Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Újságírónak lenni azért is jó, mert bármilyen hülyeséget kitalálhatunk és bevezethetünk otthon, arra hivatkozva, hogy munka miatt kell. Idén is kiderült, hogy nem félünk a kihívásoktól, vagy ha igen, akkor azt is leírjuk, amit csak lehet kipróbálunk, és jól meg is osztjuk a tapasztalatainkat.
A mostantól nem használunk nejlonszatyrot kijelentésre valószínű egészen más válasz érkezik életünk szerelmétől, ha azt is hozzátesszük: cikk miatt kell. Így hát idén is kipróbáltunk egy sor érdekes és furcsa dolgot a saját bőrünkön a vadgesztenyével mosástól a molyok elleni küzdelmen át a műanyag palack nélküli életig. Itt vannak a kedvenceink.
Két gyerekünk van és nulla autónk
Pálma letette az autót, pedig teljesen nyilvánvaló, hogy autó nélkül lehetetlen gyereket nevelni. Persze, lehet bringázgatni a városban, nagyon menő meg minden, de ha gyereked lesz, biztosan veszel autót. Én is vettem. Aztán eladtam, mert nem használtam soha.
Aztán megint terhes lettem. Na, majd ha megszületik a második, akkor kelleni fog az autó – mondták az ismerősök, a család, és mindenki. Már két gyerekünk van, és még mindig nincs autónk. Elmondom, mi a könnyű benne, és mi a nehéz.
Így lettem negyvenes anyukaként fitnesslady
Primilla életmódot váltott itt
Az egész úgy kezdődött, hogy állati jól főzök. És, mivel az anyaléttel együtt jár, hogy az ember naponta legalább háromszor, de inkább ötször etet, meg minden ami ezzel jár, hát, ha már úgyis ez a program, beálltam én is enni a családommal együtt.
Akkor éreztem először, hogy nem stimmel valami, amikor elkezdtek kényelmetlenek lenni a ruháim, a melltartóim meg mint egy-egy kupak, úgy álltak a megnövekedett méreteimen. Sebaj, végül is hatvan kilóról indultam, vékony nő vagyok, nem olyan nagy gond az, ha nem jönnek rám a 36-os farmerek. Aztán teltek, múltak az évek, és szépen, észrevétlenül rám kúszott 15 kiló túlsúly, és vékony nőből termetes asszonysággá változtam.
Megőrültem: fél évig nem vettem PET-palackot
A környezettudatos életmód csak pár éve foglalkoztat, konkrétan azóta, amióta gyerekeim vannak, hiszen így máris személyesebbé válik az a probléma, hogy milyen lesz ötven év múlva a Föld. Valamikor tavaly év vége felé kattantam be teljesen, és döntöttem úgy, hogy kipróbálom, milyen a PET-palackmentes élet: emberkísérletbe fogtam, meglepően jó eredménnyel.
A kísérlet lényege, hogy nem vásárolok PET-palackot egyáltalán soha, semmilyen körülmények között, és meglátjuk, meddig tartható mindez. Hát képzeljétek, már fél év eltelt, és egy-egy kisebb botlást leszámítva (amit mindjárt kifejtek bővebben) nem vettem egy kanyi petpalackot sem. És nem is hiányzik. És sokkal kevesebbszer kell levinni a szemetet!
PET-palack nélküli élet - ami mostanra már egy éve tart - itt.
Túl a félmaratonon: kicsit belehaltam, de megcsináltam!
"Úgy gondolom, a félmaratont sokan túlmisztifikálják. Egy átlagos kondícióval ez a táv teljesíthető különösebb felkészülés nélkül is, persze nem mindegy, milyen intenzitáson" - mondta az edző Timinek májusban, de ő nem volt ebben ennyire biztos. Hiszen a két kilométer sem esett még túl jól neki akkoriban.
Futónaplójában viszont végig dokumentálta, hogyan jutott el odáig, hogy tényleg képes volt lefutni egy félmaratont. És hogy milyen volt ez neki.
