Lelkesen látogatod az edzőtermet, jársz kedvenc csoportos óráidra, vagy hatalmas önfegyelemmel egyedül végzed az edzésterved által előírtakat? Szuper! De vannak olyan esetek, amikor inkább ne eddz. Összeszedtük neked, melyek ezek, érdemes átnézni az egészséged érdekében.
Mint tudjuk, a mozgás jó, segít megőrizni testi-lelki egészségünket, és külön szuper, ha minden alkalmat megragadunk arra, hogy elmenjünk edzeni vagy mozogjunk valamit. Vannak azonban olyan esetek, amikor el kell engedjük a táncrendünkből: összeszedtünk ezekből egy csokorra valót.
Szerzőnkről
Dávid Enikő pilatesoktató, személyi edző, fő profilja a pilatesalapú funkcionális edzések gerinc- és ízületi problémák esetén; valamint a várandóstorna és a szülés utáni regeneráló edzések. Oktatóképzések vezető tanáraként osztja meg tudását a leendő edzőkkel.
Sérülések
Ha olyan komolyabb sérülést szenvedünk el, mint az izom teljes vagy részleges szakadása, ficam, csonttörés vagy -repedés, talán egyértelmű, hogy ne terheljük tovább – legtöbbször ha akarnánk sem lennénk rá képesek. Ha látta orvos, valószínűleg szakszerű instrukciókat kaptunk a pihentetésre vonatkozóan.
A mozgatórendszer sérüléseivel kapcsolatosan ma már egyre több új irányelv lát napvilágot, melyek korábban elképzelhetetlenek lettek volna: a klasszikus fásli és kötelező pihentetés (vagyis mozdulatlanság) helyett egyre inkább a szakszerű mobilizálás kerül előtérbe. Előbbi gyakran az ideg-izom kapcsolatok gyors leépülésével és hosszadalmas rehabilitációval jár; míg a mozgatás, illetve a vérkeringés fokozása felgyorsíthatja a gyógyulást, hiszen ennek révén gyorsabban távoznak a gyulladást kiváltó anyagok, hamarabb regenerálódnak a szövetek. Természetesen mindez akkor igaz, ha megfelelő diagnózis mellett, képzett szakember segítségével történik a kezelés.
Számos olyan kisebb horderejű sérülés létezik, amelyekkel kapcsolatban nehéz felmérni, mivel teszünk jót: pihentessük vagy mozgassuk inkább?
Általában az izomhúzódások, túlerőltetésből származó lágyszöveti sérülések azok, amelyeket hajlamosak vagyunk felelőtlenebbül kezelni. Annyit érdemes tekintetbe venni, hogyha gyulladás jeleit látjuk a területen – duzzanat, bőrpír, az átlagos testhőnél melegebb bőr –, akkor semmiképp ne erőltessük: érdemes olyan izomlazító krémet tenni rá, amely gyulladáscsökkentő komponenssel is rendelkezik, és adjunk neki néhány napot, hogy lássuk, a kímélés hatására miként regenerálódik. Ha nem mutatja a kívánt javulást, mutassuk meg szakembernek; ha pedig nem tudjuk vagy akarjuk megvalósítani néhány napra sem a pihentetést, akkor érdemes azonnal segítséget kérni.
Ha a sérülés nem mutat gyulladásos tüneteket, és olyan helyen van, hogy választott sportunkban nincs jelentősége, gondos mérlegelés mellett akár sportolhatunk is: ha edzőhöz járunk, ő nagyobb biztonsággal segíthet eldönteni, ki kell-e emiatt hagyni heteket; egyedül edzve persze a saját belátásunkra vagyunk bízva. Alapvetően egy sérült területet túl korán felelőtlenül terhelni nem ajánlott, hiszen könnyen lehet, hogyha pár napos pihentetést akarunk megspórolni, akkor rásérülünk, és akár hetekig tartó gyógyulás lehet a túl korai hősködés ára.
Ha sebészeti beavatkozáson vagyunk túl, az orvos valószínűleg meghatározott időre eltilt a sporttól. Azonban mi a helyzet, ha csak ellátott, kötözött sebünk van? Mérlegeljük, éri-e fertőzésveszély például egy népszerű edzőteremben, mehetünk-e vele vízbe (szinte biztosan nem), vagy érdemes-e a gyógyulást késleltetni egy intenzív izzadással.
Előfordulhat az is, hogy az izomtónus fokozódásából adódó kellemetlenségek vagy fájdalmak jelentkeznek. Alapvetően görcsös izomra ráterhelni sem javasolt, mert könnyen sérülés lehet belőle. Először mindenképpen gondoljuk végig, hogy a folyadék- és ásványianyag-bevitelünk megfelelő mértékű-e, és ha nem, pótoljuk. Aztán kutassuk fel a kiváltó okot: érte-e nem megfelelő terhelés edzés során, vagy a hétköznapokban változott-e valami a tartós testhelyzetünket, vagy a bennünket körülvevő tárgyak ergonómiáját tekintve. Amellett, hogy igyekezzünk az okot megszüntetni, a tünetekkel is foglalkozzunk: szakszerű masszázzsal, az izomlazítás valamilyen formájával vagy edző segítségével normalizáljuk az izomtónust. Ezt követően térhetünk vissza az edzéseinkhez.
