Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Szeptemberben elmentem a kedvenc festőm kiállítására (jó, személyesen kábé csak őt ismerem, de attól még nagy favoritom). Miért innen indítod a sztorit, Domi? Várjatok, mindjárt kiderül. Szóval épp veszem fel a szemüvegemet a galéria alagsorában, hogy megszemléljem a műveket, amikor egymásba botlunk egy régi ismerősömmel. Szép ez a találkozás: csak nevetünk, beszélgetünk, nevetünk, beszélgetünk, már rég fent borozik mindenki, én meg még egy képet sem láttam. Ekkor meséli el, hogy nagy újság van náluk. Mondd már, mi az! Pár hét múlva érkezik hozzájuk egy gyerek, akit örökbe fogadnak a férjével. Én tervezek-e ilyesmit, kérdezi tőlem, sugárzik az arca. Még nem tudom, válaszolom. Arról persze sejtelmem sincs, hogy alig két hónap telik el, és Magyarországon nekem ilyet már soha többé nem lehet.
Túl hosszú ez a bevezető, Domi! Nem jegyezted meg, hogy max. 5-6 sornak kéne lennie? Igaz, igaz, de legalább most egész időben vagyok, nem úgy, mint a múltkor. Bár elárulom, egész más terveim voltak a következő véleménycikkel. Szorgosan gyűjtögettem az inspirációt: Bidenék a Balatonon töltötték a nászútjukat (biztos magyar felmenőik is vannak), Kiszel Tünde terveit is keresztbe húzta a vájrusz (idén nem lesz naptár, ez már tényleg az apokalipszis), a Konyhafőnök VIP narrátora pedig a következőket találta mondani: „Alexandra már a hollandi mártást csinálja, de sok időt vesztett az ájulással.” Ki az az Alexandra? Tudjátok, aki a Barátok köztben játszik. Aztán elkezdtem aggódni, hogy ez a sok hasznos hír (amit tényleg felírtam egy doksiba) mind kárba fog veszni. Mert azokban a törvényjavaslatokban, amiket Varga Judit az éj leple alatt benyújtott a minap, tényleg semmi vicces nincs.
Szerinted az nem mókás, hogy „az anya nő, az apa férfi?” Na jó, az egy kicsit igen. Pláne úgy, hogy a fejemben óhatatlanul folytatódik a felsorolás (a ló néz, a csikó lát), meg eszembe jut, hogy szüljünk unokákat (persze én ne, mert én buzi vagyok), és hogy a magyar férfi archetípusa a gazda. Egyébként ma reggel pont azt próbáltam telefonon elmagyarázni az egyik legjobb barátomnak (aki már rég eltiplizett innen, és milyen bölcsen tette), hogy 1) Varga Judit lehetne a politikus crushom, ha nem lenne ennyire elvakult, vérmes és kirekesztő; 2) arra gyanakszom, hogy Orbán Viktorral együtt Margaret Atwood találta ki őket. Mert ez az egész kezd egy őrült nagy disztópia lenni.
A hatalom megőrzéséhez fikciókat kell terjeszteni
„Az igazság és a hatalom csak egy ideig tud együtt utazni. Előbb vagy utóbb elválnak az útjaik. Ha hatalmat akarunk, egy ponton túl muszáj lesz fikciókat terjesztenünk. Ha meg akarjuk ismerni az igazságot, egy ponton túl le kell mondanunk a hatalomról” – írja Yuval Noah Harari 21 lecke a 21. századra című könyvében (bocs, a szóismétléseket ő hagyta benne). Néha magam is elgondolkodom, mi rémisztőbb: ha a kormánytagok valóban elhiszik a sok gyűlöletkeltő ostobaságot, amit mondanak, vagy ha tudatában vannak annak, hogy ilyen hazugságokkal manipulálnak minket? Mitől félek jobban: az ország vezetőinek totális valóságvesztésétől vagy a bármire képes gátlástalanságuktól? Mert kétségeink ne legyenek, fikciók gyártásában és terjesztésében Orbán Viktornak (meseországbeli nevén Spigot ezredesnek) nincsen párja. Fikció a háttérhatalom, a sorosbérenc, a lélekkufár, ahogy az is, hogy majd jönnek a kanadai átoperálók, hogy elragadják a kis ovisokat. Ha nem teszünk gyorsan valamit, egy szempillantás alatt viszik is őket a műtőbe, de egy alkotmánymódosítással még menthető a helyzet! Na persze. Az embereket nem egymástól kellene megvédeni, hanem a vírustól, a gazdasági összeomlástól, a klímakatasztrófától. De ezekkel kapcsolatban mindig csak a kussolás vagy a terelés megy.
Ha Isten utál minket, miért vagyunk ennyire cukik?
