Az ünnepek előtt és alatt az összes tévécsatorna előveszi azokat a filmeket, melyeket már tavaly is elővettek, meg azelőtt, meg tíz éve, mi pedig idén már tényleg nem szeretnénk újra látni őket. Választási lehetőség pedig lenne bőven, hiszen a filmtörténelemben készültek már igazán élvezhető alkotások is, a kertévék szerint mi mégis állandóan csak a karácsonyt gyűlölő zöld szörnyeket, foglalkozási balesetet szenvedő Télapókat és otthon maradt, betörőket szopató kiskölyköket akarunk nézni. Kedves tévécsatornák, itt a lista, mit nem szeretnénk harmincadszorra is látni, kedves kommentelők, Önöknek pedig itt a lehetőség: javasoljanak kevésbé elcsépelt, sőt, akár jó (de azért lehetőleg karácsonyi témájú) filmeket!
Igazából szerelem
Igen, ez még a vállalhatóbbak közül való, de valljuk be: 2003 óta minden évben megnézni, na, ennyire azért nem jó. Oké, igazi sztárparádé, köztük Oscar-díjas színészekkel, köztük a brit nagyágyúkkal, de mindenre ez sem mentség. A rendező, Richard Curtis valószínűleg biztosra akart menni, hiszen mindent felhasznált, amit csak lehetett, hogy egy népszerű karácsonyi filmet tegyen az asztalra, így aztán persze tele is lett a mű elcsépelt klisékkel: ünnepi készülődés, romantikus szerelmi vallomás a szállingózó hópelyhek alatt, emberi oldalát táncban megmutató politikus, kapuzárási pánikban szenvedő középkorú főnök, valamint cuki (és persze szigorúan plátói) gyerekszerelem.
Grincs
Jim Carrey mimikája amúgy is ijesztő, de valamiért amikor zöldre is maszkírozták hozzá dr. Seuss meséjének filmváltozatához, azt Amerikában igencsak díjazták (a bemutatását követő három hét alatt több mint 170 millió dollárt hozott). Európában viszont kevésbé épült be a karácsonyi köztudatba dr. Seuss mesekönyve, talán ennek köszönhető, hogy sokan egyszerűen csak idegesítőnek tartják a filmet. Lehet találgatni, vajon az elcsépelt karácsonyi frázisok, vagy Carrey vicsorai miatt.
Télapu
Speciális tudásanyagra lesz szüksége annak, aki egy napon arra ébred, hogy ő a Mikulás. Pánikra semmi ok, a Télapu-trilógiában minden tudnivaló benne van, azaz: miképp kell bánni a rénszarvasokkal; hogyan küzdjünk meg a területüket védelmező kutyákkal; mit tegyünk, ha nincs kémény a ház tetején; vagy ha Mikulásként börtönbe kerülünk, hogyan szabaduljunk ki onnan? Szóval, ha Tim Allenhez hasonlóan, karácsony reggelén nagy pocakkal és hosszú, fehér szakállal, piros kezeslábasban ébredünk, akkor mindenképp nézzük meg ezt a gyorstalpalót, a rossz hír azonban, hogy ha nem változunk Mikulássá, akkor nem sokat veszítünk azzal, ha (idén végre) egészen véletlen elmulasztjuk.
Reszkessetek, betörők!
Az egykori gyereksztár, szegény Macaulay Culkin már rég felnőtt droghasználó, aminek szerintünk simán lehet köze ahhoz is, hogy mióta elkészültek, egy karácsony sem múlhat el valamelyik (vagy az összes) Reszkessetek, betörők! film nélkül. Kár, mert ezeknek, akárcsak a főhősnek, mára már teljesen elkopott a varázsuk. A fiatalabbakat talán még leköti, ahogy Joe Pesci és Daniel Stern rendre belesétálnak a gyerekes csapdákba, a tapasztalt apukák és anyukák viszont valószínűleg inkább a szaloncukrokat kötözgetik, mintsem hogy ötvenedszerre megnézzék a trilógiát.
Hull a pelyhes
Arnold "Terminátor és kaliforniai kormányzó" Schwarzenegger pályája során néhányszor belekóstolt a vígjátékok világába, és nem, csak nem adta fel. Pedig kapott jópár őszinte kritikát, ezek ellenére mégis elvállalta az egyik legelcsépeltebb karácsonyi kliséfilm főszerepét, és elfoglalt üzletemberként próbálja megkaparintani a tökéletes ajándékot kisfia számára: ez nem más, mint a gyerekek nagy álma, az akcióhős Turbo Man. Szintén filmes klisé, ahogy az elfoglalt üzletemberek általában még a szeretőjüknek szánt szexi csipkebugyit is a titkárnővel vetetik meg, ezt az egy klisét azonban kihagyták a filmből, mert akkor nem lett volna alapkonfliktus. Elfoglalt Üzletember Apuka tehát az utolsó pillanatban, Szenteste napján indul beszerezni a játékot, amiből persze már kiárulták a raktákészletet, és mivel nem ő az egyetlen, aki szemet vetett rá, így elindul az erőltetett poénokkal teli harc az utolsó darabokért az apukák között.
Bridget Jones naplója
Az Igazából szerelem párdarabja, a szinglik kultfilmje, amióta kijött, minden év karácsonyán sugározza a tévé. Alapvetően vicces és szerethető, persze, csak ha valakit nem idegesít halálra egy komplexusokkal teli, súly- és fehérneműproblémákkal küzdő, szerelmet kereső szingli. Aki viszont sajnos - a rengeteg vetítésnek köszönhetően - mára egyre többeket idegesít. Így egyre kevesebben vannak, akik még mindig megmosolyogják Marc Darcy rénszarvasos pulcsiját, a tűzoltósági jelenetet, vagy a híres nagyibugyit.
Holiday
A dupla Bridget Jones: a sztori két frissen összetört szívű szingli (mi más?) nő történetét mutatja be, akik otthont cserélve próbálják meg átvészelni a karácsonyt - természetesen a gyűlölt férfiak nélkül. De hahó, karácsonyi filmben vagyunk, persze, hogy nem így lesz, még újév előtt duplán jön a szőke herceg is, nem véletlen, hogy a film sokáig a kritikusok fő célpontja volt. Nemcsak a mesterkélt jeleneteket húzták le (a látványos műhóval az élen), de a színészek, Cameron Diaz és Kate Winslet teljesítményét is. Hiába adják le sokadszor, nem tudjuk ajánlani - hacsak ön nem összetört szívű szingli, aki épp Londonba/Los Angelesbe készül, hogy ott cserelakásban töltse az ünnepeket. Csak hogy tudja, mire számítson.
