Évszázadokra visszanyúló találgatások és pletykák után a régészek megerősítették, hogy valóban létezik egy titkos, labirintusszerű alagútrendszer a perui Cuzco városa alatt, amelyet egykor az ősi inka civilizáció hozott létre.
Az inkák által épített labirintus, a chincana hatalmas kiterjedésű: az alagutak a híres Naptemplomtól indulnak, és egészen a város szélén álló erődig húzódnak, ami mintegy 1,75 kilométeres távolságot jelent. Hogy az inkák pontosan milyen célra használták a rejtélyes alagútrendszert, egyelőre nem teljesen világos.
Történelmi feljegyzések vezették nyomra a régészeket
A régészek nemrég egy sajtótájékoztatón számoltak be az áttörést jelentő felfedezésről, ahol feltárták vizsgálatuk három szakaszát. Ahhoz, hogy megtalálják a labirintust, először 16. és 18. századi történelmi szövegeket elemeztek a chincanára és annak helyszínére való utalások után kutatva.
Az ősi alagútrendszer felfedezéséhez vezető legfontosabb nyomokat 16. századi jezsuita szövegek rejtették.
Egy névtelen jezsuita 1594-ben írt le egy alagutat, amely a püspök lakhelyét kötötte össze a cuzcói székesegyházzal. Anello de Oliva krónikás későbbi dokumentuma szintén több földalatti járatot említett a városban. A szövegek arra engednek következtetni, hogy az alagútrendszer a Naptemplomnál, vagyis a Napisten tiszteletére emelt Coricanchánál kezdődik, és a körülbelül 1,75 kilométerre lévő Sacsayhuamán néven ismert erődnél ér véget.
Calero Flores régész úgy fogalmazott, a történelmi feljegyzések kulcsfontosságú nyomokat szolgáltattak a chincana megtalálásához. A vizsgálat második szakaszában az üreges terek felméréséhez akusztikai elemzéseket végeztek, majd az alagútrendszerről talajradarral készítettek részletes térképet.
Így sikerült azonosítaniuk a fő alagutat, valamint három kisebb ágát.
Az ágak elrendezése azt mutatja, hogy a földalatti hálózat különböző ünnepi és közigazgatási szempontból fontos helyszíneket kötött össze az ősi inka fővároson belül. Bár a földalatti alagutak létezésére korábbi tanulmányok is utaltak, pontos helyüket eddig nem erősítették meg.
Egykor az inka birodalom központja volt
A Machu Picchutól mintegy 200 kilométerre fekvő Cuzco egykor az Inka Birodalom virágzó közigazgatási, politikai és katonai központja volt. A 13. század elején apró városállamként alapították, a 14 század végére azonban az inkák terjeszkedésével jelentősen kibővültek határai. A birodalom területe ekkor már a város körüli 32 kilométeres körzetre terjedt ki. A 3400 méteres magasságban fekvő város – amelyet rengeteg műemléke miatt Amerikai Rómájának is neveznek – lakóinak nagy része ma is indián eredetű. Cuzco napjainkban népszerű turistacélpont, a Machu Picchuhoz vezető túrák kiindulópontja.
Egyelőre nem tudni, mire használták az inkák a labirintust
A kutatók egyelőre nem jutottak be a labirintusszerű járatokba, de eddigi vizsgálódásaik alapján úgy sejtik, hogy építői először árkokat ástak, majd a járatokat kőfalakkal és faragott gerendás mennyezettel erősítették meg.
Flores szerint az alagutak nagyjából 2,4 méter magasak és 1,7 méter szélesek lehetnek, kialakításuk pedig pontos mintát követhetett:
Az alagútrendszer Cuzco föld feletti utcahálózatának másolata lehetett.
A labirintus célját eddig nem sikerült tisztázni, a kutatók azonban úgy sejtik, hogy az inka vezetőket hordszékek segítségével cipelhették át rajtuk.
A régészek a következő lépésben szeretnének lejutni a járatokba. Egyikük, Mildred Fernández Palomino a következő hónapokban az alagutak kulcsfontosságú területeinek feltárására készül. A szakember azt reméli, hogy a további fontos felfedezésekkel kecsegtető munka márciusban vagy áprilisban kezdődhet meg.
Ha kíváncsi vagy, hogy a kutatók hogyan rekonstruálták a híres inka Jéglány arcát, olvasd el ezt a cikkünket is!.
