Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A fáradtság, hajhullás, cikluszavar, pattanásos bőr vagy hirtelen testsúlyváltozás olyan tünet, amiből sokan arra következtetnek, hogy felborult a hormonháztartásuk. Orvosi értelemben azonban pontosabb hormonális egyensúlyzavarról beszélni.
Hogy ez mit jelent, mely életkorokban gyakoribb, milyen tünetekre érdemes figyelni, és kihez forduljunk panasz esetén, arról a gödöllői Nord Clinic belgyógyász-endokrinológus szakorvosával, Dr. Oláh Dórával beszélgettünk.
Mit jelent orvosi értelemben az, hogy „felborultak a hormonjaink”?
A hétköznapi szóhasználatban gyakran mondjuk, hogy valakinek „felborultak a hormonjai”, orvosi értelemben azonban inkább hormonális egyensúlyzavarról beszélünk. A hormonok feladata rendkívül sokrétű. Az életfolyamataink jelentős részét szabályozzák, és abban segítenek, hogy a szervezet egységes, harmonikus működésben maradjon. Minden hormonnak megvan a maga feladata, és az is, hogy adott helyzetben, adott időpontban mennyire van belőle szüksége a szervezetnek.
A hormonrendszer nagyon érzékenyen reagál a külső és belső hatásokra. Ha a szervezetet tartós stressz, betegség, alváshiány, rossz életmód vagy más terhelés éri, akkor egyes hormonokból túl sok vagy túl kevés termelődhet. Amikor azt mondjuk, hogy felborulnak a hormonjaink, akkor valójában arról van szó, hogy valamilyen okból kibillen az egyensúly: valamiből túl sok lesz, valamiből túl kevés. Mivel minden mindennel összefügg, ez utána más folyamatokat is érinthet.
Jó példa erre a kortizol, amelyet stresszhormonként is ismerünk. Akut stresszhelyzetben természetes, hogy megemelkedik a szintje, hiszen a szervezet ilyenkor a „fuss vagy harcolj” üzemmódra készül. A mai életvitel mellett azonban nemcsak valódi veszélyhelyzetek váltanak ki ilyen reakciót, hanem például
a tartós munkahelyi feszültség, az igazságtalan helyzetek, az alváshiány vagy a túlterheltség is. Ha ezek hosszú ideig fennállnak, az a hormonális egyensúlyra is hatással lehet.
Mely életkorokban vagy életszakaszokban gyakoribbak a hormonális eltérések?
A hormonális változások minden életkorban jelen vannak, de vannak olyan életszakaszok, amikor különösen látványosan befolyásolják a testi-lelki működést. Érdemes külön beszélni a női és a férfi szervezetről, mert a nőknél egy élet során több hormonálisan intenzív szakasz követi egymást.
Az első jelentős időszak a serdülőkor kezdete, amely már 8-9 éves kor körül elindulhat. Ilyenkor nemcsak testi, hanem személyiségbeli és viselkedésbeli változások is megjelenhetnek. A tinédzserkorban lányoknál elsősorban az ösztrogén, fiúknál a tesztoszteron kerül előtérbe.
Férfiaknál a fogamzóképes, illetve felnőttkori hormonális működés általában stabilabb. Náluk inkább az életmódbeli tényezők, a stressz, az alváshiány, a betegségek vagy más életesemények billenthetik ki az egyensúlyt.
Nőknél ehhez hozzáadódik a ciklikus működés. A menstruációs ciklus során a hormonszintek természetesen változnak, ez pedig hatással lehet a hangulatra, az energiaszintre, az alvásra és a terhelhetőségre is. A ciklus közepén, az ovuláció környékén sokan energikusabbnak érzik magukat, míg a menstruáció előtti és alatti időszakban gyakoribb lehet az ingerlékenység, az alvászavar vagy a rosszabb közérzet.
A nők életében következő nagy szakasz a perimenopauza, amikor a nemi hormonok szintje szélsőségesen ingadozhat. Ez sokaknál tinédzserkorra emlékeztető érzelmi és testi változásokat hozhat, de jellegzetes tünet lehet a hőhullám, az alvászavar, a hangulati ingadozás vagy az ízületi fájdalom is.
Nézd meg a doktornővel készült videós interjúnkat is!
A menopauza után a nemi hormonok már kevésbé határozzák meg a mindennapi működést, ugyanakkor az ösztrogén védő hatásának csökkenésével több krónikus betegség kockázata nőhet. Ilyen lehet például a magas vérnyomás, a cukoranyagcsere-zavar vagy a csontritkulás. Idősebb korban a kockázatok már inkább hasonlóvá válnak a két nemnél.
Ha valaki hízást, fogyást, hajhullást, fáradtságot, cikluszavart, pattanásos bőrt vagy hangulatingadozást tapasztal, valószínű, hogy hormonális eltérés áll a háttérben?
