Van annak valamilyen nehezen körülírható varázsa, ha egykor pompázatos, ám napjainkra igencsak elhanyagolt és elhagyatott épületeket nézegetünk. Ahol egykor zajlott az élet és szorgos kezek takarították a megbújó porcicákat, ma már nincs semmi más, csak rozsda, por és enyészet – és a mindent visszahódító természet.
Akadnak olyanok is, akik nem állnak meg a képek nézegetésénél: ők a városi felfedezők, az urbexesek, akik portásokat és tilalmakat kijátszva jutnak be elhagyott épületekbe. Az elhagyott helyszínek varázsának pszichológiai háttere is izgalmas kérdéseket feszeget: talán szeretnénk tudni, hogyan élnek bennünket túl az épületek? Vagy hogy milyen lesz a világ, ha mi már nem leszünk? Netán egy letűnt világba szeretnénk visszarepülni, mert szűkösnek érezzük a ránk kiszabott évtizedeket? Esetleg unalmasnak találjuk az életünket, és a felfedezés izgalma, vagy a veszély közelsége dobja fel a szürke mindennapokat? Bárhogy is legyen, az elhagyott épületek sokszor romjaikban is megkapóak – következzen hát néhány a talán legszebbek közül.
McDermott Castle, Írország
Írország északi részén, a Lough Key tó egyik szigetén a 13. század óta áll a McDermott kastély. Elődje, az 1100-as években épített vár egy tűzeset alkalmával teljesen leégett, s a McDermott család építtette újjá. A kastély és urai történetét több vers és ballada is megőrizte, ezekből derül ki az is, hogy a család a 16. században veszítette el festői birtokát. Az elkövetkező három évszázad során a kastély állapota tovább romlott, végül a 19. században John Nash építész keze alatt született újjá. Jelenleg magántulajdonban van; legutóbb 2018-ban lehetett volna megvásárolni, 80 000 euróért.
Nimfák kertje, Cisterna di Latina, Olaszország
Rómától hetven kilométerre délre található Cisterna di Latina városkája, amely alatt a régészek Ninfa ókori településének romjait tárták fel. Az ókorban úgy hitték, hogy a nimfák (a szépség, a termékenység, a természet alkotó és tápláló erőinek megtestesítői) hegyekben és ligetekben, források és folyók mellett, valamint fákban, völgyekben és hűvös barlangokban élnek. Már ifjabb Plinius is beszámolt az 1. században arról, hogy az itáliai falucskában a nimfáknak szenteltek egy templomot. Az ókori település a középkorban tovább virágzott, templomokat és malmokat építettek, ám a 17- századra elnéptelenedett. A ma is látható kertet (ami sokak szerint a világ legromantikusabbja) a 20. század elején hozták létre, ekkor restaurálták a középkori és ókori épületeket is.
Spreepark, Treptow-Köpenick, Berlin, Németország
Az egykori Kelet-Berlinben található vidámparkot 1969-ben, az NDK alapításának 20. évfordulóján nyitották meg.
Többek között egy negyven méteres, 36 kabinos óriáskerék, hullámvasutak, vízipályák és kalózhajók, valamint egy középkori angol település és egy vadnyugati falu várta a látogatókat.
A hajdan népszerű szórakozóhely az 1990-es évekre elvesztette varázsát. Míg kezdetben évente 1,8 millió látogató fordult meg a Spreeparkban, a rendszerváltás után alig néhány százezren keresték fel. Többszöri tulajdonoscsere után a vidámparknak végül 2002-ben áldozott le, ekkor fizetésképtelenség miatt bezárták. A német főváros megvásárolta, ám az élménypark nagy része 2014-ben egy tűzvész során leégett. Jelenleg a Berlinben járó urbexesek kedvelt helyszíne.
Pyramiden, Svalbard, Norvégia
Az Északi-sarkhoz közel, a Norvégiához tartozó Spitzbergákon található Pyramiden elhagyott települése. A valamikor a Szovjetunióhoz tartozó ezerfős város 1998 óta lakatlan: ekkor hagyta el az utolsó szénbányász. Az épületek berendezése ma is olyan, ahogy a sietős távozáskor hátrahagyták:
csészék hevernek az asztalokon, megmaradtak a falakon az újságkivágások és a folyosóra dobott sífelszerelések is.
A bányásztelepülést szovjet elképzelések szerint alakították ki: volt benzinkút, üvegház, mezőgazdasági üzem, iskola, óvoda, szálloda, étterem és természetesen Lenin-szobor is a főtéren. A füvet a Szovjetunióból importálták. Jelenleg vezetett túrák során tekinthető meg, ha nem riaszt el bennünket, hogy csak hajóval és motoros szánnal juthatunk el a helyszínre.
Buzludzsa, Bulgária
A bulgáriai Buzludzsa-emlékműről leginkább egy űrállomás vagy egy idegen bolygó juthat eszünkbe, hiszen már megjelenésében is leginkább egy repülő csészealjra emlékeztet. Fénykorában a díszterem mozaikjai a Bolgár Kommunista Párt történelmének legfontosabb eseményeit idézték fel.
Természetesen nem hiányozhatott a tetejéről a hatalmas vörös csillag sem, aminek a fényét még Görögországból is látni lehetett. A rendszerváltás után a kommunizmus dicsőségét hirdető emlékmű állapota leromlott, jelenleg lelkes önkéntesek fáradoznak azon, hogy megmentsék az utókornak.
Ha szívesen megnézegetnéd a legbizarrabb kommunista emlékműveket is, ezt a cikket ajánljuk.
