A comb, a vádli és a fenék erősítése mellett még az egyensúlyodat is fejleszti ez a gyakorlat

A mai Dívány-edzésben újra elővesszük a nagy klasszikust, a mérlegállást, és még mindig tudunk rá izgalmas variációt mutatni! Korábban bemutattuk már részletekbe menően a gyakorlatot, melyet érdemes újra ismételni a haladó változat kipróbálása előtt. 

A mérlegállás – bármilyen retró gyakorlatnak tűnik is –, helyesen kivitelezve számos pozitív hozadékkal járulhat hozzá mozgatórendszerünk egészséges működéséhez: 

• A stabilizációs gyakorlatok növelik testtudatunkat, javítják egyensúlyunkat, fejlesztik neuromuszkuláris rendszerünk idegvégződéseinek, a receptoroknak a működését. Ezeknek jelentős szerepe van abban, hogy agyunk le tudja képezni aktuális helyzetünket a térben, és gyorsan reagálni tudjon arra, ha valami kibillentene bennünket az egyensúlyunkból. Az ilyen gyakorlatok szükségesek ahhoz, hogy „éles” helyzetben ez a propriocepciós folyamat gyorsan és pontosan végbemenjen, tudatos beavatkozásunk nélkül. 
• A stabilizáló mélyizmokon túl erősíti a hasizmokat, a farizmokat, a lábszár és lábfej izomzatát, valamint hátizmainkat is. 
• Mivel unilaterális, azaz aszimmetrikus gyakorlat, segít rávilágítani az izomegyensúly esetleges problémáira, és fókuszba veszi a gyengébb izmokat is. 
• Nagy előnye még, hogy mindenki az aktuális képességeihez, illetve edzettségéhez mérten tudja kivitelezni: az egyes variációk akár könnyített alaphelyzetben is elvégezhetők.

Összességében tehát gyakorlásával hozzájárulhatunk a helyes testtartáshoz, az arányosabb, erős izomzat kialakításához.

Mérlegállás mint kiinduló helyzet

A mérlegállás nem csupán önmagában egy gyakorlat, hanem alaphelyzetként izgalmas variációknak is teret enged. Korábban bemutattunk már egy olyan változatot, amely a kar és a comb izmainak bevonásával nem csupán fokozottan erősít, de a koordinációs képességeket is fejleszti. 

Mostani videónkban, melyet a The Stage nonstop táncstúdióban vettünk fel, megmutatjuk, mi történik, ha a mérlegállást kiegészítjük egy térdhajlítással. Ez a változat voltaképp egy egylábas guggolásra hajaz, csak éppen más – talán izgalmasabb – alaphelyzetből kiindulva.

• Vegyük fel a mérlegállás-alaphelyzetet.
  (Itt találunk videós segítséget a gyakorlat helyes végrehajtásához, a cikk végén pedig egy második videóban a hibákra is felhívjuk a figyelmet.) A térdhajlítás kivitelezéséhez nem kötelező a vízszintes helyzetben végzett mérlegállás, bár nyilván abból kiindulva a legizgalmasabb és legszebb a végrehajtás.
• A tartó lábunk térdét kezdjük el behajlítani. Ügyeljünk arra, hogy ne függőleges vonalban induljunk lefelé, térdünk előretolásával; hanem úgy, mintha guggolnánk, azaz a csípőnk hátra induljon el, combunk tartsa stabilan a helyzetünket. 
• Mindeközben az alaphelyzetet nem hagyjuk el, a felemelt láb hátul nem lóg lefelé, a farizmot tartjuk.
• A térdhajlítás mozdulat során is tartjuk törzsünk izomfűzőjét, nem engedjük homorításba a derekat. 
• Olyan mértékű hajlítást végezzünk térdünkkel, hogy a szabályos helyzetet képesek legyünk megtartani, ne billenjünk ki oldalirányba sem. Térdünk semmi esetre se lógjon a lábujjunk vonala elé. Amint elértük a szabályos kivitelezés határát, emelkedjünk vissza.

Végezzük el néhányszor az egyik lábra, majd ismételjük meg a másik lábon is. 

Mivel ez a gyakorlat egy eleve instabil alaphelyzetet fokoz további egyensúlyi kihívásokkal, érdemes néhány gondolatot szánni a lábfej helyzetére. Ha fél lábon túlzónak tűnik a teljes testsúlyunk terhelése, gyakran érezhetjük úgy, hogy könnyebb lenne a helyzetünk, ha a talpunk nagyobb felületen érintkezne a talajjal, így tudatosan, vagy sem, de elkezdjük befelé dönteni a bokánkat. Ez azonban teljesen téves elképzelés, hiszen a stabilitást nem a talpfelületünk biztosítja, hanem a boka- és térdízületünk megfelelő elhelyezkedése egymáshoz képest. Azaz a megfelelő tartóizmok akkor képesek erőkifejtésre, ha ez az ízületi helyzet optimális.

Egy pronáló lábfejhelyzet vagy egy lúdtalp éppen a lábunk boltozatának egységét bontja meg: ízületeink elmozdulásával izmainkat is előnytelen helyzetbe húzva, melyek így nem fogják tudni elvégezni munkájukat. Az ilyen és hasonló instabil gyakorlatok során tehát mindig fordítsunk figyelmet a bázis, azaz a lábfej helyzetére, és igyekezzünk aktiválni az azt stabilizáló izmokat, ahelyett, hogy a lábfej tartását mechanikusan megváltoztatnánk. Ebben egy megfelelően kiválasztott edzőcipő persze tud segíteni, de hosszú távon szerencsésebb, ha mezítláb, a cipő kialakításának segítsége nélkül tudjuk felépíteni ezt a kívánatos fiziológiás tartást. 

Ha nem vagyunk benne biztosak, hogy jól kivitelezzük-e a gyakorlatot, vagy meglevő mozgásszervi problémánkkal végezhetjük-e, forduljunk edzőhöz vagy mozgásterápiás szakemberhez!