Amikor az amerikai polgárjogi mozgalom nagy alakjaira gondolunk, Martin Luther King Jr., Rosa Parks vagy John Lewis neve szinte azonnal eszünkbe jut. Pedig Dorothy Height több mint fél évszázadon át ugyanazért az ügyért küzdött.
Az utóbbi napokban az iráni eseményeket figyelve az aggodalom tölthetett el mindenkit: pedig alakulhatott volna mindez másként is, az ország nem lenne a nyugati világ ellensége, ha reformer királyi családja véghez viheti terveit.
Van, aki szerint itt régóta csak feminácikról van már szó, mások szerint a feminizmus igenis kell. Kinek van igaza? El lehet-e dönteni egyáltalán, hogy valakinek igaza van-e? Erről is szól a Dívány Időutazók podcastjének legújabb része.
Nőnap kapcsán gyakran beszélünk üvegplafonról, egyenlőtlen fizetésekről, a női vezetők alacsony arányáról, miközben még csak a szegregátumokig sem kell menni azért, hogy ennél jóval nagyobb hiányosságokra bukkanjunk egyenjogúság terén.
Leginkább leveleikben és hímzéseikben fejezhették ki érzelmeiket a nők a középkorban és a kora újkorban. Ebben a férfiközpontú világban nem volt könnyű dolguk, ám olykor megtalálták a módját, hogy keresztülvigyék akaratukat.
Ha ma nőként mész be a munkahelyedre, íróasztalodon, az öltözőben vagy valahol talán egy kis cserepes virágot – primula lesz, mert az a legolcsóbb – vagy egy apró csokit találsz. Egy hét múlva az iroda tele lesz kókadt kankalinokkal, de vajon ezenkívül változik bármi?
Ha megkérdeznénk, szerintetek mikorra érhető el a nemek közti teljes egyenjogúság, egészen biztosan más választ adnátok, mint ami a valóság. Nem meglepő, ugyanis a valós időpont valóban letaglózó.
Ha a híres kémnőkre gondolunk, a legtöbbünk fejében Mata Hari neve fordul meg elsőként: azokat az amerikai kémnőket méltatlanul elfelejtettük, akik a CIA első napjaiban bizonyítottak sokat.
Ha a női jogokról beszélünk, ritkán említjük Ruandát példaként, pedig okunk lenne rá. Az ország legnagyobb tragédiájának hatására a nők arra kényszerültek, hogy kezükbe vegyék Ruanda sorsát: ez az ő történetük.
A nők világszerte kisebb arányban vannak jelen vezető pozícióban az üzleti életben. Mi ennek az oka, és mi történik, ha mégis egy nőé lesz a vezető szerep?
Nem véletlenül szoktuk mondani, hogy ha a férfiak is teherbe eshetnének, nem ilyen lenne az abortusz szabályozása, és ha menstruálnának, biztos, hogy havonta egy hét szabadság járna érte.
Voltál már igazán elszabadult partin? Meglehet, és szívesen várjuk kommentben az élményeidet, de az 1920-as években tartott bulikhoz képest elég nehéz újat mutatni.
