A 20-as évek bizarr szexpartijait máig emlegetik: kitalálod, miért?

Olvasási idő kb. 3 perc

Voltál már igazán elszabadult partin? Meglehet, és szívesen várjuk kommentben az élményeidet, de az 1920-as években tartott bulikhoz képest elég nehéz újat mutatni.

Eleve a megnevezés is árulkodó: az első világháború után elhíresült bulik a petting party nevet viselték. F. Scott Fitzgerald This Side of Paradise című könyvében is írnak ezekről. A rendezvények a férfiak és nők szexuális felszabadulásának eszközei voltak az Egyesült Államokban. Ami azt is jelenti, hogy nagyon sokaknak szúrta a szemét minden egyes buli, velejéig erkölcstelennek tartva ezt a szabadszelleműséget – éppúgy, ahogy a jazzt is. 

A petting partyk ennek ellenére nem voltak olyan durvák, ahogy azt mai fejünkkel képzeljük. Igen, férfiak és nők is jelen voltak, ám mindenki keresett magának egy párt, ha tudott, és vele beszélgetett, csókolózott, ölelkezett – szexuális együttlét nélkül. Inkább az erotika volt terítéken, mint a mai szemmel megszokott nyílt nemiség és pőreség. Akkoriban még a ruhának, a szemvillanásoknak, a mozdulatoknak sokkal nagyobb jelentőségük volt. Nem kellett szinte meztelenre vetkőzni vagy több partnerrel egyszerre együtt lenni ahhoz, hogy valakit szexinek tartsanak.

3 jókedvű strandoló 1923-ból: szexpartikra is jártak közülük
Fotó: Kirn Vintage Stock / Getty Images Hungary

A történelem szexpartijai közé tartozhatna

Akkor mégis miért csoportosan csinálták? Pont az ellenőrizhetőség miatt. A ház vagy klubhelyiség, amit használtak, arra volt jó, hogy intimitást adjon, a résztvevők mégis kényelmes környezetben fedezzék fel elfojtott szexuális vágyaikat. Ám ebben sem lehetett akármeddig elmenni, legalábbis nem ott a helyszínen: mániákusan ellenőriztek minden párt, nehogy túl messzire menjenek az ismerkedésben vagy simogatásban. A csókolózás és az ölelkezés volt a megengedett maximum, a szexuális feszültség mégis – vagy talán épp ezért – szinte vágható volt.

Nők, akik így fedezték fel magukat

Akkoriban még nagyon erősen szabályozták a két nem közti érintkezést a társadalmi szabályok. A házasságok nagy része elrendezett volt, a frigyre lépés előtt nem volt megengedett a szexuális aktus. Nő nem kezdeményezhetett és nem mondhatott nemet, a férfiak irányítottak, és bizony számonkérték a másik erkölcsösségét és tisztaságát (ami csak a nőknek volt kötelező). A férfiak és a nők szerepe szinte betonba volt öntve, csak nagyon keveseknek sikerült ezeket áttörniük. A petting partyk viszont azt a célt is szolgálták, hogy megkérdőjelezzék a társadalom által előírt illemszabályokat, és újrafogalmazzák a nőiességet, ami nem egyenlő a passzivitással és az örömtelenséggel. A modern lányok inni, dohányozni és táncolni szerettek volna, de ez a szűk keretek között alig-alig volt megengedett. Kivéve a partikat! 

