Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A filozófusok régóta úgy vélik, a boldogság vágya az, ami a legjobban hajt minket. Legyen szó kellemes tevékenységekről, a másokhoz való kapcsolódásról vagy a munkahelyi sikerek eléréséről, végső soron azért tesszük ezeket a dolgokat, hogy boldogok legyünk. Igen ám, de mi van, ha a személyes boldogság keresése ellentmondásba kerül egy fenntartható világ megteremtésével? A különböző termékek, elektronikai eszközök, ruhák folyamatos cserélgetésével egyre több hulladékot termelünk. A rengeteg utazással, a kalandokkal teli élettel szisztematikusan romboljuk a környezetünket. Lehet-e valaki egyszerre klímatudatos és boldog, vagy a természetvédelem óhatatlanul lemondásokkal jár?
Napjaink egyik legfontosabb kérdése, hogy milyen egyensúlyokat alakítunk ki a rövid és a hosszú távú céljainkra való fókuszálás között. Ha túlságosan átadjuk magunkat a fogyasztás adta örömöknek, és belemerülünk egyfajta hedonizmusba, azzal az utánunk jövő generációk sorsát kockáztathatjuk. A klímatudatos életmód ezzel szemben jelentős önkorlátozásokkal járhat. Legalábbis a közkeletű vélekedések szerint.
Egy új kutatás eredményeiből viszont az derült ki, hogy a boldogság nem árt a fenntarthatóságnak. Sőt, valójában kéz a kézben járnak. A tanulmány legfontosabb megállapításait a Kaliforniai Egyetem lapja, a Greater Good Magazine összefoglalója alapján mutatjuk be.
Mitől függ egy ország lakóinak boldogsága?
A dubaji Abu Dhabi Egyetem munkatársai, Yomna Sameer és csapata, 152 országra kiterjedő adatsorokkal tesztelték, hogyan függ össze a nemzetek lakosainak boldogságszintje a fenntarthatósági célokkal kapcsolatos viselkedésükkel. A boldogság mérésére a World Database of Happiness, valamint a World Happiness Report statisztikáit használták fel. Mindkét adatbázis a polgárok beszámolói alapján rendel boldogságpontszámokat az egyes országokhoz. Utóbbi például 6 tényezőt vesz figyelembe:
- az egy főre jutó GDP-t;
- a társas-társadalmi támogatás mértékét;
- a születéskor várható élettartamot;
- a döntési szabadság becsült értékét;
- a népesség körében tapasztalt nagylelkűséget, szolidaritást;
- a korrupció észlelt szintjét.
Mindebből látszik, hogy egy ország boldogsága összetett kérdés: egészségügyi, gazdasági, jogállamisági vetületei egyaránt vannak, és az is fontos, hogy jól működjön az oktatás, a demokrácia, az igazságszolgáltatás.
Hol áll Magyarország?
A 2021-es adatok szerint a legboldogabb ország ismét Finnország lett (7,8 pontot kaptak az elérhető maximum 10-ből), őket követi Dánia, Norvégia, Izland és Hollandia. Magyarország az 53. helyen végzett 6 ponttal, Európában Portugália (5,9), Görögország (5,7), Fehéroroszország (5,5), Ukrajna (4,9), Bulgária (5,3), Oroszország (5,5) és Horvátország boldogtalanabb nála – igaz, a horvátok 5,9 pontjukkal a legnagyobb fejlődést érték el a tavalyi évben. Azok a környező országok viszont, akikhez rendre mérni szoktuk magunkat – Csehország, Lengyelország, Szlovákia – megelőznek minket, akárcsak Románia.
Lehet több a fogyasztás, ha felelősségteljesebb
A kutatók azt is megvizsgálták, hogy az egyes országok mennyit fogyasztottak, hogyan teljesítettek az ENSZ által meghatározott fenntarthatósági célokban, mekkora volt az újrahasznosítás mértéke. Ezután megnézték a fogyasztás, a fenntarthatóság és az újrahasznosítás boldogsággal való kapcsolatát. Azt találták, hogy a boldogabb országok átlagban többet fogyasztanak, mint a kevésbé boldog országok, mégis jobbak voltak a fenntarthatósági célok elérésében és az újrahasznosításban is. „A boldogabb országokban az emberek élvezik az életet és fogyasztanak dolgokat, de felelősségteljesebben teszik ezt” – nyilatkozta a Greater Good Magazine-nak Yomna Sameer. „A kettő nem zárja ki egymást: a boldogság együtt járhat a fenntarthatósággal” – tette hozzá.
Stabil összefüggés
Egy második elemzés során Sameer és kollégái azt is ellenőrizték, hogy az egy főre jutó GDP, a korrupció vagy az általános közbizalom magyarázza-e a boldogság és a fenntarthatóság kapcsolatát. De amikor az előbb felsorolt társadalmi és politikai tényezőket számításba vették, az első kutatásban kimutatott összefüggés újra megjelent. A boldogabb országok ismét jobban teljesítettek a fenntarthatóságban és az újrahasznosításban. „Meg akartunk győződni arról, hogy nem véletlenül alakult ki ez az együttjárás – magyarázta Sameer. – A második analízisben is azt tapasztaltuk, hogy minél boldogabb egy ország, annál fenntarthatóbb és felelősségteljesebb.”
Mi állhat a háttérben?
Sameer szerint elképzelhető, hogy a boldogabb emberek hálásabbnak érzik magukat az életükért, és ezért gondoskodni akarnak mindarról, ami gazdagítja azt: a környezetükről és a körülöttük lévő társadalomról. Az is lehet, hogy ha valaki depressziósabb, akkor inkább befelé összpontosít, vagy egyszerűen nincs energiája az újrahasznosítással vagy más természetvédő tevékenységekkel törődni.
De ez mind csak hipotézis, a jelenség felderítéséhez további kutatásokra van szükség. Ráadásul a boldogság és a fenntarthatóság közötti kapcsolat sem egyértelmű. Előfordulhat, hogy nem a boldogság hat a fenntarthatóságra, hanem a fenntarthatóság a boldogságra, netán egymást kölcsönösen erősítő folyamatokról van szó. Mivel azonban úgy tűnik, egy ország boldogságszintje más tényezőkhöz – például a társadalmi igazságossághoz, a jól működő közszolgáltatásokhoz, az erősebb közösségi kapcsolatokhoz – is kötődik, lehetséges, hogy ezek azok a változók, amelyek a fenntarthatóságot is előmozdítják.
A legfontosabb dolog viszont, hogy a boldogság nem szab gátat a fenntarthatóságnak – ez pedig egy olyan megállapítás, amiről az embereknek tudniuk kell. A klímatudatosság, a környezetre való odafigyelés nem egy csupa lemondással járó, kínkeserves dolog. Épp ellenkezőleg, az élet harmonikusabb lesz tőle. A boldog emberek nem önzők, hanem összhangban vannak a társas és természeti környezettel. Minél többen tudunk erről, annál többen fogjuk számonkérni a döntéshozókat, hogy tegyenek a zöld célokért.
