A történelem során sok kislány ábrándozott arról, hogy – mint a mesében – a királyfi meglátja, beleszeret, és világraszóló lakodalom után boldogan élnek, amíg meg nem halnak. A magyar grófnő, Apponyi Geraldine életében mindez megtörtént – majd meseszerű életét alaposan megtépázta a 20. század viharos történelme.
„Higgye el, takarékos leszek!” – mondta az albán király, I. Zogu felesége, Apponyi Geraldine grófnő a Színházi Élet tudósítójának tiranai otthonában, 1938-ban. Az újságíró közvetlenül az esküvő után tette tiszteletét az albán királyi palotában, ahol bekukkanthatott királynéi gardróbba, és megcsodálhatta Geraldine ékszereit: „egy húszkarátos, vakító fehér tüzű szolitert” és egy „óriási briliáns diadémot”, a drágaköves karkötő, a brillnyaklánc és a smaragdkereszt mellett.
A gardróbban muszlinruhák, hermelinbundák és Chanel-darabok sorakoztak, egy szekrényt pedig csak a kalapok töltöttek meg.
„Mindent odaadok – jelentette ki Geraldine –, ha Albániának szüksége lesz rá.” Maga sem gondolta volna, hogy néhány évvel később tényleg szinte mindenét otthagyva kell menekülnie Albániából.
Apponyi Geraldine Apponyi Gyula huszárkapitány, királyi kamarás és az amerikai Gladys-Virginia Stewart lánya, Apponyi Albert politikus unokahúga volt. Grófi családba született, az Ybl Miklós téren lévő Apponyi-palotában nevelkedett, de a család sok időt töltött a felvidéki birtokokon is. Az Apponyiak jó barátságban voltak a többi mágnáscsaláddal (Széchenyiek, Telekiek, Edelsheimek és Inkeyek), Geraldine (vagy ahogy a családban becézték: Gerry/ Zserri) remek nevelést kapott, több idegen nyelvet beszélt, iskoláit Bécsben és Svájcban végezte.
Apponyi Geraldine, a magyarok "fehér rózsája"
Az első világháború és a trianoni békeszerződés azonban az Apponyiak számára is végzetesnek bizonyult. A család elvesztette birtokait, Apponyi Gyula pedig 1924-ben elhunyt. Édesanyja ismét férjhez ment, és Franciaországba települt, Geraldine pedig gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska (Fanny) gyámsága alá került. Fanny tucatnyi parasztházat vásárolt Zebegényben, ezekben pedig gyermektábort üzemeltetett. A gyerekek színielőadásokat rendeztek, kertészkedtek, elsajátították a háztartás és a kertészkedés alapjait. Mindegyikük kapott egy virágnevet is; Geraldine a „fehér rózsa” volt.
A grófnő, aki a Nemzeti Múzeumban árult képeslapokat
Az Apponyi-család időközben olyannyira elszegényedett, hogy a grófkisasszonynak munkát kellett vállalnia. Előbb gépírónőnek állt, majd a Nemzeti Múzeum kioszkjában képeslapokat árult. Mivel Zebegényben megszerette a színjátszást, amatőr színésznőként is fellépett egy-egy darabban – például Puccini Bohéméletében Mimi alakját személyesítette meg. „Közvetlen és leányos szépségével mindenkit meghódított” az 1934-es Operabálon, s a lapok ekkor már sejteni vélték, hogy
„rövidesen nem a mesebeli, hanem egy valóságos herceg érkezik hozzá leánynézőbe”.
Egy fényképen tetszett meg az uralkodónak
Valóban így történt. A 42 éves I. Zog (Ahmed Zogu), Albánia királya számára nővérei már évek óta keresték a megfelelő hitvest. Ők mutatták meg neki Geraldine fényképét (más források szerint egy magazinban látta meg a grófkisasszonyt), majd a bájos, fiatal komteszt meghívták a tiranai szilveszteri udvari mulatságba is. Az ismerkedés sikerrel zárult, és hamarosan sor került a leánykérésre is. Zogu muszlim volt, Geraldine pedig katolikus, de megtarthatta vallását. Valóban szerelmi házasság volt az övék; a férfi a magyar nyelvvel ismerkedett, Geraldine pedig az albán kultúrával és szokásokkal.
Nászajándékok Hitlertől és Mussolinitől
Az esküvőre 1938. április 27-én került sor Tiranában. A vőlegény tanúja Mussolini külügyminisztere és veje, Galeazzo Ciano volt. Nászajándékba Adolf Hitlertől egy piros Mercedes cabriót, Mussolinitől Napóleon négy bronz vázáját, Horthy Miklóstól pedig két lipicai lovat kaptak.
Az albánok körében rendkívül népszerű lett a fiatal királyné, egy év múlva, 1939. április 5-én pedig megszületett a trónörökös, Leka herceg is.
A tündérmese azonban itt véget ért: 1939. április 7-én Mussolini csapatai – az esküvői tanú, Ciano vezetésével – a tenger felől megszállták Albániát, s az albán királyi párnak, újszülött gyermekükkel együtt, menekülnie kellett.
A száműzetés évei
Zogu és családja évtizedekig vándorolt országok és kontinensek között: Görögországban, Törökországban, Párizsban, majd Angliában kerestek menedéket, végül egy buckinghamshire-i kastélyban várták ki a háború végét.
Albániába nem térhettek vissza, hiszen Enver Hodzsa az országban különutas kommunizmust valósított meg, a népköztársaság üldözte a múlt rendszer képviselőit.
Zogu 1946-ban lemondott a koronáról, és családjával együtt Egyiptomba költözött, ahol Faruk király vendégszeretetét élvezte. 1951-ben visszatértek Franciaországba, ahol Zogu hosszú betegség után elhunyt.
Férje halála után Geraldine fiával Spanyolországba, majd Dél-Afrikába költözött. Leka kereskedőházat alapított, majd 1975-ben megnősült, egy angol arisztokratát vett feleségül.
Leka készült arra, hogy visszafoglalja az albán trónt.
Nemzetközi kapcsolatairól soha nem feledkezett meg, jó barátságban volt I. János Károly spanyol királlyal, a hajdani bolgár cárral, valamint a jordániai és szaúd-arábiai királyi családdal is.
Leka az 1990-es évek közepén látta elérkezettnek az időt arra, hogy megvalósítsa uralkodói ambícióit, de a polgárháborúból frissen kilábaló Albániában nem fogadták uralkodónak kijáró tisztelettel: kiutasították az országból, és csak turistaként maradhatott volna szülőhazájában. Az 1997-es parlamenti választásokon végül megmérette magát, de az előzetes várakozásokkal szemben az albánok mindössze harminc százaléka bizonyult királypártinak, Leka pedig ismét elhagyta az országot.
Apponyi Geraldine halála és leszármazottai
Apponyi Geraldine 24 éves volt, amikor 1939-ben elmenekült Albániából, és hatvanhárom évvel később, 2002-ben 87 évesen térhetett csak vissza. Az idős anyakirályné szervezete nem viselte jól a költözést és a klímaváltozást: légzési és szívproblémái támadtak, s 2002. október 23-án Tiranában elhunyt. Több tízezren kísérték utolsó útjára. Unokája, II. Leka politikai pályára lépett: az albán külügyminisztérium munkatársa, majd a miniszterelnök tanácsadója lett, évente kétszer-háromszor Budapestre is ellátogat. Kislányát Geraldine-nek keresztelte.
Ha kíváncsi vagy arra is, milyen volt az élet Enver Hodzsa országában, ezt a cikket ajánljuk.
