Tudósok kipusztították a szúnyogokat – persze egyelőre csak egy laboratóriumi kísérlet keretein belül. A brit kutatók által végzett „tömegmészárlás” mégis felveti a kérdést: etikus-e elpusztítanunk egy betegségért is felelős teljes fajt?
A Londoni Királyi Egyetem kutatóinak sikerült egy olyan agresszív és destruktív gént előállítaniuk, mely egy szúnyogpopulációba kerülve képes azt rövid időn belül mindenestül kiirtani – írja a Science News. A tudósok által kifejlesztett génmódosulás meggyorsítja bizonyos örökletes genetikai hibák kialakulását, mely hamarosan a teljes egyedállomány kipusztulását okozza. A kegyetlen eljárást eddig csupán egy kisebb szúnyogpopuláción végezték el laborkörülmények között, tehát nem tudhatjuk, hogy a természetben előforduló, nagyobb genetikai diverzitással bíró szúnyoghordák esetében mennyire lenne hatásos (és halálos), a kutatók szerint mégis esélyes lehet, hogy az emberiség a jövőben mindörökre megszabaduljon a kellemetlenkedő vérszívóktól.
Az ellenállás hasztalan?
Andrea Crisanti orvos-genetikus és kollégái kutatásukhoz egy maláriát terjesztő afrikai szúnyogfajt, az Anopheles gambiae-t választották. Afrika Szahara alatti övezetében évente több mint négyszázezer, a fertőzött szúnyogok által megcsípett ember hal meg maláriában. Az ún. precíz genomszerkesztés forradalmi eljárását – melynek segítségével képesek lehetünk a sejt egy célzott DNS-szakaszának módosítására, az organizmus genetikai kódjának egy részét eltávolítva vagy másra cserélve – használva a tudósok a doublesex elnevezésű szúnyoggént támadták meg. A génmódosítás minden doublesex gént megtámad, mellyel találkozik, és a fertőzött örökítőanyagok és peték révén továbböröklődik a következő generációkra. A két módosított doublesex génnel rendelkező nőstény utódok a hímekhez hasonlatosan fejlődnek, és sem csípni, sem szaporodni nem képesek.
A kutatás során a tudósok két elszeparált szúnyogközösséget hoztak létre, melyekben százötven-százötven génmódosított hím szúnyogot eresztettek össze négyszáz-négyszáz vegyes nemű, normális egyeddel. A keveredés az egyik kolóniában nyolc, míg a másikban tizenkét nemzedék alatt a populáció teljes pusztulásához vezetett. Korábban már kísérleteztek hasonlóval kutatók, azonban jelen esetben történt először, hogy a tudósoknak egy adott szúnyogkolónia minden egyedét sikerült kiirtaniuk. Természetesen mindez korántsem garantálja a sikert a valódi, természeti környezetben élő szúnyogok körében – véli Omar Akbari, a San Diegó-i Kaliforniai Egyetem hasonló kísérletekkel foglalkozó munkatársa –, hiszen kint a vadonban, egy nagyobb populáció esetében jóval könnyebb az egyedeknek adaptálódniuk a felmerülő genetikai hibákhoz, és megvédeniük magukat ellene.
Mindez azonban morális kérdéseket is felvet. Mi történik, ha egy hasonló génmódosításnak köszönhetően képesek leszünk teljes fajokat eltörölni a föld színéről? A szúnyogok kiirtása például akkor is hatalmas hiba lehet, ha többségünk szívesen megszabadulna a kellemetlen csípéseiktől. Mintegy 3500 különböző szúnyogfaj él bolygónkon, és ezeknek csupán egy kis töredéke táplálkozik emberi vérrel.
Egyelőre inkább csak spekulálni tudunk, mi is történne abban az esetben, ha a szóban forgó szúnyogfaj eltűnne bolygónkról. Tilly Collins, a Londoni Imperial College rovarok viselkedésével foglalkozó munkatársa és kollégái átfogó kutatást végeztek annak érdekében, hogy feltárják, vajon milyen ökológiai következményekkel járna az An. gambiae kipusztulása annak tükrében, hogy ez mennyiben érintené a vele együtt élő fajokat, például azokat a ragadozókat, melyek táplálékul erre a szúnyogra vadásznak.
Collins szerint az An. gambiae kihalása nem vonna súlyosabb természeti katasztrófát maga után, mivel a többi szúnyogfaj átvenné a szerepét, megtartva az ökológiai egyensúlyt. Különben sem túlságosan népszerű csemege ez a faj a ragadozó rovarok körében, mivel egyedeik kis termetűek, szárazak és nehéz őket elkapni. Még a legnagyobb „gambiae-fogyasztóként” meghatározott kelet-afrikai ugrópók, az Evarcha culicivora étrendjének is mindössze egyharmadát teszi ki a szóban forgó szúnyogfaj.
A kutató úgy véli, hogy mindemellett a genetikailag módosított rovarok hasznosak is lehetnek, például a túlszaporodás megfékezésében. Collins szerint a genomátalakított szúnyogok vegyítése a normális populációval, hogy azok megtizedeljék a károsan túlcsordult népességet, sokkal kevesebb környezeti kárt okozhatna, mint például rovarirtó szerek bevetése ugyanezen cél érdekében.
Nem csupán a géntechnológia kutatóit foglalkoztatja a szúnyogok elleni háború. Tavaly például egy brazil tudóscsoport próbált drónok segítségével sugárfertőzéssel sterilizált hím szúnyogokat vegyíteni egy olyan faj egyedeivel, mely többek közt a Zika-vírus, a sárgaláz és a chikungunya-fertőzés terjesztéséért felelős, abban a reményben, hogy a sugárzás terjedésével csökken azok nemzőképessége. Népszerű „tudományággá” vált tehát a szárnyas vérszívók pusztítása.
