Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Nemcsak a szimbólumrendszerük miatt, de azért is, mert onnan tudhatjuk meg, hogyan néztek ki a ma is fogyasztott zöldségek és gyümölcsök eredeti, nemesítés előtti formájukban.
A reneszánszban közkedvelt festménytémáról, a csendéletről köztudott, hogy a festőien egymás mellé komponált tárgyak az esztétikus látványon túl bonyolult szimbólumokat és allegóriákat is megjelenítettek. Van azonban egy teljesen más, de legalább ilyen érdekes vonatkozásuk is: ezekből tudhatjuk meg, hogyan néztek ki a ma ismert gyümölcseink és zöldségeink a nemesítés előtti formájukban.
Erre egy amerikai professzor, James Nienhuis mutatott rá, aki a wisconsini egyetemen tanít, és úgy gondolta, a nemesítés történetéről szóló előadását reneszánsz festményekkel dobja fel.
Itt van például Giovanni Stanchi egyik csendélete, amin dinnyék vannak. Na de milyenek? Nem igazán hasonlítanak a mai, általunk ismert dinnyékhez. A vélhetően 1645 és1672 között készült képen ugyanis az látható, hogyan nézett ki a dinnye a nemesítés előtt.
"Nagyon jó szórakozás elmenni a múzeumba, végignézni a csendéleteket, és megfigyelni, hogy a zöldségeink hogyan néztek ki 500 évvel ezelőtt. Sok esetben ugyanis ez az egyetlen lehetőség, hogy megtudjuk, hogyan néztek ki ezek a növények, hiszen nem lehetséges ennyi ideig tárolni őket" - vezette le a Vox újságírójának.
A görögdinnye eredetileg Afrikából származik, de a nemesítések során Dél-Európába és a Közel-Keletre is eljutott. Az európai kertekben az 1600-as évek táján terjedt el. A régi dinnyék - ami például Stanchi képén látható - vélhetően szintén nagyon ízletesek voltak, mivel szintén nagy mennyiségű cukrot tartalmaztak, frissen fogyasztották őket, és bort is készítettek belőlük, mindenesetre erőteljesen különböztek a mai dinnyéktől. A mai verzió nagyobb, és több benne a dinnyehús, ami a paradicsomban is megtalálható likopin miatt piros.
Ám nemcsak a szín változott, a magok nagysága is erőteljesen csökkent a dinnyében, ami a "háziasítás egy logikus lépése" - ahogy Nienhuis fogalmaz. Néhány generáció múlva már lehet, hogy csak a mai fotókról fogjuk tudni, hogy a dinnyének egyáltalán volt magja.
