Ahhoz, hogy igazán jó képeid legyenek, nem csak látni és komponálni kell megtanulnod, de tisztában kell lenned a technikai alapokkal is. Sorozatunk második részében összefoglaljuk, hogyan lesz a fényképezőgép potenciális ellenségből a barátod.
Lehet hogy a komponálásról már mindent tudsz, de legalábbis elolvastad sorozatunk első részét, ám a kereső és az exponálógomb ismerete igen kevés a sikerhez.
Minden gép más, de vannak olyan beállítások, amik szinte minden masinában megtalálhatók, így ezeket nem árt megérteni, és tudatosan alkalmazni. Természetesen automata üzemmód minden fényképezőgépen van, sőt általában előre rögzített beállításokkal különböző motívumprogramok is elérhetőek (tájkép, portré, sport, stb.), de ha kicsit tudatosabban szeretnél fotózni, érdemes egy életre elszakadni az automata üzemmódtól.
A rekesz és a záridő a fényképezés alfája és omegája
A fényképezőgép érzékelőjébe bejutó fénysugarak mennyiségének szabályozására a rekesz (vagy blende) szolgál. Értékei hagyományosan: 2,8 4 5,6 8 11 16 22, de lehetnek ettől eltérőek is. Amit érdemes megjegyezned, hogy minél nagyobb a szám, annál szűkebb a rekesz, a 2.8-as érték tehát egészen tág nyílást jelöl, míg a 22-es nagyon szűket. A rekesz nemcsak a fényt, hanem a mélységélességet is szabályozza, minél szűkebb résen jut be a fény, annál nagyobb lesz a mélységélesség a kapott képen. Tágabb rekesznél tehát a fő téma szépen, élesen kiemelkedik, míg a háttér elmosódott lesz (ilyet leggyakrabban a profik fotóin látsz), szűk rekesz esetén viszont a kép összes területe éles lesz.
Kapd el a tökéletes pillanatot
A záridőtől függ, hogy maga a rekesz mennyi ideig van nyitva. A záridőt (vagy megvilágítási időt) általában a másodperc tört részében mérjük: 1/1000 1/500 1/250 1/125 1/60 1/10 – de ez egy éjszakai felvételnél akár több másodpercre, vagy percekre is növekedhet. A pillanatok „kifagyasztására” a szélsőségesen rövid záridők alkalmasak (többnyire 1/1000 másodperc alatti értékek), a mozgás érzékeltetéséhez, bemozdult, absztrakt képekhez pedig hosszú záridőt érdemes használnod.
A záridőt normál esetben érdemes minél rövidebben tartani (minimum 1/125), ha nem akarsz csupa életlen, bemozdult képet produkálni, ugyanis 1/60-at vagy annál hosszabb záridőt már szinte lehetetlen kézből kitartani. Ha mégis hosszú záridővel dolgoznál, mert kevés a fény, akkor statikus témák fényképezésénél használj állványt, így elkerülheted a bemozdulást.
A rekesz nagysága meghatározza a záridőt is, és fordítva, a két beállítás mindig függ egymástól. Tág rekesznél rövidebb záridő alatt is elég fény jut be az érzékelőre, szűkebb rekesznél pedig hosszabb lesz a záridő. Ha kevés a fény ahhoz, hogy exponálj, akkor vagy a záridőt növeld, vagy a rekesznyílást vedd nagyobbra, mindenképpen több fény fog a gépbe jutni. Ha mást nem is, ezt mindenképpen érdemes tudnod, ha fotózni szeretnél.
Milyen gépet válassz?
A digitális fényképezőgépek alapvetően négy nagy csoportra oszthatóak: a legegyszerűbb fényképezőgépek a kompakt kisgépek, ilyen gépe szinte mindenkinek van, és ezek a masinák is egyre többre és többre képesek. Az ún. bridzs gépek már jóval többet tudnak, a cserélhető objektíves kisgépek (vagy mikro 4/3-os gépek) pedig egyre népszerűbbek, mivel kis méretük ellenére komoly tudásuk van, és nem utolsó sorban nagyon szépek, így a női fotósok szíve ezektől hevesebben ver. A tükörreflexes gépek a legfejlettebb fényképezőgépek, általában drágák és tekintélyes méretűek, ennek ellenére a hobbi- és professzionális fotósok egyaránt ragaszkodnak ehhez a géptípushoz.
Ha most ismerkedsz a fényképezéssel, akkor elég, ha beruházol egy nagyobb tudású kompakt gépbe (ezekből egyre jobbakat kapni), cserélhető objektíves kompaktot vagy tükörreflexes gépet csak akkor vegyél, ha komolyan szeretnél fotózni. Az utóbbi típusú gépek nem csak egyszeri beruházással járnak, mert különböző objektíveket, kiegészítőket is külön kell hozzájuk vásárolni. Bármilyen géped van, a legfontosabb, hogy tudd használni, érdemes tehát alaposan elmélyedni a géped használati útmutatójában.
