Elmondjuk, miért nincs értelme az oly vonzónak tűnő 30 napos fitneszkihívásokban részt venni. Az egyhangúságon túl ellene szól még az egyoldalú izomfejlesztés, a fals célok, és a rászánt idő sem olyan csekély, ha alaposabban megnézzük. Vajon ezek ismeretében is érdemes beleugrani?
Időről időre felbukkannak a közösségi site-okon olyan fitneszkihívások, challenge-ek, amelyeknek elvi célja az lenne, hogy egy adott gyakorlatban huzamosabb ideig – jellemzően 30 napig – pallérozzuk magunkat. Ez alatt az időszak alatt egy adott kiindulási állapotból fokozatosan emelve a teljesítmény mértékét, harminc nap alatt illene rakétaszerű fejlődést mutatni.
A challenge tárgya lehet az adott ismétlésszám fokozatos emelése például guggolásból, fekvőtámaszból, bármilyen számszerűsíthető gyakorlatból; vagy éppen egy kitartott gyakorlat időtartamának a növelése, például plank esetében. A 30 napos táblázatok több-kevesebb konkrétumot tartalmazhatnak az ajánlott léptékek terén, jobb esetben pihenőnapokat is beiktatva. Sokan szeretik és teljesítik ezeket, habár értelmük nem igazán van. Ki is fejtjük, miért.
Szerzőnkről
Dávid Enikő pilatesoktató, személyi edző, fő profilja a pilatesalapú funkcionális edzések gerinc- és ízületi problémák esetén; valamint a várandóstorna és a szülés utáni regeneráló edzések. Oktatóképzések vezető tanáraként osztja meg tudását a leendő edzőkkel.
Helyes kivitelezés
Ezek a challenge-ek általában online történnek, sőt passzív módon, ami azt jelenti, hogy ki lett adva az iránymutatás, de az edző sosem látja a résztvevőt. Ez alapvetően három fő aggályt is felvet:
- Nem látja, hogy a résztvevő a gyakorlatot megfelelően ismeri-e, képes-e helyesen kivitelezni, vagy éppen teljesen téves elképzelései vannak egy plankről például, mert az életben senki nem mutatta meg neki pontosan.
- Azt sem látja, hogy az a gyakorlat az adott résztvevő testfelépítésének vagy mozgatórendszeri sajátosságainak tükrében egyedileg módosítandó-e, illetve melyek lehetnek számára a kritikus pontok.
- Még ha tudja is helyesen a kihívásban részt vevő gyakorlatot, az edző nem látja, hogy a huszadik ismétlésnél vagy hetven másodpercnél is helyesen végzi-e, vagy az izomfáradás következtében történnek nem kívánatos kompenzáló helyzetváltoztatások, bekapcsolnak olyan izmok, amelyeknek biomechanikailag semmi keresnivalójuk abban a kivitelezésben. Jobb esetben a gyakorlat hatástalan lesz, rosszabb esetben ártunk vele.
Összességében az, hogy a challenge-ek a mennyiségről szólnak és nem a minőségről, a technikáról, az egyéni teherbírásról, nagyon káros irányba viszi el a testmozgás népszerűsítését – minden kétségtelen jó szándék ellenére is.
Esztelen számokkal dobálózó kihívások
Az első napi felütés már önmagában erősen kérdéses: például 20 guggolás vagy 10 másodperc plank. 20 szabályos guggolást megcsinálni az átlagembernek nem egyszerű feladat egyébként, de ha ettől el is tekintünk, 20 nappal később 115 guggolást kellene kivitelezni. A harmincadik napi penzum 150. Meg lehet csinálni egy hónap gyakorlást követően 150 guggolást? (Tételezzük fel optimistán, hogy az első napi ismétlésszám még reálisan teljesíthető is volt az illetőnek, se nem alul-, se nem túllőve.) Persze. Meg lehet csinálni egy hónap gyakorlást követően 150 szabályos guggolást? Erősen kétséges. De legalább válogathatunk majd a mellékhatásokból: görcsben fog-e állni a nyakunk, fáj-e a derekunk, kötött lesz a csípőhajlítónk, esetleg zsibbad néha a lábunk a túl feszes tónusú körteképű izomtól, és persze a térd- és bokaízületeink állapotát még nem is említettük.
