Oké, mi az a mentális térkép?
A mentális térkép egy, a fejünkben élő kép a környezetről, amely jórészt az észlelésből származik. Más logika szerint épül fel, mint a hagyományos geográfiai térképek: szubjektív értékítélet és szempontok szerint torzít, és a környezet használata során folyamatosan alakul.
Tegyük fel, hogy egy új városban vagy épp, és vissza kell találnod a hotelbe.
A nők általában ilyenkor olyan jellegzetes épületek és utcarészletek alapján tájékozódnak, amelyek már ismerősek a számukra, a férfiak pedig mentális térkép alapján teszik ugyanezt
- mondják a Santa Barbara Egyetem kutatói.
Bár Alexander Boone, Xinyi Gong és Mary Hegarty nem szeretnék erősíteni azt az amúgy is meglévő sztereotípiát, hogy a férfiak sokkal jobban tájékozódnak, de a mentális térkép megléte azért mégiscsak egy magasabb szintű térészlelést jelent. Ennek köszönhetően a férfiak sokkal gyorsabban találják például ki, hogy merre érdemes elindulni, ha rövidíteni akarnak, de egy teljesen új terepen is jobban boldogulnak.
A kutatók a Santa Barbara Egyetem diákjainak tájékozódó képességét egy VR labirintus segítségével mérték fel. A kísérletben először 68, majd 72 férfit és nőt vizsgáltak.
Az 55x55 méteres labirintust virtuális betonfal vette körül, és elhelyeztek benne 12 tájékozódási pontot, azaz tájékozódást megkönnyítő virtuális objektumot is: egy széket, egy kacsát, egy fából készült kutat, egy kályhát és még néhány hasonló dolgot. Miután mindannyian megtanulták az utat, a kutatók arra kérték a résztvevőket, hogy navigáljanak el egyik pontból a másikba. A navigációs hatékonyság értékeléséhez minden alkalommal kiszámították a célok eléréséhez szükséges időt és távolságot.
Sokfele bolygott s hosszan hányódott
Mindkét kísérlet azzal az eredménnyel zárult, hogy a férfiak sokkal hatékonyabban rövidítették le az utat, mint a nők, akik inkább a megtanult útvonal alapján mozogtak.
Korábbi tanulmányok a mostanival ellentétben nem mindig találták a nemi különbségeket a navigációs kihívásokkal kapcsolatban, vagy azt tapasztalták, hogy a férfiak jobbak voltak, ez a tanulmány azonban egy kicsit most tovább ment azzal, hogy a férfiak és nők által választott stratégiák típusát is megvizsgálta.
A nők inkább biztonsági játékosok
A kutatók hangsúlyozták, hogy néhány nő a tanulmányban ugyanolyan hatékony volt, mint a legjobban teljesítő férfiak, általában azonban a nők inkább biztonsági játékosnak tűntek, többnyire a már ismert, jól bevált útvonalakat választották. De minek köszönhető, hogy amikor ugyanazt a stratégiát alkalmazták a tájékozódásban, a férfiak akkor is gyorsabban jutottak el a célhoz?
A kísérlet, ugye, egy VR-labirintusban zajlott, és mint kiderült, a résztvevők közül a férfiak sokkal több időt töltöttek videójátékozással, vagyis kvázi gyakorlással, mint a nők. A kutatók szerint pedig ez is lehetett a kulcs, ami a férfiak sokkal jobb teljesítményét magyarázza.
Gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni
A kutatásnak persze a VR világából kilépve is fontos tanulságai lehetnek, hiszen míg az eddigi tudományos munkák több különböző teóriát is kialakítottak a térbeli tájékozódásban tapasztalható nemi különbségek magyarázatára, elképzelhető, hogy mindez elsősorban a gyakorláson múlik. A gyakorlás azonban nem merül ki a térképek nézegetésében és a videójátékozásban. A gyakorlás már a kezdetektől ott van, tetten érhető a fiúk és lányok eltérő szocializációjában is.
Eszerint a fiúsnak mondott játékok jobban igénylik és jobban igénybe is veszik a tájékozódási képességek használatát, ami egy nagyon is fontos tanulási folyamat. És mint ilyen: gyakorlás. Tudjuk azt is, hogy a neurális fejlődés korai szakaszaiban a környezeti hatások mekkora mértékben képesek alakítani az agy strukturális felépítését és működését - a tapasztalatoknak megfelelően.
Azok az agyterületek és agyi kapcsolatok, amelyeket gyakrabban használunk, megerősödnek, a többi gyengébb marad vagy elhal. Így ha a fiúcsecsemők rendelkeznek is némi biológiai előnnyel, ami a térbeli tájékozódást illeti, valószínű, hogy a fejlődés során egyre nagyobb mértékben eltérő tájékozódási képességek messze nem csak a tesztoszteronnak köszönhetők. Hanem legalább részben annak, hogy amíg a kislány a babaházban játszik vagy rajzol, addig a kisfiú jellemzően rohangál, biciklizik és focizik. Egyszóval: gyakorol.
