Hunter S. Thompsontól József Attiláig: az öngyilkos író a jó író?

Zanza!

Már Arisztotelész is úgy gondolta, hogy számos kreatív és tehetséges emberre jellemző a melankólia és a felfokozott hangulati állapot. Ennek megfelelően az irodalom nagy tehetségei közt is számos depresszióst találunk, akik közül sokan egész az öngyilkosságig jutottak: Hunter S. Thompson, Sylvia Plath, Márai Sándor vagy Csáth Géza hiányzik önnek jobban?

A depresszió régi magyar jellemvonás, amit töretlenül őrzünk: ma a felnőtt lakosság 5-7 százaléka szenved ebben, és az öngyilkossági rátánkkal a WHO-statisztikája szerint elsők vagyunk Európában. A hervasztó számokat talán kompenzálja kicsit, hogy depresszió és az alkotóvágy nem állnak távol egymástól.

A tehetség veszélyes

Nancy Coover Andreasen amerikai neuropszichológus kutatásai szerint jelentős az a kapcsolat, mely az elismert művészeket és a klasszikus lelki nyavalyákat jellemzi. Ebben a vizsgálatban 30 sikeres írót és 30 kontroll személyt vizsgáltak, az írók és kontrollcsoport tagjainak jelenlegi és múltbeli pszichiátriai diagnózisait rögzítve. A vizsgálat eredménye szerint az írók 80 százaléka, míg a kontrollcsoport tagjainak csupán 30 százaléka szenvedett mániás depresszióban. Az írók 37, a többiek 14 százaléka esetében volt jelen alkoholizmus vagy droghasználat. A depresszióról pedig már régóta tudjuk, hogy elszenvedői fejében nem ritkán fordul meg az öngyilkosság gondolata, több ízben el is jutnak a megvalósításig.

Szóval az sem úszhatja meg a boldogtalanságot, akinek kiadós tehetség jutott: ezért is van annyi öngyilkos például az irodalomban. Ön kitől olvasott volna még szívesen?

Csáth Géza – egy tégely vazelin és rengeteg drog

Az orvos-író Csáth 1919-ben, 32 éves korában hunyt el pantopon-túladagolásban. Életműve minden egyes darabját áthatja az az őrület, amiben élt: drogfüggőség, szex, szenvedés. Életműve Szász János filmrendezőt is megihlették, Ópium – Egy elmebeteg nő naplója című filmje a 38. Magyar Filmszemlén négy díjat is nyert. A Csáth által álmodott világ a kamaszkor heroinja. „Gimnáziumban találkoztam Csáth műveivel először. A tananyag szerint haladtunk, az unalmas reformkori irodalomból a nővérem íróasztala rántott ki a galléromnál fogva, ugyanis onnan loptam el Csáth Géza A varázsló halála című könyvét. Végtelenül megnyugtató volt felismerni 16 évesen, hogy a magyar irodalom nem csak az Anyám tyúkját kínálja a kamaszkori káosz kezelésére, hanem itt van pl. Csáth, aki annyira szétesett volt, hogy a műveit olvasva mindig egy kicsit kiegyensúlyozottabbnak érezhettem magam. Még most emlékszem arra a pillanatra, amikor először olvastam tőle, hogy egy tégely vazelinnal indult csajozni, ami szerintem nagyon laza lehetett a XX. század elején. Köszönöm, Csáth Géza, hogy nem lettem mániás depressziós, drogos senkiházi” – mesélte el Janka, miért is szereti annyira Csáth munkásságát. Aki kedvet kapott a Csáth által kínált világ megismeréséhez, az menjen el a Pinceszínházba január 24-én 19 órakor a Csáth Géza: Pertics Janika című darabra.

Ernest Hemingway és a babzsákhatás

Az alkoholista Hemingway 1961-ben lőtte magát főbe. Írói munkásságát Timi a következőképpen jellemezte: „Szerettem azt a dagályosságot, amivel minden általam ismert művében operált. Azt az érzést keltette az emberben olvasás közben, mintha egy végtelen vízágyon ringatózna. Sokak számára ez baromi idegesítő lehet, főleg, hogy nem tud elmenekülni a vízágyról, de aki szereti ezt a parttalan lebegést, annak ez fekszik. Az Öreg halász és a tengert olvasva úgy éreztem, mintha a mikulásszerű Hemingway ölében ülnék, aki valójában nem is ember, hanem egy szakállas babzsák.”

Raymond Chandler viszont már nem nyilatkozott ennyire elismerően az íróról: „Azt hiszem, ennek az embernek, ha ő maga választhatta volna meg, ez lett volna a sírfelirata: ITT NYUGSZIK EGY EMBER, AKI BAROMI JÓ VOLT AZ ÁGYBAN; MILYEN KÁR, HOGY EGYEDÜL VOLT OTT. A lényeg azonban, hogy kételkedni kezdtem benne, létezett-e egyáltalán. Ha valaki valamiben jó, abban a témában azért nem kell olyan keményen pedáloznia – vagy igen?”– idézi őt Joe Eszterhas Ördögi kulcs Hollywoodhoz című könyvében.

