500 éve halt meg, de még mindig ő a mindenhez értő ember mintaképe olyan találmányokkal, amiket ma is ámulva nézünk. Nem beszélve a Mona Lisáról.

Az ötszáz éve elhunyt Leonardo da Vinci nemcsak saját korának legnagyobb géniusza volt, de az egész világtörténelemben kevés hozzá fogható polihisztor zsenit ismerünk. Művészi tevékenysége mellett matematikus, mérnök-építész, feltaláló és az anatómiatudomány beható ismerője is volt, akinek szorgalma csupán kíváncsiságával vetekedett. A The Conversation szakértői a tudós Leonardo munkásságát tanulmányozták, amiből egyértelműen kiderül, mennyire saját kortársai előtt járt ez a páratlan reneszánsz ember.

A feltaláló

Leonardo hatalmas elánnal ontotta magából különféle mérnöki ötleteit, melyek többsége ugyan nem valósult meg, de az elkövetkezendő századok felfedezéseit megelőlegező találmányok formájában láttak napvilágot. A hihetetlen fantáziával megáldott géniusz többek közt a sárkányrepülő, a helikopter, a tank, a búvárruha és az ejtőernyő ősét is megálmodta számtalan egyéb, főként harcászati eszköz tervével együtt. A 15-16. században ezek természetesen még megvalósíthatatlan elképzelések voltak, de nagyon is valós alapokra épültek, és jól tükrözték megalkotójuk mérnöki, illetve az egyéb tudományok területén szerzett beható ismereteit.

Habár Leonardo ellenezte a háborút, sokat dolgozott megrendelésre, katonai mérnökként, és az egymással viszálykodó itáliai nemesek örömmel vették szolgálatait. A mester egyik leghíresebb katonai célú találmánya az 1485 körül papírra vetett kezdetleges „tank”, melyet Milánó hercege számára tervezett. Leonardo helyesen képzelte el a páncélozott harckocsi alapötletét, mellyel harc közben át lehet törni az ellenséges vonalakon, miközben az abban megbúvó katonák kémlelőnyílásokon át látnak kifelé, és biztonságból tüzelhetnek minden irányba. A teknősbéka alakú jármű azonban megvalósíthatatlannak bizonyult, főként azért, mert hatalmas súlya képtelenné tette volna a kézi irányítást.

A „tank” tervrajza
A „tank” tervrajzaFotó: Heritage Images / Getty Images Hungary

Ugyanerre a sorsa jutott Leonardo számos repülő szerkezetének terve is, melyeket akkoriban a madarak röptéről mintázott. Ez hibás elképzelés volt, de nem jött rá, hogy egy ember soha nem lesz képes olyan erőt kifejteni, amellyel a mesterséges „szárnyakat” működtetni tudná. Leonardo emellett olyan lenyűgöző tervekkel örvendeztette meg mecénásait, mint az újfajta hajítógépek, a hatalmas (27 méter hosszú) számszeríj, vagy éppen a mai repeszbombák őse, a golyókkal teli, kilövés után szétrepedő bőrzsákkal töltött mozsárágyú ötlete.

A matematikus

Leonardo mindennél többre tartotta a matematika tudományát, melyet nem csupán elméleti síkon űzött. Rajzaiban és festményeiben előszeretettel hasznosította a perspektíváról, az arányokról, a szimmetriáról, illetve a geometriáról szerzett ismereteit. A vonalperspektíva segítségével élethűen volt képes ábrázolni a térbeli viszonyokat és a képelemek, vagyis a szereplők és a háttér közötti távolságot – erre kiváló példa többek között az 1472–1475 körül festett Angyali üdvözlet. Az utolsó vacsora című freskó szintén Leonardo matematikai zsenijéről árulkodik. A kép minden perspektívavonala (az épület tartógerendái, a díszítések, az asztal alatti padló vonalai) úgy van elrendezve, hogy a terem középpontja, vagyis Krisztus arca felé mutassanak, tudat alatt is odairányítva a szemlélő figyelmét.

