Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Olykor a legnagyobb újítások, a korszakalkotó felfedezések nem éveken át tartó kutatómunka eredményei, hanem a véletlen vagy a szerencse szegődik az ember mellé útitársnak, és valami elképesztő dolog történik.
Nos, Brazília felfedezésének esetében vagy ez történt a portugál hajósokkal, vagy épp az ellenkezője: pontosan tudták, merre tartanak, mit csinálnak, és elérték a még érintetlen földet. Az igazság felkutatása továbbra is a jövő nemzedékének feladata.
Lehet, hogy a portugálok nem is Brazíliába indultak
Az egyik teória szerint a 13. században még geopolitikai és gazdasági szempontból jelentéktelen Portugália azzal igyekezett előnyt szerezni, hogy az arabokkal vívott harcokban edződött hajóhadát új kereskedelmi útvonalakat felfedező utakra indította, amelyek lehetőség szerint nem érintették az oszmán és olasz kereskedők által használt és ellenőrzött útvonalakat.
Az évszázadok alatt a parányi ország kellő tapasztalatot szerzett a navigáció, a hajóépítés terén, és számos földrajzi ismerettel is bővült az eszköztáruk. Az első jelentős sikernek az számított, amikor a 15. század végén Bartolomeu Dias megkerülte a Jóreménység-fokot, illetve amikor Vasco de Gama 1498-ban kikötött végre Indiában. Onnan elképesztően gazdag rakománnyal tért vissza, főleg keleti fűszereket vitt Portugáliába.
Újabb felfedező expedíció indult útnak
A sikereken felbátorodva I. Mánuel király újabb hajókat indított 1500 márciusában, szintén kelet felé. A 13 hajóból álló flotta és az 1500 fős legénység irányítását a szemtelenül fiatal – 32 éves – és tapasztalatlan Pedro Alvares Cabralra bízta. A férfit természetesen tapasztalt navigátorok is segítették, többek között Bartolomeu Dias és testvére, másképp esélye sem lett volna. A portugálok többnyire a „volta do mar” hajózási technikát részesítették előnyben, amelynek lényege, hogy kihasználják az uralkodó széljárást, mert így, ha hosszabb távolságot tesznek is meg, gyorsabban hajózhatnak.
Esetünkben ismét a Jóreménység-fok felé haladtak, de az Egyenlítő elhagyása után az áramlatoknak megfelelően óriási félkört írtak le nyugatra, mielőtt ismét délkelet felé hajóztak volna. Valamit elszámolhattak, ugyanis a manőver közben április 22-én meglátták a szárazföldet, amit Cabral és társai szigetnek hittek. Valójában Brazília partjainál kötöttek ki. Partra szálltak, leszúrták a keresztet, majd néhány nap múlva tovább is indultak, és augusztusban elérték Indiát.
A másik teória szerint I. Mánuel kifejezetten azzal bízta meg Cabralt, hogy hódítsa meg az amerikai földrész déli részét, ahol úgy hitték, kannibál törzsek is laktak. Ezt az expedíció vezetőjének titokban kellett tartania, ezért nem tudott róla senki.
Az igazság az, hogy ez valóban csupán feltételezés, ugyanis soha, semmilyen bizonyíték nem támasztotta ezt alá, mindenesetre a „navigációs hiba” túl nagy, ez okot adhat a gyanakodásra.
Mindenesetre később a tordesillasi egyezmény portugál gyarmatként ismerte el Brazíliát.
Ha érdekelnek a kalandozó vikingekről szóló izgalmas történetek, olvasd el ezt a cikkünket is.