József Attila szobra a Kossuth téren
József Attila szobra a Kossuth térenFotó: Földi Imre

József Attila, a legnagyobb magyar bipoláris költő

József Attila Csáthoz hasonlóan szintén 32 évesen vetett véget életének, pontosabban az a vonat, ami elé ugrott (bár számos elmélet szerint vitatható, hogy  a költő valóban öngyilkos lett). A posztumusz Kossuth-díjas költő nevét a legtöbb magyar településen utcanévként is használják, művei számos művészt ihlettek meg. „Azért említem meg József Attilát, mert tulajdonképpen neki köszönhetem, hogy nem öltem meg az öcsémet 15 éves korában. Annyira idegesítő kis bipoláris szargombóc volt, nem tudtam elviselni az állandó kedélyingadozásait. Gimiben humán faktos voltam, és fel kellett dolgoznom József Attila életművét egy dolgozat miatt. Akkor jöttem rá, hogy az öcsémet nem feltétlenül kell gyűlölnöm azért, mert általában vagy végtelenül szomorú, vagy eszementen boldog, hanem csak el kell fogadnom. Azóta grafikus lett, és van egy kutyája is” – osztotta meg emlékeit Kati.

Arthur Koestler csak néhány évig volt kommunista

Az író-újságíró Budapesten született 1905-ben. Sokan polihisztorként is emlegetik, hiszen jártas volt a társadalomtudományokban, a pszichológiában, filozófiában és a természettudományokban is. Zsidó családból származott, először cionista mozgalmárként Palesztinába települt, de a kommunizmus eszméi is vonzották, be is lépett a német kommunista pártba. Kijózanítólag hatott rá, miután tapasztalatszerzésből a Szovjetunióba költözött, néhány év alatt teljesen eltávolodott a kommunista tanoktól. Ádám egyik kedvenc könyve a Napfogyatkozás című műve: „Szamizdatként terjedt el a rendszerváltás előtt, már eleve ez is nagyon vonzott. Ez nem egy lányregény! Koestler úgy ír, hogy ha eddig kőkemény kommunista voltál, és Lenin-bögréből ittad a reggeli kávét, akkor a könyv elolvasása után nem csak kidobod a bögrét, hanem össze is töröd előtte, és még a kávéról is leszoksz!” Idősebb korában Koestler Parkinson-kórban és fehérvérűségben szenvedett, 1983 márciusában, harmadik feleségével közös öngyilkosságot követtek el. Bár egészséges – és nála jóval fiatalabb – felesége azzal indokolta döntését, hogy nem tud férje nélkül élni, Koestlert azóta is sokan bírálják azért, mert beleegyezett az asszony döntésébe.

marai

Márai Sándor, a füves

A magyar Coelhóként is apsztrofált író eredeti neve: Márai Grosschmid Sándor Károly Henrik. 1900-ban született, 1989-ben vetett véget életének San Diegóban egy pisztolylövéssel. A posztumusz Kossuth-díjas író több tucat könyvet írt, Juli Máraival először a Füves Könyvet olvasva találkozott: „Gimis voltam, a címe miatt vettem meg. Miután rájöttem, hogy ez nem az, amire számítottam, bevágtam a polcra, és hetekig ott pihent az angol nagyszótár és a dinoszauruszos album között. Egy este elővettem, és egyhuzamban elolvastam. Nagyon sok cukiság van benne. Épp előtte dobott ki a barátom, padlón voltam, Márai rántott ki a gödörből. Még próbálkoztam A gyertyák csonkig égnek című könyvével, de az annyira nyálas volt, hogy a 20. oldalnál le is tettem. Nem akartam lerombolni a füves Márai képét.”

Misima Harakiri Jukio

Eredeti nevén Hiraoka Kimitake a japán próza- és drámaíró, költő, aki rituális öngyilkosságot, szeppukut követett el. Háromszor jelölték Nobel-díjra. Az egyik legjelentősebb 20. századi japán író, avantgárd életművében a modern és hagyományos esztétikát ötvözte, kulturális határokat törve át, fő témáiul a homoszexualitást, a halált és a politikai változást választva. Dani a következők miatt tartotta fontosnak, hogy felkerüljön a listára: „Japánbuzi vagyok, ezt mindenki tudja, aki ismer. Aki rajong Japánért, az egyszer úgyis elolvassa a Termékenység tengere című tetralógiát. Misima Jukio egy lángész volt, emellett igen olvasmányosan is írt. Japán történetét meséli el, de nem úgy mint egy ócska történelemkönyv, hanem izgalmasan, szenvedéllyel, cseresznyefavirágzással, szerelemmel, és persze szeppukukkal. Végül persze ebbe is halt bele. Szeppuku harakirit hajtott végre egy balul végződő mini terrorakció után.”