„Magyarország védi a gyermekek születési nemének megfelelő önazonossághoz való jogát, és biztosítja a hazánk alkotmányos önazonosságán (lol) és keresztény kultúráján alapuló értékrend szerinti nevelést.” Ez kerülne be az Alkotmányba. Kivéve a lol, azt én írtam oda (és a mondat legértelmesebb része lett). De a lényeg: tegye fel a kezét, aki tudja, ez az egész mit jelent. Én a múltkor pont a lelkész haverommal ebédeltem (ilyen is van, Spigot ezredes!), amikor véletlenül azt a szófordulatot használtam, hogy hirdetem az igét, mire ő eléggé kinevetett. Úgyhogy azóta el vagyok bizonytalanodva vallási kérdésekben, de azért rémlik valami Jézusról, felebaráti szeretetről, elfogadásról. Ja, hogy abba a transzbuzik nem tartoznak bele? Vagy ateisták vagytok, és azt nem szeretnétek, hogy a gyereketek hittant tanuljon? Amúgy szerintem az hasznos is tud lenni, ha nem megy át agymosásba. Nekem például van egy ilyen fantáziám, hogy jobban értenék a művészetekhez, ha meglennének a bibliai sztorik. Még az is lehet, hogy nemcsak egy kedvenc festőm lenne, hanem több. De ez tényleg zárójel. Ennek a bekezdésnek a címét egyébként az egyik legjobb pride-os transzparensről nyúltam (a másik legjobb a Buzi go home, de az most nem passzolt ide).
Nyugi, neked nem kell transznak lenni
Tudjátok, ott van a másik nagy félreértés, amikor valaki azt hiszi, hogy egy kisebbségi csoport létezésének, jogainak elismerése automatikusan együtt jár a többségi csoport jogainak csorbulásával, létezésének kétségbevonásával. Pedig attól még, hogy vannak transz emberek, nem kell olyanoknak is transzoknak lenniük, akik nem azok. Nem kell védeni a gyerekek születési nemének megfelelő önazonossághoz való jogát, mert azt nem fenyegeti semmi (nem jönnek el értük a kanadai mumusok). Fenyegetésnek a transz emberek vannak kitéve, például amikor arra kényszerítik őket (lásd 33-as paragrafus), hogy olyan papírokkal járjanak-keljenek a világban, ami egyáltalán nem felel meg az identitásuknak vagy a kinézetüknek. Elkérik, mondjuk egy nő iratait, és látják, hogy férfinév szerepel a személyi igazolványában. Ez nemcsak rendkívül megalázó, de veszélyes is. Mi, hogy menjenek az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz, ha diszkrimináció éri őket? A héten az EBH-t is megszüntették (boldog 15. évfordulót!).
Ezt a játékot csak gyerektelen, de valaha gyereket akaró nők játsszák
Írja Szaniszló Judit Leli élete című könyvében (van hozzá interjú is, némi felüdülés vészterhes időkben). „Szóval ezek a nők évente egyszer kiszámolják, hogy amikor az anyjuk annyi idős volt, mint ők most, hány évesek voltak ők maguk és a testvéreik. Lássuk.”
35 éves vagyok (na jó, egyesek szerint csak 34, de én a szülinapom másnapjától számolom, így dacolok az idővel). Anyukámnak ennyi idősen már volt 3 gyereke. A bátyám 14 volt, én 10, az öcsém 8. Nekem nincs gyerekem. Mindig úgy képzeltem, hogy lesz (én is, Judit!), meg hogy vagány, figyelmes, kedves anyuka lennék. Talán egy nap az is leszek, de úgy néz ki, nem egy örökbe fogadott gyerek számára. Mert ha ő nem kell Magyarországon egyetlen házaspárnak sem, akkor viszik külföldre. Addig pedig minden egyes nap az agyonkínzott gyermekvédelmi rendszerben kell sínylődnie, ahelyett, hogy szerető felnőtteknél lelt volna otthonra, és esélye lenne egy boldogabb életre. Nem nevelhetik élettársi kapcsolatban élő heterók, nem lehet két anyukája vagy két apukája (hivatalosan eddig sem lehetett), vagy egy egyedülálló szülője. Nekem meg nem marad más út az örökbefogadásra, csak ha kamuházasságot kötök egy csávóval (amit nem fogok), vagy annyira összebarátkozom Novák Katalinnal, hogy személyesen felmentést ad nekem a most beterjesztett törvényjavaslat alól. Leszel a barátom, Kati?
Ha igen, akkor ne kivételezz velem, hanem vedd észre, milyen messzire mentetek. Hogy mennyi embernek, potenciális szülőnek és családra vágyó gyereknek okoztok fájdalmat azért, hogy megtartsátok a hatalmat, és koholt ellenségekkel hadakozzatok. Amíg ezt felismeritek, írok még ilyen véleménycikkeket, hátha hozzátok is eljut egy. Elég kitartó tudok ám lenni, és nagyon sokan vagyunk dühösek (hajrá, civil szervezetek!). Nem mellesleg, van honnan inspirálódni. Biden 43 évvel a balatoni nászút után az USA elnöke lett. Kiszel Tünde kapott egy kiskutyát Donatellától, és már nem búslakodik a naptár miatt. Barátokköztös Alexandra pedig féltérden főzött az ájulása után, így kell ezt nyomni, dicsérte meg Jenő séf. Mert elkészült a túróscsusza-felfújt, kicsikét megtöppedt, de végül csak ott volt a tányéron.