Egészségesebb, ha használt ruhában jár a gyerek
Egy ideje nem igazán vásárolok magamnak új ruhákat, különösen nem fast fashion-boltokban, helyette inkább jó minőségű, márkás használt ruhát veszek. Így környezetbarátabb, hiszen a ruhagyártás sok széndioxid kibocsátásával jár, etikusabb, mert nem hatéves kambodzsai kislányokat dolgoztatok három műszakban, ráadásul öltözködhetek egyedien. A gyerekruhákat, különösen a babaruhákat illetően azért még én is elbizonytalanodtam. Persze, örököltünk valamennyi babaruhát barátoktól, és vettem pár cukibb darabot a használtruha-boltban is, de azért mégis...
Használt ruhában a szegénygyerekek járnak a Kincskereső Kisködmönben. És annyira cuki gyerekruhákat lehet kapni. És nem lesz valami baja a gyereknek a használt ruhától? Pláne amit nem is rokontól örököltem, hanem a turiban vettem, és ki tudja, ki viselte azelőtt?
Pálma, és az élet bejáratott ruhákban.
Vadgesztenyével mostam egy hétig
Egyrészt tényleg nem telt el nap, hogy valahogy elém ne került volna valakinek a lelkendezése: vadgesztenyével mosott, és milyen jól sikerült, másrészt viszont újságíróként mégiscsak feladatom a kételkedés, úgyhogy egy percig sem hittem benne őszintén. Ugyanis, ha a vadgesztenye tényleg tisztára mossa a ruhát, vajon miért költünk ennyi pénzt különféle mosószerekre?
Végül úgy döntöttem, hogy magam fogom eldönteni a kérdést: kipróbálom. Szerencsére van két nagy gesztenyefánk, így az előkészületek nem követeltek különösebb logisztikát. A családom pedig már rég megszokta, hogy időnként a fejembe veszek mindenféle furcsa dolgot, ezért a szemük sem rebbent, amikor megjelent a mosógép mellett egy kosár vadgesztenye, a tetején egy metszőollóval.
Primilla és a vadgesztenyével mosás itt
Bebarnultam, mint Pumpedék
Amikor először néztem bele a Pumpedék című műsorba, megigéztek a látottak, és csak úgy kapkodtam a fejem. Mi történik? Van egy teljes (szub)kultúra, ahol nincs nagyobb sértés annál, mint hogy "fehér vagy, össze vagy esve"? És vannak, akik életvitelszerűen fújatják magukat barnítóval? Ezt azonnal ki kellett próbálnom!
Pumped Gabó nem tévedhet. Úgyhogy mondhatni, példát vettem róla, és a hóvégi utolsó ötezresemmel bejelentkeztem egy UV-mentes barnításra (költhettem volna még fehérjeporra is , de attól még nem leszek barnább sajnos, azon meg nem segít semmi pár nap alatt, hogy nem vagyok kigyúrva). Szóval belevetettem magam a netes keresgélésbe, majd választottam egy szimpatikus kozmetikát, ahol egyébként UV-mentes barnításra is van lehetőség. Korai dátumra kaptam időpontot – ezek szerint nem tolonganak tömegek a barnítókban? –, és már mentem is!
Pumped Margó és a csodálatos barnulás itt
Meditált a gyerek, meditáltam én is
A mindfulness-meditáció napjaink egyik legfelkapottabb pszichoterápiás módszere: a buddhista meditációban gyökerező technika hatékonyságát tudományos vizsgálatok is igazolják számos probléma esetén. A mindfulness vagy magyarul tudatos jelenlét meditáció gyerekek számára is sok szempontból hasznos, létezik kifejezetten gyerekverziója is, de a gyerekekkel kapcsolatba kerülő felnőttek, vagyis a szülők és a gyerekekkel foglalkozó szakemberek is tapasztalhatják a módszer előnyeit.
Kipróbáltunk mindent: a gyerekverziót négyéves gyermekünkön teszteltük, a felnőtteknek szóló verziót saját magunkon, a gyerekekkel foglalkozó szakemberek témájában pedig kifaggattunk egy szakembert.
Pálmáéknál az egész család lelazul
Iszapba borultam, hogy szebb legyek
Ketten voltunk olyan szerencsések az irodában, hogy egy-egy zsáknyi, a bőrtípusunkhoz igazított Adrienne Feller termékkel indulhattunk neki az ősznek: Brigi és Margó is fiatalabb és kevesebb bőrhibával tarkított arcbőrre vágyott, de bőrtípusuk teljesen különböző. Míg Briginek érzékeny, vékony, vízhiányos, pirosodásra hajlamos a bőre, Margó a tág pórusokkal és pattanásokkal küzdött. Na meg persze ráncokkal, helyenként zsíros, máshol száraz bőrrel.