Divat volt a szexparti és a likőr: lányok az 1920-as évekből
Fotó: Kirn Vintage Stock / Getty Images Hungary

Minden a fiatal nők hibája volt

Miközben a mindennapokban a nőket a társadalmi normákkal elriasztották attól, hogy szabadon fejezzék ki magukat, szabadidejükben lázadtak. A nők rövidebbre vágatták a hajukat, mint illett, több sminket és rövidebb ruhákat viseltek. A petting partyk az önkifejezés médiumává váltak. Nem voltak kőbe vésett szabályok. Mindenki maga dönthette el, kivel és hogyan szeretne ismerkedni. Senki sem kényszerítette őket sem szexre (ami a házas nők sorsa volt), sem házasságra (ami a hajadonoké). Megélhették magát a szexualitás, a kísérletezés, a felfedezés tiszta örömét, mindenféle elvárások nélkül. Néha még az is megesett, hogy a csoportok tagjai spontán szerveztek bulikat autókban, félreeső termekben, házakban. Csakhogy semmit sem lehet örökre titokban tartani…

A szexpartikon a lányok az önfeledtséget keresték
Fotó: suteishi / Getty Images Hungary

Itt rontják el a gyerekeinket

A konzervatív gondolkodású emberek szemében minden simiparti gerendányi szálkának számított. Nem érdekelte őket, hogy a fiatalok legfeljebb a csókolózásig jutnak, már ez is botránynak számított. Ami egy kicsit is erotikus volt, azt szinte neurotikus pánikban kötötték össze a tiltott szexuális örömmel. S persze ki volt a hibás mindenért, ami az illemmel szembement? A nők. Anyák és apák aggódtak azon, hogy a fiaikat elrontják ezek az erkölcstelen összejövetelek (amíg el nem kezdenek bordélyba járni, ugye…), és a fiatal lányok szinte vámpírként vetik rájuk magukat. Ezért aztán a rendőrség mind gyakrabban csapott le a házibulikra, és zárták be őket. A fiatalok által kidolgozott biztonságos szexuális kísérletezést – védve voltak az erőszak, a terhesség vagy a szüzesség elvesztése ellen is – gyorsan berekesztette a konzervatív és szűk látókörű idősebb nemzedék, amely meg volt róla győződve, hogy a szexuális vágy csak gonosz lehet (kivéve, ha férfiról van szó). A nők dolga a gyerekszülés, az otthonteremtés, a háztartás. Kötelességtudóan kellett szolgálniuk a férjüket, nem bulikba járni, ahol – ó te jó ég! – azt csinálták, ami jólesett nekik. 

Fenyvesi Zsófia
Fenyvesi Zsófia
Oszd meg másokkal is!

Neked ajánlott

Az oldalról ajánljuk

Offline

Kijátszotta a cenzúrát: titokban tanította feminizmusra a lányokat a szocializmusban a magyar írónő

A Kádár-korszakban a cenzúra mindent látott és mindent ellenőrzött, de volt egy terület, amit a rendszer bürokratái mélyen lenéztek és elhanyagoltak: a lányregényeket. Ezt a zseniális kiskaput használta ki Kertész Erzsébet, a „Csíkos könyvek” koronázatlan királynője. Miközben a kultúrpolitika azt hitte, a szerző csak ártatlan, romantikus történetekkel szórakoztatja a kislányokat, ő valójában a legkeményebb feminizmust, a női egyenjogúság és az önmegvalósítás eszméit csempészte be a gyerekszobákba Hugonnai Vilma vagy Szendrey Júlia sorsán keresztül.

Életem

Ezt rontják el a legtöbben az adóbevallásukban

Sokan csak az szja-bevallás átnézésekor szembesülnek azzal, hogy év közben rosszul nyilatkoztak, jogosulatlanul vettek igénybe kedvezményt, vagy elmulasztottak feltüntetni egy fontos adatot. A NAV szerint továbbra is a gyermekek után járó kedvezményeknél fordul elő sok tévedés.

Mindennapi

Sokan nem tudják: ilyenkor nemet mondhatsz a túlórára

Téves az a nézet, hogy a főnök bármikor, korlátlanul benn tarthat munka után. Bizonyos esetekben a túlóra egyáltalán nem rendelhető el, máskor pedig csak a munkavállaló írásos hozzájárulásával. A munka törvénykönyve külön szabályokat állapít meg a rendkívüli munkaidőre, vagyis arra, amikor a dolgozónak a beosztásán túl kellene munkát végeznie.