Igen, ennek nagy a valószínűsége, de ezek a tünetek önmagukban nem mindig specifikusak.
A hormonális problémák tünetei gyakran általánosak. A fáradtság például nagyon sokféle okból jelentkezhet. Állhat mögötte pajzsmirigyprobléma, inzulinanyagcsere-zavar, alváshiány, stressz, vashiány vagy más betegség is. Ugyanez igaz a hajhullásra, a hangulatingadozásra vagy a testsúlyváltozásra. Vagyis nem az a döntő, hogy egyetlen tünet megjelenik-e, hanem az, hogy mennyire tartós, mennyire zavarja az életminőséget, társulnak-e hozzá más panaszok, és van-e mögötte életmódbeli magyarázat.
Érdemes endokrinológushoz fordulni, ha az alábbi tünetek közül több tartósan fennáll:
1.rendszertelen, túl erős, túl fájdalmas vagy kimaradó menstruáció,
2. tartós fáradtság, alvászavar, memória- vagy koncentrációs probléma,
3. hajhullás, pattanásos bőr, fokozott szőrösödés,
4. libidócsökkenés,
5. szívdobogásérzés, különösen, ha kardiológiai ok nem igazolódott,
6. rövid idő alatt jelentkező, megmagyarázhatatlan hízás vagy fogyás,
7. étkezés utáni rosszullét, szédülés, remegés,
8. falási rohamok, erős édesség- vagy szénhidrátéhség,
9. hőhullámok, hangulatingadozás, ízületi fájdalmak perimenopauza környékén.
Minden hormonbetegség gyógyítható, vagy inkább tartósan kezelhető állapotokról beszélünk?
A legtöbb hormonális probléma inkább tartósan kezelhető állapot, nem pedig egyszeri, gyorsan lezárható betegség. Sok endokrinológiai eltérés krónikus jellegű, vagyis hosszú távú figyelmet igényel.
Ilyen lehet például az inzulinrezisztencia vagy a PCOS is. Ezeknél az állapotoknál gyakran genetikai hajlam is jelen van, ezért nem arról van szó, hogy a probléma végleg „elmúlik”. Inkább arról, hogy megfelelő kezeléssel, életmóddal és kontrollal az egyensúly visszaállítható, a panaszok csökkenthetők, sok esetben tünetmentesség és jó életminőség érhető el.
Ma már több területen megjelent egy óvatosabb, átgondoltabb szemlélet is. Például pajzsmirigyhormon-pótlás esetén korábban gyakori volt, hogy ha egyszer elkezdték a kezelést, később nem vizsgálták felül, valóban szükség van-e rá hosszú távon.
Ma már egyre fontosabb szempont, hogy indokolt esetben a terápiát újraértékeljék, és bizonyos betegcsoportoknál akár a leépítés lehetőségét is mérlegeljék.
Ez természetesen nem azt jelenti, hogy bárki önállóan abbahagyhatja a gyógyszerét. A hormonális kezelések módosítása kizárólag orvosi kontroll mellett történhet.
Mit tanácsol annak, aki hormonális problémára gyanakszik? Háziorvosnál, nőgyógyásznál vagy endokrinológusnál érdemes kezdenie?
Ez részben attól függ, hogy valaki állami vagy magánellátásban szeretné intézni a kivizsgálást. Állami ellátásban általában a háziorvos az első lépcső, aki szükség esetén továbbküldheti a pácienst szakrendelésre. Magánellátásban a szakember szerint sok esetben érdemes közvetlenül endokrinológushoz fordulni, különösen akkor, ha több tünet egyszerre áll fenn, vagy a panaszok régóta tartanak.
Nőknél cikluszavar, petefészekprobléma gyanúja vagy nőgyógyászati panasz esetén természetesen a nőgyógyászati vizsgálat is fontos kiindulópont lehet. A nőgyógyász ultrahanggal és vizsgálattal sok mindent tisztázhat, és ha hormonális háttér merül fel, endokrinológushoz irányíthatja a pácienst.
Véleményem szerint a legjobb megoldás sokszor a teammunka. A nőgyógyász és az endokrinológus munkája gyakran kiegészíti egymást, különösen inzulinrezisztencia, PCOS vagy menstruációs zavarok esetén.
A hormonális egyensúlyzavarok gyakran nem hirtelen, drámai tünetekkel jelentkeznek, hanem lassan, életminőséget rontó panaszok formájában. Éppen ezért nem érdemes elbagatellizálni őket. Ha a tünetek tartósak, visszatérnek, vagy több területet is érintenek, a kivizsgálás fontos lépés lehet a szervezet működésének megértésében és az egyensúly helyreállításában.
Kapcsolódó cikkünkben a pajzsmirigy működéséről olvashatsz bővebben.
