Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A második világháború idején sok ember számára súlyos morális kérdés volt, hogy behódoljanak-e a Harmadik Birodalomnak vagy kockáztassák életüket, megélhetésüket, családjuk boldogulását. Hugo Ferdinand Bosst is feszíthette hasonló dilemma, ám ő mégis a Nemzetszocialista Német Munkáspárt mellé állt.
Ez a döntése végül jövedelmezőnek bizonyult, cége virágzott a náci rezsim alatt, a megbízások a csőd széléről hozták vissza a vállalkozást. Hogy ezzel hogy számolt el az öltönykirály magában, már sosem fogjuk megtudni, de nézzük, hogyan került egyáltalán kapcsolatba a hírhedt hatalommal.
Hugo Boss náci szerepvállalása
Hugo Boss 1924-ben alapította cégét a dél-németországi Metzingenben: akkor nem öltönyöket gyártott, hanem dzsekiket, sportruházati termékeket, ingeket. Sajnálatos módon a gazdasági környezet nem kedvezett az üzletnek, ezért 1930-ban a vállalat majdnem csődöt jelentett. Egyvalami mentette meg a vállalatot a bezárástól: a nácik megrendelései.
Boss Rudolf Bornnak, a müncheni textilkereskedőnek köszönhette a náci kapcsolatot, ő hozta össze az üzletet, ő rendelt barna ingeket a férfi gyárából,
így 1931-ben a cég a Nemzetszocialista Német Munkáspárt hivatalos beszállítójává vált.
Később a posta és a rendőrség is az ügyfele lett. Szintén 1931-ben, április 1-jén, Hugo Boss belépett a náci pártba, és ezzel úgy tűnt, az anyagi gondjai is köddé váltak. Két évvel később megjelent a hírhedt fekete egyenruha is, amelyet ugyan nem Boss tervezett, hanem Karl Diebitsch és Walter Heck, de
cége gyártotta a Hitlerjugend egyenruháját, a rohamosztagosok ingeit, és a Wehrmachtnak is szállított felszerelést.
Így alakult Boss élete a háború után
Arról nincsenek hitelt érdemlő információk, hogy Hugo Boss vajon csak gazdasági érdekből állt-e a nácik mellé, vagy valóban hitt is az eszméikben. Az biztos, hogy gyára gond nélkül foglalkoztatta a nácik hadifoglyait, köztük 140 lengyelt és 40 franciát, többségében nőket.
Ezek a kényszermunkások a gyár területén laktak, életkörülményeik messze voltak az ideálistól, gyakran durván bántak velük.
Boss csak 1944-től próbált meg javítani valamelyest a helyzetükön, ám ez feltehetően csak amiatt történt, mert már ő is érezte a háború végét, és számolt azzal, hogy mi vár rá, ha a szövetségesek győznek.
A cég később bocsánatot kért ezektől a foglyoktól és családjaiktól a sok szenvedés miatt, amit a Hugo Ferdinand Boss által vezetett gyár okozott.
A férfit a háború után bíróság elé állították amiatt, hogy a nácikkal szövetkezett. Itt SS-pártinak találták, és emiatt pénzbüntetésre ítélték, végül ezután két évvel elhunyt. Mivel a Boss vállalat a háború után a francia megszállók és a Vöröskereszt egyenruháit kezdte gyártani, így talán elképzelhető, hogy csak pénzügyi szempontok vezérelték, amikor beállt a nácik mögé, nem mintha ez bármilyen szempontból felmentené a morális felelősség alól a textilgyárost.
A Boss csak jóval a háború után, a hatvanas években lett vezető haute couture márka, ekkor kezdték el gyártani a védjeggyé vált szűk, sportos, elegáns öltönyöket.
Természetesen milliónyi ember akadt, aki nyíltan vallotta a Führer eszméit, fanatikusak is voltak köztük, például Magda Goebbels. Az ő történetét ebben a cikkünkben olvashatod.
