Himnusz az élethez: ezzel a címmel jelent meg már magyarul is a kötet, amelyben Giséle Pelicot egyes szám első személyben írja le történetét arról, hogyan élte túl a férje segítségével vele szemben elkövetett tömeges erőszakeseményeket.
Giséle Pelicot élete pillanatok alatt esett darabjaira, amikor megtudta, hogy volt férje legalább 50 másik férfinak szolgáltatta ki őt: egy évtizeden át heti több alkalommal kábította el különböző szerekkel, majd ezt követően idegeneknek kínálta fel felesége testét. A sorozatos nemi erőszaknak az vetett véget, amikor a férj lebukott egy plázában – egy nő szoknyája alá videózott.
Giséle dönthetett volna úgy, hogy anonim tárgyalást kér, de 2024 májusán arra jutott, a szégyen kerüljön oda, ahova tartozik, és ne hozzá. Lánya már megírta története egyik oldalát az És többé nem hívlak Apának című, az Inda Press Kiadónál megjelent kötetében, a Himnusz az élethez pedig Giséle szemszögéből mutatja be ezt a szörnyűséget.
Giséle Pelicot támadói őt állították be vádlottnak
Pelicot a Partizánnak adott interjút a kötet kapcsán: itt elmondta, nem volt egyszerű a döntése, és az sem, hogy egyszerre szembesült a bíróság előtt az erőszaktevőkkel, akik védekezésükben relativizálták az esetet, áldozathibáztatóvá váltak.
„Az áldozatott vádlottként kezeli a rendszer”
– summázta. Nem számított ugyanakkor arra, hogy ekkora visszhangot kelt majd az a nagyvilágban, hogy nem maradt néma – a francia törvénykezésben is visszhangja lett esetének, a nemi erőszakról szóló passzust változtatták meg ügye kapcsán.
„Társadalmi szinten a legnagyobb csapás a közösségi média” – reflektált arra a tényre, miszerint férje is ilyen platformon szervezte meg ismételt megerőszakolását. A patriarchális, macsó társadalmakat is hibáztatja azért, hogy az esetéhez hasonlók bekövetkezhetnek. „Nem mondom, hogy ezek a férfiak szörnyetegek: teljes tudatossággal követnek el szörnyű tetteket… nagyon is tudják, mit tesznek. (…) A büntetlenség érzetén kell dolgozni, mert ezek a nagyon gazdag férfiak mindenhatónak hiszik magukat, és a rendszer is őket védi” – mondta el. Később hozzátette:
17 férfi fellebbezett az ítélet ellen a bizonyítékok ellenére, ám mára minden eljárás bűnös ítélettel zárult.
Megismerte volt férje másik arcát
Giséle Pelicot – aki a történtek óta elvált férjétől – elárulta: a legsokkolóbb az volt számára, amikor felismerte, hogy milyen kettős életet élt, és hogy neki semmilyen ismerete nem volt személyiségnek másik oldaláról. De az is nehezen érintette, hogy a tárgyalóterembe citált vádlottak azt a narratívát erősítették, hogy valójában mindannyian Pelicot és a felesége áldozatai: elkövetőként próbálták feltüntetni a felvételeken magatehetetlen, rongybabaként fekvő nőt.
Tették mindezt úgy, hogy az összes videós bizonyíték rendelkezésre állt: Giséle Pelicot megemlítette azt is, milyen nehéz lehet azoknak a nőknek a helyzete, akiknek semmi nincs a kezében, csak emlékbetörések utalnak arra, hogy elkábítva megerőszakolhatták őket. Sokakat gazdasági nehézségek is megakadályoznak abban, hogy mindent felrúgjanak.
Rátalált a szerelem
A francia asszony 50 évnyi kapcsolat után döbbent rá arra, hogy mit tett vele az exférje tíz évig: ami a történtek feldolgozását illeti, a Partizán interjújában azt mondta, szüksége van arra, hogy elhiggye, a férjével leélt 5 évtized nem csak hazugság volt.
A férje sok mindent tönkretett az ő és gyermekei életében, de újraépítette, amit tudott, és megengedi magának a boldogságot is hátralevő éveiben.
„Szerencsére nekem nincsenek emlékeim ezekről a nemi erőszakokról, különben aligha lennék ma itt önök előtt” – tette hozzá.
Volt férjével kapcsolatosan kiemelte: „egyszer sem sajnált meg. Látott reggelinél, tudta, mit tett. Ez is ijesztő számomra”.
Giséle Pelicot pszichológus és pszichiáter segítségével ma már jól van, sőt, a szerelem is újra megtalálta. Ezzel együtt is nehezen feledi, hogy milyen helyzetbe taszította egykori férje: amikor a gyógyszerezés miatt emlékezetkiesései voltak, azt hitte, Alzheimer-kóros, ráadásul több nemi betegséget is elkapott. Egyik erőszaktevője HIV-pozitív volt, férje kifejezett kérésére óvszer nélkül erőszakolta meg Giséle-t: szerencsére az asszony nem kapta el a betegséget. Történetével reményt szeretne adni mindenkinek ara, hogy az életben a legrosszabb után is jöhet még jó.
Ebben a cikkünkben Giséle lányának, Caroline Dariannak könyvéről olvashatsz részletesebben.
