Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A magyar gyártású, de külföldi elnevezéssel megdobott farmer márkákkal szemben, nem minden magyar ruházati cég igyekszik tagadni származását. Számos nemzetközi márka mögött bújik meg hazai tervezés és kivitelezés. Miután egyre több magyar tervező kezdett el farmert készíteni, már nem szégyen magyar farmert hordani.
Makány Mártánál új vállalkozás a farmerkészítés, a Blue Paprika viszont már jó néhány éve kísérletezik a hagyományos farmer megújításával. A hozzánk legközelebb álló stílust most Lang Szonja képviseli. Összességében úgy látszik, a magyar tervezők egyre többet foglalkoznak a farmerral, ezért éreztük fontosnak, hogy a vaskos, magyar farmertörténelmet áttekintsük.
A farmernadrágot eredetileg munkaruhaként hordták a 19. században, ám a 20. század második felében (az 1960–70-es évektől) már divatcikk lett és más ruhadarabokat, szoknyát, zakót, inget, kabátot és táskát is készítettek farmerszövetből. Hivatalosan az eredeti farmernadrág denimből (sávolykötésű pamutszövet) készül. Amikor a farmer-divat hazánkat is elérte, rendkívül sok pénzért lehetett csak hozzájutni egy-egy darabhoz.
A Trapper a kiváló áru
Az 1970-es évek végén a hazai textiliparban is megindultak a kísérletek a farmerszövet gyártására. A Buda-Flax Lenfonó és Szövőipari Vállalat budakalászi gyárában született a Trapper elnevezésű örök becsű farmer.
1978 tavaszán az Ifjúsági Magazin egész oldalas hirdetése tudatta, hogy megszületett a fiatalság szimbólumának magyar változata, piacra került a Trapper. Akkor még virágoztak a lengyelpiacok, buzgott a kishatárforgalom, és hatalmas érdeklődés támadt a farmerek irányába. A Trapper kellékezése megfelelt a kor színvonalának: bőrcímke, zsebcímke, fémgomb.1979-ben ez a márka elnyerte a Kiváló Áruk Fórumának díját.
A nadrágokat a hazai konfekcióipar állította elő és azokat részben a hazai piacon értékesítették (volt olyan év, amikor több mint egy millió darabot), részben az akkori KGST országaiban, főleg a Szovjetunióban. Később nemcsak a hagyományos „farmerkék” színben készítették a nadrágokat, hanem drapp, barna, khaki és fekete színben is. Később láncirányban csíkos és keresztirányban rugalmas szerkezetű farmerszövetet is gyártottak.
A magyar farmer aranykora
1981-ben a Buda-Flax kooperációs szerződést kötött a Lee Cooper céggel, megvásárolta annak gyártási licencét és annak alapján folytatta a gyártást – akkor már nem Trapper, hanem Lee Cooper néven. 1993-ig állt fenn ez az együttműködés, ekkor – a rendszerváltás következtében – a Buda-Flax elvesztette kelet-európai piacait és később már itthon sem volt versenyképes a termékével.
2005-ben a Trapper farmert újra gyártani kezdték az eredeti szabásminták alapján, de már külföldről beszerzett szövetből. Azóta farmerszövet-gyártás Magyarországon nem folyik, de kitörölhetetlen nyomot hagyott a divatban és a zenében, gondoljunk Delhusa Gjon "Mindenem a farmerem" c. örökzöldjére.
A Május 1 Ruhagyár 1977-ben a Levi Strauss céggel kötött kooperációs szerződést eredeti farmernadrágok gyártására. Évente mintegy 800 ezer Levi's farmernadrágot gyártottak, aminek mintegy egyharmadát belföldön értékesítették.
Az igazi magyar termék
A Trapper most is él, sőt, belépett a legszebb korba, hiszen 30 éves lett. Az anyag szövése ugyan más, de a belőle készült nadrág lazább, hajlékonyabb mint a többi. Divatos szövési hiba minden nadrágra jutott. Az indigófestés is jól sikerült, élénk sötét színe látványosan és gyorsan kopik, bizonyítva, hogy igazi farmerrel van dolgunk. Ennyi akkoriban már elég volt a sikerhez. Használat közben, hála az egyedi anyagnak, a nadrág a kritikus helyeken megnyúlik, jellegzetesen fehérre kopik, így a Trapper messziről felismerhető darab.