Sylvia üvegbura Plath

Sylvia Plath 1932-ben született Bostonban, 31 évesen lett öngyilkos Londonban. Elsõ verseskötete és a később oly sok kiadást megért önéletrajzi ihletésű regénye, Az üvegbura csaknem észrevétlen maradt egészen haláláig. Az amerikai líra élvonalába tartozó írónő 1963-ban konyhájában magára nyitotta a gázt, miután nedves törölközőkkel és ruhákkal teljesen elszigetelte a szobát közte és az alvó gyerekei között. Sírja Hemptonstallban áll, sírkövén a következőket olvashatjuk: "Arany lótuszt még a legmardosóbb lángok közé is ültethetünk".

Timi az írónő munkásságát a következőképpen jellemezte: „A nő zseniális, a könyvei hangulata pedig igazán magával ragadó. A metszően éles irónia és az érzelmek briliáns ábrázolása annyira lehengerlő, hogy nem tudok nem rajongani a csajért és a könyveiért.”

Anne Sexton, az au pairek védőszentje

Az amerikai költő-írót „vallomásos-gyónásos költészetéről” ismerhetjük, amiért 1967-ben Pulitzer-díjat kapott. Legfőbb témái között szerepel a depresszióval való hosszú küzdelme, végül 1974-ben, 45 évesen vetett véget életének, a szénmonoxid-mérgezést választotta. Kriszta Londonban ismerkedett meg az írónő munkáival. Au pairként dolgozott egy 3 gyerekes családnál, ahol a rászakadt hatalmas magányban egy ember értette meg fájdalmát, és az Anne Sexton volt. Kriszta az ő könyveivel feküdt és kelt, így fél év alatt 4 Sexton regényen rágta át magát, mire felfedezett egy olcsó pubot, így az ötödikre már nem volt szükség.

Hunter S. Thompson
Fotó: Patricia Steur / Sunshine

Hunter S. Thompson, a gonzóság maga

Thompson 2005-ben 67 évesen lőtte magát főbe Aspen melletti birtokán. A gonzó újságírás atyja egy új irodalmi műfajt alkotott, amely mégsem merőben új, hiszen gyökerei évezredes hagyományokon alapulnak, maga a technika régóta ismert és használt: az események középpontjában az író van, az objektív leírások helyett pedig a belső élmények és az egyéni látásmód a fontos. A sokak által példaképnek tartott Thompson azonban ellentmondásos és megosztó figura volt: kétségbevonhatatlan zsenialitása mellett erős nőgyűlölet és homofóbia, feleségverés, és még igen sok rossz dolog is írható a számlájára, de az is biztos, hogy nélküle sem a Félelem és reszketés Las Vegasban című könyvet és a filmet, sem a sokak által kritizált Rumnaplót, de még ezt a méltánytalanul kevesek által ismert cikket sem ismerhette volna meg a világ. Peti nagy kedvencéről csak annyit mondott: „Thompsonnál menőbb arc nem élt még, és soha nem is fog.”

Virginia Woolffal napozni a legjobb

A feminista regényírót a XX. századi irodalom egyik vezető alakjaként tartják számon. Nem véletlenül: írt regényeket, novellákat, irodalmi kritikáival nem kis szerepe volt a kor irodalmi térképének megrajzolásában, valamint férjével egy ma is működő könyvkiadó vállalkozást alapítottak 1917-ben,  Hogarth Press néven. Olyan híres írók műveit jelentették meg, mint Gorkij, Rilke, Freud, T. S. Eliot. Ők jelentették meg Angliában elsőként Madách Imre Az ember tragédiája című művét angol nyelven. Szilvi nagyon szereti Woolf munkásságát, a következőket mondta el róla: „Woolffal először Az órák című filmben találkoztam. Nicole Kidman játszotta, amit egy kicsit bántam, mert nem igazán szeretem ezt a szőke, gebe színésznőt, de Woolfot rajta keresztül mégis megkedveltem. A filmben kezdi el írni a Dalloway asszony című könyvet, amit rögtön el is olvastam, majd A világítótorony című könyvet is. Mindkét könyvben érezhető, milyen szenvedélyes egy csaj volt Virginia. Humor, irónia, társadalomkritika, ez mind benne van a kelléktárában. Montengeróban nyaraltam, mikor A világítótornyot olvastam. Életem legjobb napozásai voltak azok, Woolffal a kezemben.” Virginia Woolf 1941 tavaszán, 59 évesen telepakolta zsebeit kővel, és folyóba ölte magát.

Önnek ki hiányzik leginkább közülük?

  • József Attila 152
  • Hunter S. Thompson 75
  • Csáth Géza 55
  • Egyikük sem 48
  • Sylvia Plath 33
  • Virginia Woolf 33
  • Márai Sándor 29
  • Ernest Hemingway 16
  • Misima Jukio 6
  • Arthur Koestler 2
  • Anne Sexton 1
Blogmustra