Ezerszer hallott történetek és tényként ismert dolgok, melyekről azt hinnéd, a valóságon alapulnak, pedig többnyire a fantázia szüleményei. Lerántjuk a leplet a történelem legismertebb tévhiteiről.
A filmekben, színdarabokban, operákban és jelmezbálokon a vikingeknek öltözött szereplők gyakran jelennek meg rövid, görbe szarvval díszített sisakkal a fejükön, mely az indiánok tollas fejdíszéhez és a huszárok csákójához hasonlóan az északi harcosok megkülönböztető jelzésévé vált a köztudatban. De tényleg viseltek hasonló fejfedőt a rettenthetetlen viking hordák tagjai?
Alaposan félrevezették Wagner jelmeztervezőit
A valóságban egyetlen kortárs, vagyis a 8–11. századból származó forrás sem ábrázolja a viking harcosokat szarvas sisakban: az északi martalócok legtöbbször fedetlen fejjel mentek a csatába, némelyikük állati bőrből, esetleg vasból (utóbbiakat csak a leggazdagabbak engedhették meg maguknak) készült egyszerű fejfedőt viselt. Ezekre nem szarvakat, hanem orr- és szemvédő vasakat szereltek; ezt bizonyítja az a mindössze néhány tucat autentikus, viking korból származó sisak, melyet a régészek megtaláltak, például a norvégiai Gjermundbuban 1943-ban előkerült lelet.
A puszta józan ész is ellentmond a szarvas sisakok legendájának – írja Hahner Péter történész –, hiszen a harcok során az ellenfél nagyon könnyen fogantyúként tudná használni a szarvakat, hogy elvágja viselőjük torkát; a vikingek pedig nyilván nem voltak ennyire ostobák.
A szarvas sisakok „divatja” valójában az újkorból származik: a 19. század romantikus festői előszeretettel ábrázolták a vikingeket efféle fejfedőben, de igazán a Wagner-operák jelmeztervezőinek fantáziája nyomán terjedt el és vált világszerte ismertté az északi törzsek öltözködésével kapcsolatos tévhit. Persze ezek a művészek sem saját kútfőből dolgoztak, elsősorban két dolog vezette félre őket: egyrészt régészek valóban feltártak szarvakkal díszített sisakokat a skandináv régióban, ezek azonban a bronzkorból, több mint egy évezreddel a vikingeket megelőző időszakból származnak, és nem harcosok, hanem papok viselték őket különböző vallási szertartások során.
Másrészt a (szintén jóval korábban élt) ókori görög-római történetírók vitték tévútra a modern olvasókat, akik gyakran a vélt vagy valós furcsaságok eltúlzásával igyekeztek minél műveletlenebbnek, állatiasabbnak beállítani az általuk lenézett barbár népeket. Plutarkhosz például azt írta a Rómát megtámadó, északról érkezett germán cimberekről: „sisakjukon vadállatok és különféle szörnyetegek fejéhez és agyarához hasonló díszek pompáztak…” (Máthé Elek fordítása) Nem csoda, hogy ezek után sokan a középkori viking harcosokra is hasonló öltözetet képzeltek, tévedésük pedig senkinek sem szúrt igazán szemet.
Ha tisztázni szeretnél egyéb történelmi tévhiteket, kövesd sorozatunkat, amelyben jól ismert, de nem feltétlenül igaz történeteknek járunk utána.
