Ennek ellenére soha nem kapott semmilyen elismerést, pedig Mileva szintén briliáns matematikus és fizikus volt. Bár tény, hogy maga Mileva sosem mondta, hogy jelentősebb szerepe lenne férje tudományos sikereiben, ráadásul Einsteinnek a válásuk után is több úttörő kezdeményezése volt a fizika területén. Meglehet, örökre rejtély marad, hogy Mileva Marićnak mekkora szerepe volt Albert Einstein sikereiben.
Einstein első felesége soha nem volt reflektorfényben
Bizonyítékok igazolják, hogy a fizikus Mileva Marić Einstein jelentősen hozzájárult a férje úttörő tudományos munkájához. De vajon ki emlékszik erre a zseniális tudósra? Bár férjét, Albert Einsteint a 20. század talán legjobb fizikusaként tartják számon, karrierjével kapcsolatban ritkán merül fel a kérdés, vajon mennyivel és mivel járult hozzá első felesége a tudományos sikerhez?
Bár Mileva Marić Einstein soha nem volt reflektorfényben, nevéhez semmilyen konkrét tudományos munka nem fűződik, a férjével váltott levelei és számos szemtanú elmondása azt bizonyítja, ő volt Einstein jobb keze az 1896-os találkozásuktól mindaddig, amíg 1914-ben el nem váltak egymástól.
A házaspárt az együtt töltött évek alatt nem csupán a fizika, hanem a zene és az egymás iránti szenvedély is összekötötte.
Nőként csak külön engedéllyel tanulhatott
Mileva Marić 1875-ben született a szerbiai Titelben. Szülei gazdag és megbecsült tagjai voltak a városnak, három gyermeket neveltek fel. Mileva még akkor kezdte meg gimnáziumi tanulmányait, amikor a nők tanulhattak, ám később ez a lehetőség is megszűnt. Apja azonban 1892-ben megkapta az oktatási miniszter felhatalmazását, hogy lánya részt vehet a fiúknak megtartott fizikaórákon. Mileva középiskolai tanulmányait 1894-ben Zürichben fejezte be, majd családja Újvidékre költözött.
Milevát osztálytársai zseniális, de hallgatag egyéniségnek írták le, aki szeretett a dolgok végére járni, kitartó volt és céltudatos.
Támasz volt Einstein számára
Albert Einstein és Mileva 1896-ban felvételt nyert a zürichi Politechnikai Intézet fizika-matematika szakára, ahol szinte elválaszthatatlanokká váltak. Órákat töltöttek együtt tanulással. Miután Einstein csak néhány előadáson vett részt, mert szívesebben tanult otthon, Mileva segített neki, koordinálta tanulmányait. Mindezt Albert leveleiből tudjuk, melyeket 1899 és 1903 között váltottak az iskolai szünetekben. Ezek a levelek első kézből adnak számot arról, Mileva mekkora segítsége volt Einsteinnek.
1899 augusztusában Albert ezt írta Milevának: „Amikor először olvastam Helmholtzot, olyan furcsának tűnt, hogy nem voltál mellettem, és ezt ma sem érzem másképp. Nagy könnyebbség számomra, és gyógyító hatással van rám a közös munka.” Aztán 1899. október 2-án Milánóból ezt írta:
„… az itteni éghajlat egyáltalán nem illik hozzám, és miközben hiányzik a munkám, sötét gondolatok töltenek el – más szóval, hiányzik, hogy a közelemben legyél, hogy kordában tarts, és megakadályozd, hogy elkalandozzam.”
Mileva nőként nem érvényesülhetett
Az 1900-as tanév végére Mileva és Albert érdemjegyei hasonlóak voltak, kivéve az alkalmazott fizikát, ahol a lány ötöst, a fiú azonban egyest kapott. Vagyis míg Mileva jeleskedett a fizikai kísérletek terén, addig Albert egyáltalán nem. A szóbeli vizsgán azonban a professzor 12-ből 11 pontot adott Einsteinnek, Milevának pedig csak 5-öt. Kettejük közül végül csak Albert szerzett diplomát, mert Mileva terhes lett.
