Az első nyugati felfedező, aki elérte Új-Zéland partjait, a holland Abel Tasman volt az 1640-es években.
És ha van Új-Zéland, akkor kell, hogy legyen Régi-Zéland is – amely valójában Hollandiában, a tenger mellé települt Zeeland tartomány – írja a Mental Floss. Róla kapta a nevét a sziget.
Miért lett Új-Zélandnak ez a neve?
A történelem érdekessége, hogy amikor Abel Tasman 1642-ben először látta meg Új-Zéland partjait, tévesen azt hitte, hogy egy Dél-Amerikához közeli szigethez ért. A félreértést később holland térképészek tisztázták: Hendrik Brouwer és Joan Blaeu mutattak rá, hogy ezek az addig ismeretlen szigetek nem kapcsolódnak a kontinenshez.
Blaeu aztán a hollandiai Zeeland tartományról nevezte el a vidéket Nieuw Zeelandnak.
Az angolosított „New Zealand” elnevezés már James Cook brit felfedező nevéhez köthető, aki az 1770-es években háromszor is járt a szigeteken. Cook részletesen feltérképezte a partvonalat, és így a név végleg bekerült a térképekbe.
Az eredeti Zeeland Hollandiában található, az ország legnyugatibb része, amely szigetekből és félszigetekből áll, „tengerföld” nevét is innen kapta. A tenger évszázadokon át próbára tette a tartományt árvizekkel és viharokkal, ugyanakkor a lakosok éppen a vízből éltek meg, hiszen halászatból és hajózásból szereztek jövedelmet.
Miközben ma az emberek többsége Új-Zélandot a Haka tánccal, a maorikkal vagy a Gyűrűk Ura filmek látványvilágával köti össze, a név maga egy holland tartományra utal. „Régi” Zéland ma is létezik, csak épp sokkal közelebb van, mint gondolnánk – Európa nyugati partjainál.
Tudtad? Egy hegyet Új-Zélandon emberi jogokkal ruháztak fel. Azt remélik, így a turisták nagyobb tisztelettel bánnak majd vele. Olvasd el a következő cikkünket is, amiben elmeséljük hogyan történt a parlamenti szavazás.
