A mikroműanyagok a szervezetbe jutva többek közt vér-agy gátat is tönkre teszik. Ennek következtében nem csak a mikroműanyagok, hanem sok más káros anyag is átjut a határolón, elősegítve az olyan betegségek kialakulását, mint az Alzheimer- vagy a Parkinson-kór.
Az apró, szabad szemmel alig látható mikroműanyagok ma már gyakorlatilag mindenhol jelen vannak – az ételeinkben, az ivóvízben, a levegőben, sőt még a lakásunk porában is. Ráadásul egyre több tanulmány igazolja, hogy ezek a részecskék bizony az egészségünkre is hatással vannak, befolyásolják szerveink, szervrendszereink működését, és ez alól az agy sem képez kivételt.
A mikroműanyagok és a betegségek
A becslések szerint egy felnőtt évente akár 250 gramm mikroműanyagot is elfogyaszthat vagy belélegezhet (összehasonlításképpen: egy átlagos bankkártya súlya 5 gramm körül mozog).
Ez a mennyiség első hallásra meghökkentő, de a források sokfélesége miatt valójában nem meglepő. Mivel a mikroműanyagok a bolygón mindenhol jelen vannak, így bármilyen ételt fogyasztunk, azzal a szemcsék a szervezetünkbe jutnak. De még az alapvetően tömörnek tűnő palackokból is a bennük lévő italba oldódik valamennyi mikroműanyag, sőt a szintetikus ruházatunkról is állandóan milliószám szabadulnak fel ezek a mikroszkópikus részecskék – írja a ScienceDaily.
Bár a szervezetünk képes megszabadulni ezek egy részétől, sajnos közel sem mindegyiktől.
A kutatások azt mutatják, hogy bizonyos mikroműanyagok felhalmozódhatnak a szervekben, beleértve az agyat is. Ez különösen aggasztó, mert az agy működését több, egymással összefüggő mechanizmuson keresztül is képesek befolyásolni.
Ezt teszi velünk a mikroműanyag
Az egyik legfontosabb hatás, hogy a szervezet idegen anyagként azonosítja ezeket a részecskéket, és immunválaszt indít ellenük. Ez gyulladást vált ki az agyban, ami hosszabb távon károsíthatja az idegsejteket. A probléma azonban nem áll meg itt: a mikroműanyagok képesek meggyengíteni a vér–agy gátat is, amely normális esetben megvédi az agyat a káros anyagoktól.
Ha ez a védelmi rendszer sérül, még több gyulladáskeltő molekula és egyéb káros anyag juthat be az idegrendszerbe.
Ezzel párhuzamosan fokozódik az úgynevezett oxidatív stressz. Ez azt jelenti, hogy megnő a sejtkárosító, instabil molekulák mennyisége, miközben a szervezet védekező rendszere gyengül. Ez az állapot régóta ismert szereplője az öregedési folyamatoknak és számos idegrendszeri betegségnek.
A mikroműanyagok az idegsejtek energiaellátását is megzavarhatják. Az agysejtek működéséhez szükséges ATP termelése csökkenhet, ami olyan, mintha az idegsejtek „alacsony töltöttségi szinten” működnének. Ez nemcsak a sejtek aktivitását gyengíti, hanem hosszabb távon akár pusztulásukhoz is vezethet.
Ezek a folyamatok nem külön-külön zajlanak, hanem egymást erősítik. A gyulladás, az oxidatív stressz és az energiahiány együtt olyan környezetet teremthet az agyban, amely kedvez a súlyos neurodegeneratív betegségek kialakulásának.
Kóros fehérjék halmozódhatnak föl
A kutatók szerint a mikroműanyagok szerepet játszhatnak az Alzheimer-kór és a Parkinson-kór kialakulásában is. Elősegíthetik olyan kóros fehérjék felhalmozódását, amelyek ezekben a betegségekben kulcsszerepet játszanak, és károsíthatják azokat az idegsejteket, amelyek például a memória vagy a mozgás szabályozásáért felelősek.
Mindez különösen aggasztó annak fényében, hogy a demencia világszerte már most is több tízmillió embert érint, ráadásul a betegek száma a következő évtizedekben várhatóan tovább nő. Bár a kutatók hangsúlyozzák, hogy a mikroműanyagok és ezek a betegségek közötti közvetlen ok-okozati kapcsolat még további vizsgálatokat igényel, az eddigi eredmények alapján a kockázat sajnos meglehetősen egyértelmű.
Ha tetszett ez a cikk, érdekelhet az is, hogy melyek azok a betegségek, amik akár négyszeresére is emelhetik a demencia kialakulásának kockázatát.