Tapasztald meg a Quintz Jeans-szel a Shake T-Blue élményt
Nem minden magyar ruházati márka igyekszik tagadni származását. Számos nemzetközi márka mögött bújik meg hazai tervezés és kivitelezés. De az is tény, hogy a többségében hazai tervezők által kreált cuccok gyártása inkább Kínában történik.
A Quintz Jeans farmergyártó céget 1985-ben indította egy testvérpár, az akkor még kisipari tevékenységben működtetett, manufakturális varrodában, a két fiú munkájával. A gyors fejlődés megkívánta a saját márkanév létrehozását, ami nem más lett, mint a családi nevük. A márka sikeres bevezetése után felépült az országos kiskereskedelmi eladói hálózat több mint 100 üzlettel. Ezzel párhuzamosan tovább fejlődött a természetes pamutanyagokból készült ruhák gyártása.
A Shake T-Blue fantázianevű női, szűk combú nadrágja kiemeli a csípőt, 98% pamutból, 2% elastanból készült. A Toledo Rain normál derekú, egyenes szárú, bő combú, cipzáras férfi modell. A cég különböző rendezvényeken is jelen van, illetve sokrétű szponzortevékenységet is folytat: a weboldalukon lévő galériában megnézhetjük azokat a fotókat, melyek az 1994-es Hilton Hotelbeli divatbemutatón készültek, hogyan mutat a lányokon az akkori kollekció.
A katalógus képeken a nagyvonalú életet hirdető fotók megörökítették ahogy a 2009-es Adria-Katamarán túrán - természetesen Quintz Jeans-ben - lazul egy úr a kis lélekvesztő fedélzetén, és ugyanilyen közvetlenül érzékeltetik a hangulatot a 2010-es XII. Jászboldogházai Motoros Találkozón készült felvételek.
Hányszor lehet meglovagolni a retrót?
Az az igazi retro-hatás, ha nem csak a névben, de a látványban is kibontakozik az érintett korszak esszenciája. A retro stílus főleg a 60-as 70-es évek stílusának újraértelmezése, újraélése. A Retro Jeans is magyar márka, termékeit elsősorban Magyarországon forgalmazzák. Árban megegyezik a Gas, Diesel, és ehhez hasonló külföldi márkák termékeivel.
Sokakat félrevezethet a termékeken gyakran előforduló "since 1964" felirat, ami csak az alapító születési évét jelzi. A bevásárlóközpontokban és egyéb kiemelt helyeken megjelenő márkaboltjai hamar ismertséget és presztízst értek el a magyar vásárlók között. Elsősorban a bulizó, trendérzékeny tizen-huszonéves fiatalokat célozzák meg. 2009 szeptemberétől Alessandro Barbiero lett a Retro Jeans design csapat vezetője, aki az Instituto Europeo di Design egyetemen tanult Milánóban.
Azért, mert a magyar még bátran vállalható
A Tyra Clothing divatcég ruhái egyszerre modern és nosztalgikus hatásúak, ugyanakkor a maguk módján funkcionálisak is. Az egyik alapító-tervező Lang Szonja, aki a félig magyar, félig olasz céget 1999-ben hozta létre Kótai Szilveszterrel. A magyar mivoltát szintén leplező, főként plázákban előforduló további márkákban nincs hiány:
Ilyen a kilencvenes évek végén megjelent olasz–magyar Devergo, vagy az originál megamárka benyomását keltő, Londonban bejegyzett Saxoo London, melynek jól csengő neve minden valamirevaló pálázában visszaköszön – misztikumát csak tovább fényezte az eleinte csak angol nyelven elérhető honlap. Célcsoportja a fiatal, nagyvárosi metrosex férfiak.
A Keyo Paris szintén magyar, női divatmárka, amely a Saxoo Londonhoz hasonlóan „álkülföldiként” tört be a ruházati piacra. Hozzá hasonló a Mayo Chix márka.
A 90-es években minden gyerek Budmil táskáért nyafogott, pedig bizony, ez a tétel is egy hazai sport- és szabadidő-ruházati márka. A márkanév egy rövidítés, amely Budapest és Milánó nevéből ered.
Hasonló márkák még a Heavy Tools, a G. Gecco, az Aboriginal a Philip Russel. Ne hagyjuk figyelmen kívül, hogy a felsorolt márkák mindig a gyakorlatban vizsgáznak: ha a minőség kiáll az ilyen-olyan fantázianév mellett, akkor a vásárló elégedett és hűséges lesz. Mert tud annyit a magyar farmer is, mint a legtöbb világmárka. Ha a Tisza cipőnek sikerült a brand zökkenőmentes újjáélesztése, másnak is bejöhet a dolog.