Természetesen nem kötelező minden apró-cseprő tünettel szakemberhez fordulni, de ha a legcsekélyebb kétely felmerül, hogy jót teszünk-e a testünkkel bizonyos tünetek megjelenését követően, illetve ha nem látjuk a kívánt javulást, érdemes inkább hamarabb, mint később segítséget és iránymutatást kérni!
Vírusos és egyéb megbetegedések
Nyilvánvalóan ha komoly betegséggel küzdünk, fel sem merül, hogy mozogjunk akkor, amikor a testünknek pihenésre van szüksége. A szervezetünk ilyenkor a sport mint stresszforrás helyett a kórokozók legyőzésével van elfoglalva.
Azonban mielőtt ebbe az állapotba kerülnénk, még számos olyan stádium van, amikor joggal mérlegeljük, eddzünk-e avagy sem. Mint arról már írtunk, a rendszeres mozgás nagy segítséget jelent az immunrendszerünknek; valóban létezhet olyan állapot, amikor érezzük, hogy „bujkál bennünk valami”, és ha alapvetően nem esik rosszul mozogni egy kicsit – persze nem feltétlenül a megszokott intenzitással –, akkor ez a löket, ami az immunrendszerünket éri, segíthet a kórokozóktól megszabadulni.
Ne eddzünk azonban akkor, ha hőemelkedésünk vagy lázunk van: ez azt jelenti, hogy a szervezetünk védekező rendszere már bekapcsolt: hagyjuk, hadd végezze a dolgát. Ha fertőző betegségre gyanakszunk – felső légúti fertőzések, vírusos hasmenés gyanúja stb. –, akkor semmi esetre se menjünk zárt térben vagy közösségben zajló edzésre. Ha egyértelműen gyengeséget, elesettséget tapasztalunk magunkon, akkor inkább pihenjünk. Igaz ez adott esetben egy betegséget követő lábadozási időszakra is: ha napokig nem tudtunk elegendő tápanyagot magunkhoz venni, testünk a betegség legyőzésével volt elfoglalva, akkor adjunk neki elegendő időt a regenerálódásra.
Fáradtság
Számos sérülés kiváltó oka az, hogy a saját fáradtságunkat nem vesszük figyelembe. Persze ez az esetek többségében újfent mérlegelés kérdése: elképzelhető, hogy egy adott mozgásforma vagy a kedvenc sportunk épphogy energetizál, akkor is, ha előzőleg fizikailag fáradtnak éreztük magunkat. Ha úgy döntünk, adunk neki egy esélyt, mindig figyeljünk az aktuális teljesítőképességünkre, és inkább kisebb terheléssel, alacsonyabb intenzitással végezzük a megszokott edzésünket. Ha közben mégis kockázatosnak találjuk, akkor pedig nem szégyen ki- vagy leállni.
Kevésbé nyilvánvaló, de a mentális fáradtság épp annyira veszélyes tud lenni: ha a mozgáskoordinációnk szétesik, akkor fizikailag hiába állnánk készen, a mozgatórendszerünk agyi irányítóközpontja kikapcsolhat, és ezzel a legtöbb sport esetén jelentős rizikót vállalunk, ha erőltetjük az edzést. Ha nem tudjuk megfelelően irányítani izmaink munkáját, inkább hagyjuk ki az adott alkalmat, és az aktív pihenés helyett alkalmazzuk a hagyományosabb formát, az alvást.
Kezelések után
Bár elméletileg az orvos vagy a kezelést végző szakember erről tájékoztat, de jó, ha egyébként is tudjuk: számos olyan beavatkozás létezik, amelyet követően nem szerencsés edzeni. Fogorvosi vagy szájsebészeti kisműtét, különböző bőrgyógyászati kezelések, szemet érintő kezelések, tetoválás: csak néhány példa, amelyek után pár napot, vagy akár egy-két hetet is érdemes kivárni. Ha erről nem kapunk külön információt, bátran kérdezzünk rá inkább.
Ha fáj, vagy ha intenzív edzéseken vagyunk túl
Az izomláz jelensége a mai napig megosztó: sokszor valóban segít, ha rádolgozunk; de ha igazán fájdalmas, a mozgásunkat akadályozó izomlázat tapasztalunk, érdemes inkább kihagyni egy alkalmat. Igaz ez akkor is, ha a túledzés veszélye forog fenn: ha nem adjuk meg a testünknek a szükséges pihenőnapot, az a teljesítményünk csökkenését is eredményezheti.
A mozgás célja az egészségünk megőrzése. Nem érdemes hát kockára tenni azzal, hogy tűzön-vízen keresztül nyomatjuk az edzésterveket, vagy megszállottan ragaszkodunk olyankor is a megszokott rutinhoz, amikor ideje szünetet adni magunknak, a szervezetünknek a regenerálódásra.
