A főzéskor gyakran gyümölcsként használt ázsiai eredetű rebarbara kiváló antioxidáns, és tökéletes rostforrás is. Nem csoda, hogy az ősi kínai orvoslástól mára eljutott oda, hogy még italokban is fogyasztjuk.
Az Ázsiában őshonos rebarbara egy hűvösebb helyeket kedvelő növény, melynek egyes részei ugyan méreganyagot is tartalmaznak, másikak kiváló antioxidánsként, gazdag kalcium-oxalát-, K-vitamin- és rostforrásként régóta a természetes gyógymódok fontos alkotóelemei.
Véd a rákkal szemben, és óv a szív-, valamint a cukorbetegségtől.
Régóta hasznosítjuk sokoldalúan
Az ősi kínai orvosláson kívül az ókori arab, görög és római civilizációk is tudhatták, hogy a növénynek csak a savanykás ízű, húsos szárai ehetők, azok azonban a legkülönbözőbb elkészítési módokon egyszerre kínálnak gasztronómiai élményt és kedvező élettani hatásokat szervezetünknek.
A rebarbara sütve, főzve, grillezve, lekvárban, lepényben, de nyersen és italban fogyasztva is kifejti áldásos tevékenységét.
Antioxidáns
A káros szabad gyökök lekötésében segítő rebarbara fontos antioxidáns, azokat pedig mindig szívesen építjük be étrendünkbe, hiszen a daganatos megbetegedések elleni küzdelemben már a megelőzés fázisában is fontos szerepük lehet. A keringési rendellenességek kialakulását is gátló rebarbara közben támogatja a szervezet védekező mechanizmusát, vagyis jó immunerősítő és hatékony gyulladáscsökkentő is. Gyulladásgátló tulajdonságainak köszönhetően pedig javítja a sebgyógyulást.
Szíverősítő
Bár ezt a címet másra szoktuk ráragasztani, talán ideje átértékelnünk, és ezután például a rebarbarára tekintenünk úgy, mint egyik legfontosabb szervünk védelmezőjére. Szíverősítő hatását a rebarbara rostjainak koleszterincsökkentő hatásával éri el, melynek hála nemcsak a rossz koleszterin, de az összkoleszterinszint is mérséklődik.
Mindez alacsonyabban tartja a szívbetegségek és a szívroham kockázatát.
A-vitaminban gazdag
A szabad gyökök elleni harcban ez a vitamin is kiveszi a részét, mely egyúttal az öregedés késleltetéséhez is hozzájárul, és fiatalon tartja a bőrt is.
K-vitamin-forrás
Ennek a vitaminnak a csontképződés elősegítésében, a csontritkulás megakadályozásában és általában az erős, egészséges csontozat megóvásában van elsősorban nagy szerepe, de fontos a vér megfelelő alvadásához és az erek meszesedésének akadályozásához is.
Segíti az emésztést
A rebarbara egyszerre tartalmaz hasmenés-csillapító hatású vegyületeket és székrekedést akadályozó rostokat, így általánosságban elmondható, hogy támogatja az emésztőrendszer megfelelő működését.
Ásványokban is bővelkedik
Kálium-, kalcium-, folsav-, mangán- és magnéziumtartalma is alkalmassá teszi, hogy gazdag ásványianyag-forrásként tekintsünk rá.
Erre viszont figyelni kell
A rebarbarának számos kedvező élettani hatása van, mely előkelő helyen rangsorolja ezt a zöldséget az egészségmegőrzés érdekében fogyasztandó élelmiszerek között, mégis van legalább két olyan fontos tényező, amelyet mindenképpen figyelembe kell venni gyakori evése mellett.
Az egyiket érintőlegesen már említettük, vagyis: nem véletlen, hogy csak a szárrészt fogyasztjuk. Kis mennyiségben még ugyan ebben a részében is, de ennél erősebb, káros koncentrációban leginkább a levelekben találunk kalcium-oxalátot, melynek túlzott bevitele a szervezetbe az oxalátkristályok felhalmozódásához vezet. A más néven hiperoxaluriának nevezett jelenség során a kristályok miatt
megnő a vesekőképződés és a veseelégtelenség kialakulásának kockázata.
Másik potenciális veszélye, hogy az egyébként jótékony K-vitamin-tartalma
gátolhatja bizonyos vérhígító gyógyszerek hatékonyságát.
Ezekre való tekintettel a mindennapi étrendbe történő beemelés előtt érdemes konzultálni háziorvosunkkal, de akár dietetikussal is.
Ha kíváncsi vagy még más ételekre is, amelyek veszélyt is jelenthetnek, egy korábbi cikkünket ajánljuk figyelmedbe.