A mester geometriai érdeklődésének ékes bizonyítéka a híres Vitruvius-tanulmány is, mely az egykori római építésznek és hadmérnöknek az emberi test arányairól alkotott elképzeléseit volt hivatott igazolni, és bizonyítani, hogy a tökéletesen arányos emberi test pontosan belefér egy körbe, illetve négyzetbe. Leonardo természeti arányok iránti fogékonyságát mutatja az aranymetszés gyakori használata is munkáiban – mely többek között a Mona Lisa egyik szerkesztőelve is.

Mindenben megelőzte korát Leonardo
Mindenben megelőzte korát LeonardoFotó: ullstein bild Dtl / Getty Images Hungary

A hidrológus

Leonardo természettudományos munkásságának jelentős részét teszik ki a vízzel kapcsolatos tanulmányok, de festményein és egyéb munkáiban is gyakran megjelenik a víz mint elem. A tudóst és a művészt egyaránt fokozottan érdekelte a víz természete, annak fizikai tulajdonságai, mozgása, eloszlása. Rengeteg hasznos megfigyelést tett a témában, megalapozva a hidrológia későbbi tudományát. Leonardo úgy tekintett a vízre, mint a természet szállítóelemére, hasonlóképpen ahhoz, ahogyan a vérünk behálózza testünket, gondoskodva a fontos vegyületek szállításáról.

A polihisztor tudományos kéziratait összegyűjtő, 1510-ben kiadott Leicester-kódexben mintegy hétszázharminc tanulmány foglalkozik a víz természetével: a csatornázásról, a víznyomásról, a víz körforgásáról, illetve az árvíz elleni védekezésről is olvashatunk értekezéseket. Sőt, Leonardo még egy különleges cipőt is elképzelt, melynek segítségével a vízen járhatunk. Tulajdonképpen ő volt az első, aki egzakt tudományos alapokra helyezte a víz beható vizsgálatát.

A hatások mestere

Leonardo a portréfestést és a művészi fiziognómiát is forradalmasította. Elképzelése szerint a festőknek alanyuk belső, érzelmi világát és gondolatait is legalább annyira pontosan kell ábrázolniuk, mint a külső, testi vonásokat. A „moti mentali”-nak nevezett elképzelés nem csupán a művészetben, de az élet számos egyéb területén alkalmazandó filozófia, melynek lényege, hogy egy adott tárgyat vagy személyt annak teljes, külső és belső valójában ismerjünk meg.

A titokzatos mosolyú Mona Lisa
A titokzatos mosolyú Mona LisaFotó: Fine Art / Getty Images Hungary

Ennek érdekében Leonardo gyakran enigmatikus arckifejezéssel ábrázolta alanyait, ami többféle értelmezési lehetőséget nyit meg a befogadó előtt. Egyes képeken, például a Mona Lisa vagy A szép hercegnő esetében, különös hangsúlyt fektetett a lefestett hölgy szájának a kidolgozására, egyfajta illúziót kreálva, melynek köszönhetően bizonyos nézőpontból elégedettnek és vidámnak, más szögből nézve viszont merengőnek vagy bánatosnak tűnhet a portrén szereplőn alak.

A mester másik nagy találmánya az ún. sfumato festészeti technika. Az olasz szó magyarul „fátyolosat” jelent – ennek megfelelően a technika arra törekszik, hogy elkenje a kontúrokat, afféle párás, füstös, foltszerű összképet eredményezve. Kerülve az éles részleteket, a sötétből a világosba szinte észrevétlenül mennek át az árnyalatok, még inkább aláhúzva a Leonardo által elérni kívánt misztikus hatást, ami zavarba hozza a szemlélőt, illetve többértelműséget kölcsönöz a képnek. Az említett, mindössze 2011-től Leonardónak tulajdonított A szép hercegnő megalkotása során például, a kutatások szerint harmincrétegnyi festéket használt fel a művész csupán a száj kontúrjainak kidolgozásához.

Mustra