A lány hiába kérte Einsteint, hogy ne hagyja szégyenben, és vegye el feleségül, de a férfi ekkor még hajthatatlan volt.
Milevát megviselték a történtek, másodszor is megbukott a vizsgáin, így nem szerezhetett diplomát. Ezután hazautazott Újvidékre, és titokban megszülte lányát, majd egyedül visszatért Svájcba.
Emellett Milevának azt is el kellett tűrnie, hogy bár 1900. december 13-án közösen nyújtották be első cikküket a kapillaritásról, ám a publikáció kizárólag Einstein neve alatt jelent meg, mivel abban az időben női névvel nem jelentettek volna meg tudományos munkát. Később számos Einstein-előadás jegyzete is Mileva kézírásával maradt fenn. Mindez nem véletlen. A korabeli visszaemlékezések szerint egy társasági összejövetelen Albert Einstein egyszer azt mondta:
„Szükségem van a feleségemre; ő segít megoldani az összes matematikai problémámat.”
Több oka is volt annak, hogy tudása és szakértelme ellenére miért nem érvényesülhetett Mileva. Abban az időben a nőket nem vették elég komolyan ahhoz, hogy a nevüket tudományos cikkekhez adják. Pontosabban a mű értékét csökkentette volna, ha Mileva neve megjelenik.
A másik ok az volt, hogy Albert Einsteinnek munkát kellett szereznie ahhoz, hogy összeházasodhassanak. Egy tudományos folyóiratban megjelent cikk pedig kiváló lehetőség volt tudományos munkásságának, képességeinek és tudásának bizonyítására.
Ezért pedig Mileva örömmel hozott áldozatot.
Az már más kérdés, hogy Einstein miért nem becsülte meg Milevát a közreműködéséért.
Mindezek ellenére Einstein a növekvő antiszemitizmus és sajátos szarkasztikus stílusa miatt továbbra sem talált munkát, ami miatt Milánóba kellett költöznie a szüleihez. Ez nem csak azért volt nehéz döntés, mert távol tartotta egymástól a szerelmeseket, hanem azért is, mert Einstein családja, különösen a férfi édesanyja nem nézte jó szemmel a tudós Milevával való kapcsolatát, ugyanis a lány nem volt zsidó, és ráadásul néhány évvel idősebb is volt Albertnél.
Einstein aratta le a közös munka babérjait
Együtt számos fizikai problémát megoldottak, számoltak, és ha kellett, akkor vitatkoztak. Mileva édesapjának egy 1905-ös újvidéki látogatása során arról mesélt, hogy férjével közösen befejeztek egy fontos tudományos munkát, amely Einsteint világszerte ismertté teszi majd. 1908-ban Conrad Habichttal közösen egy ultraérzékeny voltmérőt építettek. Trbuhović-Gjurić ezt a kísérleti munkát Milevának és Conradnak tulajdonítja, és ezt írja: „Amikor mindketten elégedettek voltak, Albertre bízták a készülék leírásának feladatát, mivel ő szabadalmi szakértő volt.”
A készülék szabadalmát végül az Einstein és Habicht neve alatt jegyezték be. Amikor Habicht megkérdezte Milevát, hogy miért nem tüntette fel a nevét, a nő válaszában arra hivatkozott, hogy ő és férje tulajdonképpen egyek.
A valaha élt legokosabb embernek hitt William James Sidis kétéves korában már el tudta olvasni a The New York Timest. Hatéves korára több nyelven beszélt, élete végéig pedig 25 nyelvet tanult meg. Cikkünkből megtudhatod, IQ-ja meghaladta-e Albert Einsteinét.
Megjelent az új Dívány-könyv!
Bálint Lilla, a Dívány szerzője új könyvében elmeséli, mi történt az irodalom és a művészvilág híres múzsáival a nagy szerelmek elmúlása után.
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
