A történelemben nem egy olyan nő és asszony van, aki bátor harcosként is helyt állt a csatamezőn. De vajon kik ők, és hogyan éltek?
A középkori nőket sokszor védtelen, kiszolgáltatott, megmentőre váró, testileg gyenge, szellemileg jámbor teremtményeknek írták le a kortárs publikációk, és sokszor a modern filmipar is. Ám mindannyian tudjuk, hogy a hölgyeket kemény fából faragták, néhány asszonytól pedig egyenesen rettegtek még a sokat látott középkori harcosok, sőt uralkodók is.
Minden idők egyik legnagyobb női harcosa, Dzsingisz kán ükunokája, Khutulun mongol hercegnő a csatatéren és a birkózás tudományában is jeleskedett, utóbbiban a férfiakat is maga alá gyűrte (szó szerint); apja, Kaidu kán oldalán harcolt, aki hadvezérré nevezte ki.
A legfurcsább, legbalszerencsésebb halálnemeknek járó történelmi Darwin-díj egyik dobogós helyezettjét tisztelhetjük a viking uralkodó, Kígyószemű Szigurd személyében, aki saját kegyetlenségének és lovának köszönhette idő előtti távozását a Valhallába. Vagy talán ellenfele állt bosszút a másvilágról?
Az egész világon elterjedt az a nézet, ami szerint annak idején a nők gyűjtögettek, ültek a barlangban, szülték a gyerekeket, a férfiak pedig vadásztak, portyáztak, és ellátták hússal a közösséget. No ez a teória látszik megdőlni végre.
A reggae-zene és a rasztafárik hazájaként ismert Jamaicát 300 éven keresztül uralták a britek, mely időszak alatt számos konfliktus tört ki az európai gyarmatosítók és a rabszolgaként betelepített feketék között. Az angolellenes lázadások egyik kulcsfigurájának számít Nanny, a 18. században élt rettenthetetlen női gerillavezér, akinek irányítása alatt a felszabadult rabszolgák meghátrálásra kényszerítették a túlerőben lévő briteket – ma ő az egyetlen nő a szigetország hét nemzeti hőse között.
Az 1900-as évek elején kitört mexikói forradalomban nem csak férfiak harcoltak egymás ellen. A soldaderáknak nevezett nők olyan bátran küzdöttek, hogy néha még a csatatéren is felülmúlták a férfiakat. Történetüket mégis majdnem elfelejtették.
Meglepő tény, hogy a történelem során rengeteg meztelen sereg létezett. Voltak olyan harcosok, akik vallási okokból vetették le ruháikat, míg mások pusztán csak a praktikum miatt. Nem szerették volna, hogy a harcban bármi akadályozza őket, és hittek a természet erejében. Különféle népek múltjából szemezgettük ki a legbizarrabb nudista hadseregek történeteit.
Az ókori Róma rettenthetetlen harcosait mindenki ismeri, azt azonban kevesen tudják, hogy nemcsak férfiak, de gyakran nők is megküzdöttek egymással az arénában, a közönség legnagyobb örömére – a női gladiátorok harciasak, függetlenek és általában kifejezetten csinosak voltak, hiszen munkaadóik jól tudták, a „sex appeal” igencsak felkelti a (férfi)közönség figyelmét.
Ezerszer hallott történetek és tényként ismert dolgok, melyekről azt hinnéd, a valóságon alapulnak, pedig többnyire a fantázia szüleményei. Lerántjuk a leplet a történelem legismertebb tévhiteiről.
Akik unják a szokásos Disney hercegnős meséket, nagy örömmel üdvözölték az 1998-ban megjelent Mulan című rajzfilmet. A bátor, katonákat megszégyenítően kitartó lány apja helyett vállalja országának megvédését a kegyetlen hunok hordái ellen. A végén persze elnyeri a győzelmet, a szülői elismerést és a szerelmet is, azaz sorsa kicsit másképp alakul, mint a valódi Mulané.
A vikingek köztudottan kemény harcosok voltak, csak azok lehettek dicső hadvezérek, akik brutális erőben túlszárnyalták ellenségeik legvadabb rémálmait is. Ivar Inn Beinlausi viszont nem illett a képbe: valószínűleg betegen született, mégis ő vezette a legvéresebb támadást Anglia ellen.
