Egy közelmúltbeli kutatás szerint a túlevéshez és a hízáshoz jelentősen hozzájárulhat az is, ha evés közben iszunk. A vizsgálat során kiderült, hogy sem a harapás mérete, sem az étkezés sebesség nem befolyásolja érdemben az elfogyasztott étel mennyiségét, ellenben a gyakori vízkortyolgatás igen.
A fogyni vágyók hosszú idő óta vízivással vagy egyéb folyadékpótlással igyekeznek úrrá lenni éhségükön. De nemrég bebizonyosodott, hogy ez az étvágy kezelését szolgáló cselekvés sokkal inkább gátja, mint segítője a súlyvesztésnek.
Rossz ötlet evés közben inni
Sokan szeretnek evés közben valamilyen italt kortyolgatni annak reményében, hogy jobb lesz tőle az emésztésük, előbb éreznek majd teltségérzetet, megelőzhetik vele a habzsolást, vagy így kisebb adaggal is beérhetik. Egy új kutatás azonban rávilágított, hogy ez egy rossz étkezési szokás, ami ráadásul a szükségesnél többet evéshez is vezethet.
A vizsgálatot végző amerikai táplálkozástudományi és élelmezéstudományi kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy milyen viselkedésmintákkal hozható összefüggésbe a túlevés és az elhízás. Eközben jöttek rá, hogy azok, akik az étkezések során ivással próbálják önmérsékletre sarkallni magukat, végeredményben többet ehetnek.
A kutatásba bevont 42 résztvevőnek négy különböző napon kellett különböző mennyiségű sajtos makarónit fogyasztania. A résztvevők valamivel több mint fele normál testsúllyal rendelkezett, a többiek pedig túlsúlyosak vagy elhízottak voltak. A felszolgált tészta adagját minden alkalommal 100 grammal módosították, 400 grammtól egészen 700 grammig. Ezenkívül minden étkezéshez körülbelül 7 deci víz járt.
A cél: elnyújtani az örömöt
A vizsgálat során kiderült, hogy a résztvevők összességében többet ettek, ha nagyobb adag ételt kaptak, ám a harapás mérete és az étkezési sebessége nem befolyásolta az elfogyasztott étel mennyiségét – szemben a gyakori vízkortyolgatással. Azok ugyanis, akik nehezen tudták kordában tartani étkezési ösztönüket egy-egy gusztusos tányér láttán, több vizet fogyasztottak evés közben, mint azok, akik ellen tudtak állni a finom falatoknak.
A kutatócsoport tagjai úgy vélték, meglehet, hogy a gyengébb kontrollal rendelkezők azáltal igyekeznek maximalizálni az evés által képviselt jutalmat, hogy a hedonizmus okozta örömöt ivással késleltetik.
Más szóval, a falatok és a kortyok közötti „váltás” arra szolgálhat, hogy a nagyevők ameddig csak lehet, meghosszabbítsák az étkezés élvezetét.
Ennek felismerése arra enged következtetni, hogy a kognitív viselkedésterápia segíthet az evés szabályozásában, a súlykezelésben és az egészséges táplálkozásban. Az étkezéssel összefüggő rossz beidegződések és szokások kezelése pedig megoldást jelenthet a túlevés elkerülésében.
Nem véletlen, hogy amikor degeszre esszük magunkat, gyakran annyira feszül a gyomrunk, hogy úgy érezzük, szétrobban.
Vajon tényleg megtörténhet, hogy szétdurran a hasunk? És ha igen, mennyi ételtől? Ezekre a kérdésekre alábbi cikkünkben találhatod meg a választ.
