Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Minden idők egyik legnagyobb női harcosa, Dzsingisz kán ükunokája, Khutulun mongol hercegnő a csatatéren és a birkózás tudományában is jeleskedett, utóbbiban a férfiakat is maga alá gyűrte (szó szerint); apja, Kaidu kán oldalán harcolt, aki hadvezérré nevezte ki.
Hiába próbálkoztak, egyetlen kérő sem tudta lebirkózni
Khutulun hercegnő, akinek személyéről más források mellett az itáliai Marco Polo útinaplója is beszámolt, 1260 körül született a Mongol Birodalom alapítója, a legendás harcos, Dzsingisz kán ükunokájaként és a szintén jelentős harcosként ismert Kaidu kán tizenöt gyermeke között egyetlen lányként. A családhoz tartozott a Kínát elfoglaló Kubiláj kán is, aki Kaiduval unokatestvéri, Khutulunnal unokanagybácsi rokonságban állt. Khutulun – akinek neve türk nyelven kb. annyit tesz, „boldogság” – gyerekkorától kezdve jeleskedett a különböző sportokban, és szívesen edzette magát a fiúkkal együtt, elsajátította a katonáskodás fortélyait, melyet apja (a korabeli mongol szokásokhoz híven) egyáltalán nem bánt, sőt, örült neki, hogy plusz egy fővel bővül a serege.
A Marco Polo által szépségesnek, ugyanakkor megtermett, erős, szívós testalkatúnak leírt hercegnő kiválóan lovagolt, jól értett az íjászathoz és az olyan harctéri fortélyokhoz, mint a kard villámgyors megélesítése, legnagyobb sikereit azonban birkózásban érte el. A mongolok által közkedvelt sportot a sztyeppéken űzték, ahol nemre, korra és testalkatra való tekintet nélkül bárki összemérhette egymással a tudását, a cél az ellenfél földre szorítása volt: akinek a talpán kívül egyetlen porcikája is megérintette a talajt, veszített. Khutulun az elbeszélések szerint előszeretettel szégyenítette meg férfi ellenfeleit és kérkedett tudásával. A legenda úgy tartja, csak ahhoz a férfihoz volt hajlandó hozzámenni, aki legyőzte őt birkózásban, a vesztesnek pedig 100 lovat kellett adnia neki.
Hiába próbálkozott az egyedi lánykéréssel rengeteg mongol herceg és nemes ifjú, senkinek sem sikerült maga alá gyűrnie a harcos hercegnőt, aki így legalább 10 ezer lovat nyert el. A korszak egyik legnagyobb hatalmú haduraként ismert Kaidu kán egy idő után már könyörgött a lányának, hagyjon valakit nyerni, hogy végre férjhez mehessen, és jöhessenek az utódok. Khutulun végül beleegyezett, hogy szándékosan győzni hagyja egyik kihívóját, egy kivételesen nagydarab és erős férfiút, aki 1000 lovat tett fel vele szemben, birkózás közben azonban meggondolta magát, és őt is leterítette. Később Kaidu ellenfelei rosszindulatú pletykákat kezdtek terjeszteni, miszerint a kán vérfertőző viszonyt folytat a lányával, ezért nem volt más választása, végül – birkózás nélkül – férjhez adta Khutulunt.
Nem követhette apját a trónon
A harcos hercegnő gyakran elkísérte apját a hadjáratokra és a csatákba, melyekből szép számmal akadt, hiszen Kaidu kán hatalmát több oldalról is fenyegették a rivális mongol uralkodók, köztük a Kínát elfoglaló hatalmas Kubiláj nagykán, aki a kínai szokások átvétele felé hajlott, míg rokona a mongol hagyományok megtartása mellett tört lándzsát. Marco Polo szerint Khutulun a harcmezőn gyakran szélsebesen előrelovagolt és betört az ellenséges sereg soraiba, ahol mint egy sólyom „rárepült” egy kiválasztott katonára, akit megragadott és magával vonszolta apja felé.
A legenda úgy tartja, Kaidu a lányát szerette volna megnevezni örökösének, a korabeli mongol törvények azonban megtiltották, hogy nők viseljék a kán címet, ezért végül két fivére, Chapar és Duwa között dőlt el az utódlás kérdése, akik maguk között döntötték el, végül kié legyen a hatalom. Az öröklési sorból kizárt Khutulunt apja inkább tábornokká nevezte ki, és megtette serege fővezérének, mely pozíciót Kaidu 1301-ben bekövetkezett halálát követően még legalább 5 évig megtartotta. A híres mongol „birkózó hercegnővel” valószínűleg egy rivális család (vagy éppen saját családja) által felbérelt bérgyilkos végzett 1306 körül, 45–46 éves korában.