Hogy mire mentek/mentünk 5 hét alatt, alább megtudhatjátok - és bátrak vagyunk, úgyhogy saját képekkel is illusztráljuk a folyamatot!
Főztél már vacsorát egy kotyogósban?
Én már igen, a budapesti Refuge-ban, egy holland szakács vezényletével. A dolog annyira nem tűnt praktikusnak, cserébe nagyon vicces élmény. A fix adagok miatt fogyókúrás módszernek viszont egyenesen csodás.
A végeredmény bármelyik közepesen jó ázsiai levesezőben elmenne, csak ott valószínűleg kicsit kevésbé körülményesen készülne el ugyanez.
Timi kalandjai a kotyogós kávéfőzőben készülő étellel.
Márpedig van élet nejlonzacskó nélkül
Van annak egy erős szuperhős faktora, amikor az ember megpróbál lemondani valamiről, ami a civilizáció része, ugyanakkor borzasztóan káros a környezetre. Nejlonzacskó nélkül márpedig lehet élni, habár nem könnyű, ráadásul a társadalmi berögződésekkel is meg kell küzdeni. Eleinte engem néztek hülyének az eladók, most viszont már annyira hozzászoktam a nejlonmentes élethez, hogy én nézem ufónak azt, aki még mindig ilyesmit akar rám sózni, miközben itt pusztul ránk a Föld.
Nyolc hét telt el azóta, hogy emberkísérletbe kezdtem: elhatároztam, hogy kipróbálom, lehet-e élni nejlonzacskók és -szatyrok nélkül. Azt már az elején sejtettem, hogy nem lesz könnyű dolgom, mert a nejlonzacskó nagyon praktikus dolog, ráadásul évtizedes berögződéseket kell megtörnöm, másokéit és a sajátjaimat is, de hát ettől izgalmas az egész
Primilla és a zacskómentes élet tapasztalatai itt.
Ilyen az élet papucscipőben
Sokaknak nyilván nem nagy ügy felhúzni egy papucscipőt, és tényleg, annyira nagy különlegesség nincs benne: nekem mégis furcsa egy olyan lábbeli, ami elöl zárt, tehát nem nyári papucs, hátul viszont nyitott, tehát nem is átmeneti cipő, mondjuk mokaszin. Nehezen tudtam elképzelni, hogy egy ilyen papucscipő kényelmes lehet, hiszen most vagy fázik a lábam, vagy nem: ha nem, akkor ott a nyitott szandál, ha meg fázik, akkor miért pakolnám ki szabadon a sarkam?
Szóval a Gucci után szabadon válogathatunk a fast fashionben 6 és 10 ezer forint között fekete bőr (és műbőr), szatén, virágmintás és csillogó fémes papucscipők közül. A fekete nyilván remek biztonsági választás, amellé akárhogy fel lehet öltözni. Én csak vásárlás után jöttem rá, hogy bizony a virágoshoz nem lesz olyan könnyű megfelelő dzsekit és táskát találni.
Harcom a kajamollyal
Az élelmiszermoly pár éve költözött be hozzánk, még az előző lakásban. Eleinte csak az tűnt fel, hogy repked pár lepke a konyhában. Ez nem kellemetlen. Csak aztán beette magát mindenbe, és idővel molynyomokkal volt tele az összes étel. A liszt, a rizs, a gyerekek gabonapelyhe. A búzadara, a csoki, a dió, a mák, a tészta, a zabpehely, a szálas tea.
Ennek legalább három éve. Eleinte azt hittem, hogy kisebb áldozatokkal megúszható a dolog, a molyos ezt-azt kidobjuk, aztán jó lesz. Végül elegem lett abból, hogy minden az övék a kamrában, mindenfélét elolvastam a témáról, és tudományos alapossággal álltam neki a harcnak. A mintegy másfél négyzetméternyi kamra molymentesítése körülbelül 8 órányi munka volt. (Viszont mostanra négy hónapnyi molynélküli élet van mögöttünk!)