Hasonlóképpen levezethetnénk, hogyan jutunk el a tíz másodperces planktől a harmincadik napon öt percig. Ha ugyan eljutunk. Izomzatunk képességeinek fejlesztése ugyanis nem írható le egy lineáris vonal mentén, főleg nem úgy, ha napi öt guggolással vagy napi tíz másodperc plankkel többet csinálunk. Ha valóban testre szabott, reális volt számunkra a kiinduló érték, akkor egészen biztosan el fog érkezni egy holtpont, ahonnan nem lehet így lépcsőzetesen továbblépni. (Legalábbis nem ilyen pár napos időléptékben.) Ha pedig fizikumunk lehetővé teszi a száz guggolást már az első napon, akkor miért is bohóckodjunk a hússzal?
Ez a „matematika” nem egy felelősen gondolkodó edző levezetése. Nem a számokat multiplikáljuk. Ha valaki profin csinálja a kitörést, akkor nem az ismétlésszámot növeljük a végtelenségig, hanem izgalmas nehezítésekkel sokoldalúan vesszük célba az izomzatot. Ha jól plankel valaki, akkor nem benne felejtjük a plankben, hanem keresünk egy valódi kihívást jelentő variációt. Ha ügyesen választunk, akkor egészen biztos, hogy nem fogja tudni még annyi ideig sem tartani, mint az alapgyakorlatot... nemhogy tovább. És ez lesz a fejlődés kulcsa.
1, azaz egy adott gyakorlat
Alapvetően a kihívások főszereplői nem feltétlenül rossz gyakorlatok, sőt. A guggolás, kitörés, plank, fekvőtámasz, burpee, és úgy általánosságban a funkcionális gyakorlatok palettájának szereplői igen hasznosak – mindegyik valamire. De azért gondolkodjunk el azon, hogy biztosan egyazon gyakorlat végtelenített ismétlésére van szükségünk egy hónapon keresztül? Még egy viszonylag komplexebb gyakorlat is bizonyos izmokat egyoldalúan terhel, míg másokat elhanyagol. Sokkal több értelme van egy sokoldalú gyakorlatsor révén végigmenni számos izomcsoportunkon – akár egy órán belül, mint az alakformálásnál, vagy egy héten belül, mint a 3-4 alkalommal edzőtermet látogatók esetében –, mint egy hónapon keresztül napról napra ugyanazt ismételni.
Ha pedig valaki azzal hárítaná ezt, hogy az amúgy is végzett napi edzésébe teszi bele a kihívás feladatát, még értetlenebbül kérdezhetjük, hogy mégis miért? Miért felülreprezentál egy darab gyakorlatot, hogy a maradék erejéből csináljon mást, valószínűleg fogyatkozó erővel és csökkent hatékonysággal?
Időbeosztás
Valószínűleg sokan gondolkodnak úgy, hogy a napi kihívás teljesen praktikus, hiszen pár perc és készen vagyok, ma is tettem valamit, ami edzésnek nevezhető. Holott a kis kurta plankbe és a „pár tucatocska” guggolásba sem igazán szerencsés ötlet bemelegítés nélkül belekezdenünk, hisz jó eséllyel sérülés lesz a vége, ha nem üzemi hőmérsékletű izmokkal és előzetes mobilizálás nélkül terhelt ízületekkel ugrunk bele.
És ennek kapcsán tegyünk említést a nyújtásról is: ha ma is plankeltünk egy perc tíz másodpercet és holnap szeretnénk képesek lenni az egy perc húsz másodpercre, az a minimum, hogy lenyújtunk vagy valamilyen technikával lazítjuk az izomtónust. Szeretném azt gondolni, hogy reális, hogy az öt perc napi feladatért valaki mellétesz 10-15 perc bemelegítést és nyújtást, de tartok tőle, nem az. Ha pedig egy gyakorlat végrehajtásáért igazán ennyi pluszidőt is beáldozunk, akár már egy jó kis sokoldalú edzést is kerekíthetnénk belőle.
Gondolkodjunk el tehát, mielőtt belevágunk, hogy mit várunk el ettől a kihívástól? Szeretnénk magunkat munkafegyelemre, rendszerességre szoktatni? Oké. Élünk-halunk a plankekért, és szeretnénk mindennap plankelni? Rendben. Ilyen és ehhez hasonló szubjektív szempontok mentén érthető a részvételünk. Ha viszont fizikumunk fejlesztése vagy alakformálás lenne a cél, inkább fontoljuk meg a fentieket, és konzultáljunk hatékonyabb módszerekről egy szakemberrel.
