalan szívverés vagy elhúzódó, fájdalmas erekció.
Utóbbi felismerés egyébként jól jött az orvostudománynak, ugyanis a tudósok a brazil vándorpók mérgét az erekciós zavarok lehetséges kezelése miatt vizsgálni is kezdték.
E pókfajt gyakran szokás banánpóknak is nevezni, hiszen előszeretettel tanyáznak a banánleveleken. Ezt bizonyítandó, egy londoni családnak 2013-ban még az otthonából is ki kellett költöznie, mert egy banánfürtben lerakott tojásokból apró brazil vándorpókok keltek ki, amelyek aztán menthetetlenül elszabadultak a lakásban.
9. Barna remetepók
A barna remetepók az egyik legveszélyesebb pók az Egyesült Államokban. Mérge a harapás helyéhez közeli érfalakat roncsolja, néha nagy bőrfekélyt okozva. Egy 2013-as kutatás szerint a pókméregben lévő fehérje a sejtmembránok jó részét alkotó foszfolipid-molekulákat célozza meg, és ezeket a molekulákat egyszerűbb lipidekké alakítja. Bár szerencsére ez nagyon ritka, de a keletkezett seb több hónapig is gyógyulhat, és el is fertőződhet, amely akár az áldozat halálához vezethet.
A hegedűpóknak is nevezett élőlények főként az Egyesült Államok nyugati és déli részén élnek, de egyre nagyobb területen találkozni velük már északon is. Otthonukat leginkább barlangokban, rágcsálók odújában és más védett környezetben találják meg, de helyet lelnek maguknak az épületek háborítatlan tereiben – padlásokon és a falak, mennyezetek réseiben – is.
Ha szeretnél még egy kicsit tovább borzongani, ajánljuk figyelmedbe az új területeket kereső mérges kígyókról szóló cikkünket is.
