Két kacifántos történet bontakozik ki az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának feljegyzéseiből – a „bűnösök” célja mindkét esetben Ausztria volt, ám nem mindegyiküknek sikerült a határ túloldalára jutniuk.
A rendszerváltás előtt a vasfüggöny túloldalán található országok roppant vonzóak voltak minden magyar számára. A legtöbben csak álmodoztak a „nyugati” életről, ám olyanok is akadtak, akik megpróbáltak átjutni a határ túloldalára, például Ausztriába. Volt, aki nem is akart visszajönni, mások azonban csak egy kis szórakozás miatt ruccantak át az osztrákokhoz – az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának feljegyzései között szemezgettünk.
Buli, tánc és diszkó Ausztriában
Első jelentésében álhírnek minősítette a Belügyminisztérium a burgerlandi Kurier 1985. május 30-i számának címlapsztoriját, amely szerint két magyar határőr egyenruhában szökött át az osztrák oldalra, majd fröccstúrára indult Lutzmansburgban és Stoobban.
A „Magyar határőrök egyenruhában táncoltak a discóban” című írás szerint a buli hajnali 3-ig tartott, amikor a két magyar katona a zöldhatáron át visszatért Magyarországra.
„A kerületparancsnokkal közös bizottságot hoztunk létre, mely a kivizsgálás eredményeként megállapította, hogy a zsirai őrsön az esemény nem történhetett meg, az újságcikk hírtartalma nem felel meg a valóságnak” – szerepel a június 4-i belügyminisztériumi jelentésben.
Négy napra rá azonban egy újabb jelentés is készült a levéltári feljegyzések szerint. Ez már leszögezi, valóban megtörténtek az osztrák lapban megjelentek. B. A. határőr vallomása szerint május 10-én este fél 8 körül osztrák fiatalok jelentek meg a határnál, és sört hoztak a szolgálatot teljesítőknek. Fél 10-kor már borral tértek vissza, amit a határ osztrák oldalán fogyasztottak el. „Az osztrákok autójában »jó discozenét sugároztak«, mire B. megjegyezte »jó lenne megnézni egy osztrák discót«.” A szót tett követte, ám arra nem gondoltak a bakák, hogy polgári ruhában volna érdemes diszkóba menni – fegyvereiket legalább egy közeli bokorban hagyták. A vallomás szerint a diszkóban mindössze 10-15 percet tartózkodtak, visszatérve azonban őrmesterük gyanút fogott.
„Ha tényleg igaz, hogy kint voltatok és ez kitudódik, ti négyen vállaljátok a balhét! … Nem szeretném, ha fénykép jönne rólatok Ausztriából!”
– mondta felettesük a másik gyanúsított, N. K. vallomása szerint. Az őrmester szavai azonban profetikusnak bizonyultak, és az osztrák Kurier címlapon hozta a történetet. A sztorit egy másik lap, a Burgenländische Volkszeitung is lehozta június 5-én, „Magyar határőrök táncoltak nálunk. Szórakozási túra diszkókon át, két magyar katona kiruccant az államhatáron túlra” címmel.
A katonák nem úszták meg büntetés nélkül: B. A.-t 1 év 3 hónap, börtön fokozatú fegyelmező zászlóaljban végrehajtandó szabadságvesztésre, N. K.-t pedig 1 év börtönbüntetésre ítélték. Feletteseiket, egy szakaszvezetőt és egy őrmestert, akik tudtak az ügyről, de nem jelentették azt, lefokozták.
Határáttörés lopott kamionnal
Talán még az osztrák diszkóba vágyódó határőrök történeténél is kacifántosabb egy másik eset, amely során hárman határozták el, hogy Ausztriába szöknek. Mint a vallomásokból később kiderült, Ozsváth Péter és Rudi Mihály, valamint Baksa Gábor 1980. május 29-én a Közvágóhídhoz mentek, ahol találtak egy Fiat kamiont, amelynek ajtaja nyitva volt, ráadásul a kulcs is a műszerfalban volt. A járművel Sopron felé indultak, ahol a határátkelőnek hajtottak nagyjából 70 kilométeres óránkénti sebességgel. A kitörésgátló sorompót azonban a kamion sem tudta átszakítani.
„Azért a camion-gépkocsit választottuk, mert az erős, nagy kocsi és át bírja törni a határsorompót és, ha a rendőrök ránk lőnek, az felfogja a lövedékeket”
– mondta az egyik gyanúsított vallomásában, majd így folytatta: „arra nem számítottunk, hogy ilyen erős a sorompó és hogy a camion oly mértékben megrongálódik, hogy az szinte használhatatlanná vált”. Ozsváth Péter és Rudi Mihály kizuhant a kamionból, és a magyar határőrök elfogták őket – mindketten börtönbüntetést kaptak, sőt Sopronból is kitiltották őket. Harmadik társuk azonban átrohant a határ osztrák oldalára, így őt csak távollétében ítélhették el.
Azt gondolhatnánk, hogy ezzel a történet véget ért. Ahogy az azonban egy másik levéltári jelentésből kitűnik, korántsem ez volt a helyzet. Az áttörési kísérletben ugyanis az eredeti tervek szerint a vádlottak egy lányismerőse is részt vett volna. Ő két másik társával az Osztapenkó-szobornál felkéredzkedett egy cementszállítóra. A teherautó sofőre – későbbi elmondása szerint – hallott a május végi esetről, és kicsit tartott tőle, hogy hasonló lehet a stoppolók terve. Aggodalmai azonban nem váltak valóra, a három illetőt Tatabányán kitette – itt igazoltatás után egyiküket egy rendőr a városi rendőrörsre kísérte, hogy szüleit telefonon értesítse (feltehetőleg kiskorú lehette az illető). A másik két gyanúsított leszólított egy teherautósofőrt, akit egy konyakosüveggel leütöttek. A járművet azonban nem tudták beindítani, mert, ahogy a sofőr később fogalmazott,
„a KAMAZ típusú gépkocsiknál a kézifék speciális rendszerű”.
Gyalog indultak hát a határ felé, ám útközben a sofőr bejelentésére kiérkező rendőrök még magyar területen elfogták őket. Az letartóztatottak vallomása szerint a tervhez az inspirációt a Konvoj című 1978-as amerikai film szolgáltatta.
Nyitókép: Fortepan / Magyar Rendőr
Nemcsak szándékosan lehet átkeveredni a határ túloldalára, arra is akad példa, hogy ez véletlenül történik meg. Így járt a tornanádaskai Rómeó és Júlia is.