Így használd a programokat a gépeden
Manapság már a legegyszerűbb kompakt gépeknél is választhatsz, milyen mértékben szeretnél beleszólni az exponálás folyamatába. Az amatőrök által leggyakrabban használt automata üzemmódban teljes egészében a gép veszi át a vezérlést, neked nincs más dolgod, csak komponálni, és lenyomni az exponáló gombot - aztán pedig a gépet hibáztatni, ha valami nem úgy sikerülne, ahogy elképzelted.
Az automata üzemmód speciális fajtái a motívumprogramok. A motívumprogramok a leggyakoribb helyzeteknek megfelelően korrigálják az automatika működését, így például a Sport program esetében a gép automatikusan rövid záridőt ad meg, hogy kimerevítse a pillanatot, a Portrénál pedig tág rekeszt, hogy az arcot kiemelje a háttérből. A programautomatika (jele P) csak egy fokkal több ennél, a gép ugyanis még mindig automatikusan választja meg a rekeszértéket és a megvilágítási időt, de már némileg te is beleszólhatsz a gép egyéb beállításaiba (vaku, ISO, stb.)
A blende előválasztásos üzemmód (jele A) a rekesz kiválasztását a fotósra bízza, míg a záridő kiválasztását a beállított blendenyílás alapján automatikusan elvégzi. A blende előválasztást szeretik a legjobban a fotósok, mert ezzel szabályozható a mélységélesség, de nem kell vesződni a megfelelő záridő kiválasztásával, mert a gép automatikusan megteszi ezt. Ha tág rekesszel akarsz fényképezni kis mélységélességű képet, akkor állítsd a géped a lehető legnagyobb blende nyílásra, és a gép automatikusan beállítja az ehhez párosuló záridőt.
Az idő előválasztásos üzemmód (jele T) - pont ennek fordítottja, a záridő kiválasztását bízza a fotósra és a blendét állítja hozzá automatikusan. Akkor használd, ha valamiért fontos a záridő, például sport fotózásnál, mikor a gyors mozgás miatt egészen rövid záridőre van szükséged. A választott záridőhöz a gép automatikusan beállítja azt a rekesz értéket, amivel pont elegendő mennyiségű fény jut az érzékelőbe. Ilyenkor tehát megadod a kívánt záridőt, a gép pedig ehhez rendeli hozzá a helyes expozíciót adó rekesznyílást.
A manuális üzemmódban (jele általában M) - minden beállítás a fotósra van bízva. A manuális üzemmódot általában csak a profik használják, így lehetőleg ne ezzel kezd a kísérletezgetést.
Használd az automata ISO-t
A digitális gépeknek a fényérzékenysége megváltoztatható, így rosszabb fényviszonyok között is használhatod ugyanazt a rekeszt, és nem kell lemondanod a rövidebb záridőről, ami garantálja a megfelelő élességet. A fényérzékenységet általában akkor kell növelned, ha nem elég a fény, tehát ha már nem tudod tágabbra állítani a rekeszt, és a záridőt sem akarod hosszabbra hagyni (mert már nem tudnád kézből kitartani), akkor kezdd el emelni az ISO értéket. Az ISO értékek általában 100 és 3200 között mozognak, a nagyobb szám nagyobb érzékenységet jelöl. A legtöbb gépen lehetőség van automatikus ISO állításra, így kezdőknek ezt a beállítást javasoljuk.
Az érzékenység növelésével nő a képzaj, nagyon magas ISO értéknél a kép szemcsés, azaz zajos lehet. Emiatt az ISO értéket próbáld a lehető legkisebb értéken tartani úgy, hogy a záridő és a rekesz még megfelelőek legyenek. A legújabb fényképezőgépekben már fontos paraméter a zajcsökkentés, azaz magas ISO értéknél is szép, tiszta képet kaphatsz.
A megapixel nem más mint parasztvakítás
A gyártók és kereskedők már évek óta megapixel-háborút vívnak egymás ellen, és megpróbálják elhitetni a hozzá nem értő amatőrökkel, hogy a megapixel egyenlő a jó képminőséggel. A magas megapixelnél azonban jóval többet számít például az, hogy milyen a gép optikája, így vásárlás előtt tájékozódj alaposan, vagy kérdezz meg egy profit, de ne dőlj be a megapixeleknek.
Napfény, felhős idő, éjszaka
A fehéregyensúlynak (White Balance, azaz WB) köszönhetően a fényképezőgép képes alkalmazkodni a fény színének változásához. A különböző fényviszonyoknál a fény színhőmérséklete eltérő, így a naplemente például vörösesre színez mindent. Ezt az emberi szem képes korrigálni, a fényképezőgép viszont a napfényre van kalibrálva, így ha ettől nagyon eltérő a fényképezett környezet színhőmérséklete, akkor a fényképen a színek eltolódnak valamelyik irányba.
A témák többségénél elég beállítani az automata WB-t, így a gép automatikusan korrigál. Ha ez nem elég, akkor különböző speciális WB beállítás közül választhatsz, ilyen a napfény, a felhős idő, az éjszakai felvétel, a lámpafény stb. Kezdőként is érdemes a fehéregyensúlyt mindig az adott témának megfelelően beállítani, így sokkal valószínűbb, hogy szép, a valósághoz közeli színeket látsz majd viszont a fényképeken is.
A következő részben a tengerpartok, tájak fényképezéséről lesz szó.
