Az Antarktisz vastag, fehér hótakaróján még drámaibban hat egy hömpölygő élénk, vérvörös zuhatag, amely több emelet magasból zúdul alá. Egy cseppet sem lehet csodálkozni azon, hogy a képződmény a „Boold Falls”, azaz a Vér-vízesés nevet kapta.
Miután 1911-ben Thomas Griffith Taylor, ausztrál geológus a róla elnevezett Taylor-völgyben felfedezte ezt a különleges természeti jelenséget, eredetéről egészen más találgatások születtek, mint ami az azóta napvilágra került valóság.
Véres vízesés – így hívják ijesztő színe miatt
Kezdetben ugyanis azt hitték, algák festik vöröses színűre a hó és a jég birodalmában zubogó vérvörös vízesés hatalmas víztömegét. Arra csak jóval később jöttek rá, hogy valójában egy, a jégtakaró alatt megbúvó tó vízének sajátos összetételében rejlik a megoldás kulcsa. Hogy lehet a jég alatt tó, és miért nem fagy be? A logikusan adódó kérdésre a válasz az, hogy ennek a pontosan még fel nem térképezett méretű, ám több millió éves tónak a vize rendkívül sós: háromszor annyira, mint a tengervíz. Ez a tulajdonsága gátolja meg a befagyásban.
Ám ezen kívül tartalmaz még extrém mennyiségben vasat is. Amikor ez a különleges összetételű víztömeg a 400 méter vastag jétakaró mögül a felszínre bukkan több kilométernyi hömpölygés után, gazdag só és főleg vastartalma a levegővel olyan reakcióba lép, amely erőteljes vöröses színt kölcsönöz neki.
Ha egy másik vízesés, a Niagara is vonz, tudd meg, milyen volt, amikor elzárták.
