Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Hogyan érintik a nemrégiben bejelentett családvédelmi akcióterv intézkedései a fő célcsoportot, a középosztályt? Mennyit segít a pénz? Mire nem jelent megoldást a kormány programja? Mi lesz a gyerekekkel, ha óvodába, iskolába, orvoshoz kell őket vinni? Szociológus szerzőnk írása.
A miniszterelnök évértékelő beszédében jelentette be a kormány 7 pontos családpolitikai akciótervét, amely hatalmas visszhangot vert a közvéleményben és a sajtóban is: számtalan cikk, elemzés, szubjektív vélemény született a témában, és persze a mémgyár is beindult. Csak az Indexen legalább napi egy vezércikket ért a téma, de a női oldalak, a pénzügyi sajtó és a blogok is rápörögtek a kérdésre (és persze írtunk róla mi is). Eszerint kibővítik a csokot, már kétgyerekesek és használt lakásra is igénybe vehetik a 10 milliós keretet, megjelenik a nagyszülői gyed, maximum 50 százalékos mértékben 2,5 millió forintos támogatást nyújtanak 7 személyes autó vásárlásához. Jelzáloghitel-elengedés, és a három gyermeket szülő nők számára 10 millió forint szabad felhasználású pénz (először hitel, majd ha megszületett mind a három gyermek, ezt elengedik), a bölcsődei férőhelyek kibővítése, a négy gyermeket szült nők személyi jövedelemadójának elengedése a program további elemei.
Érvek és ellenérvek
Szinte az összes érv és ellenérv felmerült már: a gyermekvállalás soktényezős dolog, nem feltétlenül anyagi motivációból döntünk a gyerek mellett vagy ellen – noha sokan azt hangoztatják, hogy a pénzhiány miatt nem vállalnak gyermeket. Elsősorban a nők munkába visszatérését, a rugalmasabb foglalkoztatási formákat (táv- és részmunka), az egészségügyi és oktatási ellátórendszert kellene fejleszteni, illetőleg az apák családban betöltött szerepét erősíteni, ha meg akarjuk hozni a nők kedvét a szüléshez. Persze eddig sem azok körében nőtt a szülési kedv, akiket a kormány megcélzott, azaz
nem a középosztály, hanem a szegényebb és az alacsonyabban iskolázott réteg vállal több gyermeket,
annak ellenére, hogy az elmúlt időszak kedvezményei (csok, családi adókedvezmény) nem rájuk irányultak: mint több szociológus is rámutatott az elmúlt napokban, az alanyi jogon járó gyes és családi pótlék összege 10 éve változatlan, így szép lassan el is inflálódtak, nem jelentenek igazi támogatást. Annak ellenére, hogy a kormány világszinten is kiemelkedő arányban költ családpolitikára – a GDP 4,6 százalékát, eredmények nem nagyon mutatkoznak.
Persze volt olyan is vélemény is, hogy miért baj egyáltalán, ha kevesebben leszünk? Úgyis túlnépesedett a bolygó. Csak sajnos az elöregedés miatt az egész ellátórendszer igen hamar a fejünkre fog omlani, ha ez ilyen ütemben folytatódik. A nyolcvanas évek közepe óta „fogy a magyar”, a rendszerváltás bizonytalanságai következtében még drasztikusabban csökkent a népesség, ráadásul lassan a Ratkó-korszak unokái is kifutnak a szülőképes korból.
Egyértelmű, hogy családpolitikai eszközökkel lehet hatni a népességszámra, ezt sikeres holland, francia és svéd családpolitikai példák is bizonyítják. Az is látható, hogy a pénzügyi válságok – gondolhatunk akár a 2008-as válságra is – nyomot hagynak a születésszám görbéjén. Az is igaz, hogy az elmúlt évben csekély emelkedés történt a teljes termékenységi arányszámban – 1,25-ről 1,45-re nőtt –, ez azonban, mivel egyre kevesebb a szülőképes korú nő, nem jelent egyben több gyermeket is. A családbarát politikának és a pénzügyi ösztönzőknek igenis van, lehet tehát tere.
Kérdés, hogy a mostani intézkedések alkalmasak-e erre? A kérdésre persze más szakemberek sem tudnak egyértelműen válaszolni, még utólag sem, így én sem ezt tűztem ki célul, helyette a környezetemben élő családos harmincasok körében végeztem egy rövid közvélemény-kutatást. Kifejezetten olyan gyermekes ismerőseim körében érdeklődtem a témáról, akiket nagyjából középosztályba tartozónak gondolok – hiszen rájuk irányul az akcióterv –, továbbá más szempontból is ők a program célcsoportjai: bár többen utaltak rá, hogy jobb, igazságosabb lenne, ha inkább az első vagy a második gyermek megszületését ösztönöznék, a terv mégis a harmadik és negyedik gyermekre fókuszál, egyes vélemények szerint azért, mert ez a réteg eleve is szűk, nem kell rájuk sokat költeni, mégis jó akusztikájú program építhető rájuk.
„Nem pénzért szülök”
Összesen 14 emberrel beszéltem a témáról az elmúlt napokban, egy-, két- és háromgyermekesekkel, és még egy gyermektelen házaspár nőtagjával. Természetesen más és más hátterű emberekről van szó, azaz az ingatlankérdésben, anyagiakban, vallásosságban mind-mind eltérnek, ezek pedig igencsak befolyásolják egyrészt a programban való érintettséget, másrészt a tervezett gyerekszámot – ez utóbbiról jól tudjuk, hogy például a vallásosság nagyon erősen hat rá. Az egyöntetű és egyértelmű válasz mégis az volt, hogy
a tervezett gyerekszámra az akcióterv nem hat.
Akik betervezik a második vagy a harmadik gyermeket, belső indíttatásból, nem pedig a jövendő támogatások okán döntenek így. Ez persze nem egy meglepő eredmény, akik nem akarnak másodikat, harmadikat, egyéb okból utasítják el: az önérvényesítésük gátjának látják a dolgot, úgy érzik, alkalmazottként nem tudnának a gyermek jövőjéről anyagilag megfelelően gondoskodni, már így is túl sok terhet ró rájuk a gyermek megfelelő egészségügyi ellátása és iskoláztatása. Persze ezek is részben anyagi okok, de olyan dimenziókban, amelyekről a tervezett intézkedések nem szólnak.
„Mi jelenleg arra kaparunk, hogy saját ingatlanunk legyen. És megint megszívattak minket!”, avagy az ingatlanügyek
A családalapítás és a lakhatási kérdések nagyon szorosan összekapcsolódnak, ezt a kormány is felismerte, épp ezért irányul a hétből négy pont erre a területre. Akiknél valamilyen oknál fogva nem rendezett még ez a kérdés, ők sem fogadták kitörő örömmel az intézkedéseket – inkább óvatosak, kivárnak és a további részletekre is kíváncsiak. Néhányan mérgesek a szinte biztosra vehető árfelhajtó hatás miatt, vagyis arra számítanak, hogy a támogatások miatt megnövekvő kereslet még tovább drágítja majd a már ma is az egekben lévő ingatlanárakat. „Az előző csokos körből az a sejtésem van, hogy kénytelenek leszünk plusz hitelt felvenni, vagy vacakabb házba menni” – mondja Éva.
Volt, aki már a csokkal is megégette magát: Egyik edzőtársnőmön nem segített ez a támogatási forma, mivel a vásárolt ház nem volt megfelelő méretű, ugyanakkor, mivel mindkét házastársat be kell jegyezni tulajdonosként, és a férjének nem volt korábban tulajdona, 280 ezer forint vagyonszerzési illetéket kellett fizetniük, az elbírálásért pedig megint 30 ezer forintot. „De nem is akartuk, hogy az állam elidegenítési joga 10 évig rákerüljön” – így inkább nem vették fel a támogatást. Többen említették, hogy a kérdést korábban a lakástakarékpénztár segítségével sikerült rendezniük, így már nem szorulnak rá a csokra.
Jobb oktatást és egészségügyet, főleg szülészetet!
Többeknél megjelent, hogy a gyermekneveléssel kapcsolatos ellátórendszerek minősége nagyban befolyásolja a döntéseiket. Sokan nehezményezték, hogy az állami egészségügy nagyon lassú és rossz minőségű, kénytelenek magánba vinni a gyerekeket, és ez borzasztó költséges. Ugyanígy a magániskola, a különórák – tehát úgy általában a gyereket megfelelő körülmények között felnevelni – nagyon megterhelő a számukra. A szülés körüli traumák is felmerültek mint elrettentő tényezők – főleg a többgyermekeseknél. A bölcsődei férőhelyek számának emelését mindenki üdvözölte, persze kételkedtek abban, vajon rendelkezésre áll-e majd a megfelelő számú szakképzett személyzet.
Munkaügyek
Részmunka, home office, ezek voltak a kulcsszavak a megkérdezett anyukák számára. Három és négy gyermek mellől szinte kizárt a belvárosba ingázással járó főállású munka, de már két gyerekkel sem ideális a dolog.
„A bölcsőde fél ötig van, én a belvárosi utazási irodából hat előtt nem érnék haza a külkerületbe”
– mondja egy háromgyerekes anyuka, aki idegenforgalmi végzettségét jelenleg nem tudja kihasználni, csakúgy, mint az otthonlét alatt kitanult mérlegképes könyvelői és pénzügyi-számviteli ügyintézői OKJ-t sem – ez utóbbit a gyakorlat hiánya és a gyerekek száma miatt. Jelenleg kényszervállalkozóként horgol, ez meg nem jövedelmez. Úgy látja, „jobb lenne, ha a nők megfelelő rugalmas foglalkoztatását oldanák meg, például az önkormányzatoknál”. „Az szja-kedvezmény akkor lenne jó, ha a család fő keresője, a férj vehetné igénybe, ennyi gyerek mellett el lehet felejteni, hogy az anya dolgozzon” – egészíti ki.
Autó és nagyszülői gyed – talán
Az autóvásárlás többek fantáziáját megmozgatta, persze volt, aki itt is szkeptikus volt: sosem lenne pénze egy 10 milliós, 7 személyes autóra, akkor sem, ha ebből 2,5 milliót a kormány állna. Más a Daciát – amely a legolcsóbb elérhető 7 személyes modellt kínálja a piacon – nem találja elég biztonságosnak és jó minőségűnek, főleg hosszabb vidéki utak esetén. Egy jobb modell – például egy Ford – ebben a kategóriában már a támogatással együtt is megfizethetetlen.
A nagyszülői gyed első hallásra sokaknak tetszett – legalábbis azok számára, akinél volt számításba vehető nagyszülő a közelben –, de akik már jobban belegondoltak, nem értették, hogy a gyed extra mellett ennek mi az értelme. Ez a réteg nagyrészt jogosult a maximált gyedre, tehát nekik ez valóban nem opció, inkább olyan családokon segít, ahol a szülők nagyon rosszul keresnek, vagy nincsenek bejelentve. Mások azt vetették fel, hogy ők akarnak a gyerekükkel lenni, nem akarják másra bízni őket.
„Nagyon vártuk ezt a bejelentést, de sajnos nekünk nem releváns.” Mi kellene a középosztálynak?
A legtöbb beszélgetőpartnerem lakáshelyzete rendezett volt abban az értelemben, hogy saját tulajdonú és megfelelő méretű lakásban laknak –
hiszen a középosztályról beszélünk, akiknél jól megfigyelhető az előre gondolkodás, tervezés, a biztos alapokra építkezés.
Őket nyilvánvalóan nem igazán mozgatja sem a csok, sem a jelzáloghitel, sem az alanyi jogon járó hitel, sőt igazából semmilyen hitel sem. Van, akinek az ezzel járó folyamatos munkakényszer nem tetszik, mások jól látják, hogy a lakosságot újabb hitelek felé terelik, miközben küszöbön áll egy újabb válság. „A lényeg, hogy olyat vállaljon az ember, akár hitel, akár család, ami reálisan fenntartható” – említi óvatosan kétgyermekes ismerősöm, Orsi. „Nem építeném a családom jövőjét egy kormányintézkedésre” – emelte ki.
Mások rámutattak, hogy ez nem ingyenpénz, vissza kell fizetni. „Mi túl előre szaladtunk, túl jól állunk, az a baj” – véli Dóri, akinek már három gyermeke van, és üdvözli az intézkedéseket. Bár még csak 32 évesek férjével, nekik már megvan a házuk, autójuk, anyagilag is jól állnak. Jobban örült volna, ha bevezetik a beígért főállású anyaságot, vagy lenne – ő nem munkanélküli! – kezdő vállalkozók számára támogatás, amivel beindíthatná műkörmös szalonját. Korábbi munkakörébe – egy multihoz – való visszatérésben háromgyermekes anyaként nem is gondolkodik. Az szja-mentességet nem tudná négy gyerekkel sem jobban kihasználni, mint a jelenleg is rendelkezésre álló családi adókedvezményt, amit férje már így is éppenhogy ki tud maxolni. Fő gondja a fáradság, mind idegileg, mind egészségileg; úgy érzi, nem tudna ennél többet vállalni.
Nemcsak megszülni kell őket, hanem embert is nevelni belőlük, már így sem tudok mindegyikükkel eleget foglalkozni
– emelte ki.
Az üzenet azért jó
Abban mindenki egyetértett: rokonszenves dolog, hogy legalább a jelszavak szintjén a családok kerültek a középpontba – ezt igazolja a nagy érdeklődés is, ami az elmúlt hetekben a témát övezte. Valami fontos, mindenkit foglalkoztató kérdést érint az akcióterv. „Az embereknek a szemléletét kellene formálni, hogy családban élni és gyereket vállalni értékes és jó dolog, és nem egy lehetetlen küldetés, ami csak problémákkal jár” – összegezte Rita, egy kétgyermekes anyuka ismerősöm.
